Két évvel ezelőtt rengeteg élménnyel távoztunk a Tisza-tóról, melynek részletes beszámolója alappillére lehet egy családi nyaralásnak. Idén nyáron újra visszatértünk Tiszafüredre, ahol csodálatos öt napot töltöttünk el felcseperedő gyerkőceinkkel. Aminek külön örülök, hogy újabb látnivalókat fedeztünk fel a tó környékén, nyaralásunk megér egy újabb bejegyzést.
Első nap a kempingben és a tavon
Az első napon immár a „vidéki” végekről érkeztünk Budapest helyett, így az utazás kicsit hosszabb ideig tartott. Egy kisebb baleset is hátráltatott minket az autópályán (persze Budapest körül ez szinte elkerülhetetlen), de kora délután szerencsésen megérkeztünk a tiszafüredi Horgász és Családi Campingbe, ahol két évvel ezelőtt is megszálltunk. A szállás kiválasztásánál nem is gondolkodtunk, annyira bejött a múlt alkalommal: a gyerekek továbbra is zöldben játszottak és „tábori életérzésben” lehetett részük, így továbbra is a faházas elhelyezést választottuk. Csupán annyit változtattunk, hogy összkomfortos faházat választottunk (amely a honlapon „kényelmes apartmanként” szerepel), a négy ágyas faházban a zuhanyzó-mosdó mellett mosogató, rezsó és mikró is volt, így a helyben főzés lehetősége adott volt. A kényelmes apartmanban a melegvíz előállítását gázpalackkal oldották meg, ilyet még nem láttam. Komfort szempontjából nem kell elrugaszkodott felszerelésre számítani: őszintén szólva ráférne a házakra egy kis renoválás is, de aki fényűzőbb szállást keres, az amúgy sem kempingezik a Tisza-tónál sem. Maga a hely egy kicsit változott az elmúlt időszakban: az árnyas nyárfáit vihar miatti félelemből/megelőzésből több helyen kivágták vagy visszametszették, így a korábban megtapasztalt árnyékosság több pontján odalett. Helyette császárfákat ültettek, de ezeknek még idő kell, hogy megnőjenek. Egy területén a fű is hiányzik, amely elsősorban a sátrazóknak jelent kellemetlenséget. Az kemping „fogadóépületét”, ahol az étterem is van, szépen felújították, s a játszótér is továbbra is várta a gyermekeket, sőt egy trambulinnal is bővült a repertoár, amely nagy népszerűségnek örvendett. Általában itt indult és itt is fejeződött be a gyerekek napja. A helyszínen kerékpárt, kenut és grillsütéshez szükséges kellékeket is lehetett kölcsönözni. A személyzet kedves, segítőkész és rugalmas volt. Véleményem szerint a hely átlagos igényű családoknak kitűnő választás.
A tiszafüredi „szabadstrandról” is ejtenék néhány szót, melyről már korábban is írtam. Megérkezésünkkor nagyon meleg volt, így a kipakolás után a szomszédos strandot vettük célba: a belépőjegy a két évvel ezelőtti 500 forintról 1100 forintra emelkedett, ellenszolgáltatásként talán az „ingyenessé” váló mellékhelyiségeket lehet megemlíteni. A szolgáltatások lényegében nem változtak: széles büféválaszték, egy nagyobb játszótér, strandfocipálya, lekerített pancsolórész a kicsiknek és fizetős vízi élmény park a nagyobbaknak. Kajak, vízibicikli kölcsönzés is van a helyszínen. A strand továbbra is kordonokkal van lekerítve azokon a helyeken, ahol nincs épület, előtte a parkolás fizetős. Láttam egy mini strandkönyvtár-házikót is, korábbról nem emlékeztem rá, ottjártunkkor zárva volt, a kezdeményezés mindenesetre jó. A bejárat szomszédságában volt egy Tourinform is, ahol kaptam egy hasznos térképet a tó látnivalóiról, s felhívták a figyelmemet a Tisza-tó app nevű mobilos alkalmazásra is, amely alapján a következő napokban új helyeket tudtunk felkeresni. Megtudtuk azt is, hogy kenguruk is laknak a környéken. Este pedig 18 órától különböző programok voltak a strand előtti Halas téren: körhinta, ugrálóvár, dodzsem és óriáskerék várta az üdülőket.
Vízi túra a második napon
Innentől pedig rátérek az újdonságokra. A második nap délelőtt úgy döntöttünk, hogy mivel a legkisebb lányunk is lassan 3 éves, ezért megpróbálkozunk egy kis vízi túrával. A kempingben „családi kenut” béreltünk, amelyben négy személy mentőmellénnyel felfegyverkezve kényelmesen elfért. Eveztünk egy kört a környék üdülői mellett elsuhanva, valamint egy szűkebb, nádassal körülölelt részen is átvágtunk, hogy visszajussunk a startpontra. Vízi kalandunk hosszúságát kissé túlméreteztük, de gyermekeink türelmesen nézték néha elég kétségbeesett manőverezéseinket és bajódásainkat a helyes iránnyal. Célszerű sapkát vinni, a vízen nagyon meg tudja az embert sütni a nap. A kemping éttermében elköltött egyszerű, de nagyszerű ebéd után délután ismét a strand felé vettük az irányt: a hőmérőre ránézve nem is lehetett volna más választásunk.
Kengurupark, kilátómászás és játszóterezés a harmadik napon
A harmadik napon a délelőtti órákat szintén aktív programmal szerettük volna eltölteni, így a Tourinformban 20%-os kedvezménnyel megtámogatott bónokkal felfegyverkezve a tiszaderzsi Kenguruparkot kerestük fel. Gyakorlatilag egy kisebb állatkertet kell elképzelni, ahol a fő attrakciók a kenguruk voltak, de ettől függetlenül számos más, ritka állatfaj is megtalálható volt. Az állatvilág kényelmesen egy óra alatt megtekinthető, van egy játszótér része is amellyel a tartózkodási idő megnyújtható: még a kedvezményekkel együtt is egy nagyobb összeget fizettünk, amelyet a kínálat nem indokolna. (A felnőtt belépő alapára 3900 Ft, a 3-18 éves gyermekeké 2500 Ft volt ottjártunkkor.) Persze gondolom úgy vannak vele, hogy a családosok majd úgyis megveszik a belépőt ha már ott vannak: cserébe a hely nagyon kulturált, jól kitáblázott, tiszta mellékhelyiségekkel, tehát nem hagynám ki a programok közül.
A látogatásunkat lezáró játszóház után ért el minket a hidegfront. Esőprogramként még annyit csináltunk, hogy elautóztunk Kisköréig, ahol a találó nevű Kisköre-kilátóra felmászva megnéztük a panorámát, ahonnan a vízlépcső is látszik.
Jó idő esetén az abádszalóki strandot próbáltuk volna ki. Szerencsére azért annyira nem romlott el az idő, hogy ne lehetett volna csinálni a nap további részében programokat: a kempingbe visszaérve megebédeltünk és elsétáltunk a centrumban található tiszafüredi városligeti játszótérig, ahol csúszdák, hinták, mászókák tömkelege várta az ifjú lurkókat. Nem szabad kihagyni gyerekkel, ha arra jár az ember.
Negyedik nap: Tiszaigari arborétum és a Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház
Negyedik nap az idő továbbra is mérsékelten maradt meleg, az éjszaka egy kiadósabb eső is volt, de délelőtt már ki-ki sütött a napocska, az időjárás nem szegte kedvünket. Az információban kapott térképünkön nézegettem mit lehetne megnézni a közelben, és felfedeztem, hogy a szomszédos Tiszaigaron van egy arborétum, ráadásul nem is kicsi, ezért meglátogattuk. Az arborétum kialakításakor a szarvasi rokona lebegett az alapító Széky Péter előtt: a 19 hektáron különböző fák- és cserjék vannak, kiemelném az amerikai mocsárciprusokat és a tölgyeket (fiatalokat is nevelnek). A területnek van mocsarasabb része is, valóban egy csatornán keresztül egy nádas széléig juthatunk, ahol van egy szép virágoskert is. A Margitsziget mocsáritölgyei is innen származnak. Az arborétum területén erdei iskola, tűzrakóhely és játszótér is található. Ott jártunkkor a pénztár nem működött, egy beléptető rendszer volt, amibe csak érmét lehetett dobni (800 Ft/fő). Mindenesetre sosem hallottam eddig erről a helyről, és nagyon meglepett mennyire hatalmas és rendezett. A gyerekeket is érdekelte a sok fafaj, azok levelei. Természetesen az eső után megjelenő csigák voltak a legérdekesebbek, de a figyelmüket lekötötte a túra. Nem vagyok erdőmérnök, de mindenképpen úgy láttam, hogy elég céltudatosan kezelik a területet: vannak fiatalabb fák, idősebbek, ültetnek újakat, nyírják a füvet, virágokat ültetnek, programokat szerveznek iskolásoknak…stb.
A hazaúton megálltunk Tiszafüreden a Nyúzó Gáspár Fazekas Tájháznál, amelynél – mint megtudtuk a helyszínen – előzetes bejelentkezés szükséges. Szerencsére ez alkalommal ennek hiányában is meg tudtuk tekinteni a valaha Nyúzó Gáspár és fia tulajdonában állt házat, akik a helyi fazekasmesterség jeles képviselői voltak az 1800-as éves második felében, valamint az 1900-as évek elején.
A fazekas műhely nem maradt fent, de a lakóházban be van rendezve egy műhelyre hasonlító helyiség, ettől függetlenül a valamikori tiszta szoba és a konyha kuriózumnak számít autentikus berendezésével. Sok fazekas termék később a földből került elő, és elkezdték a restaurálásukat. A kiállítást a gyerekeknek is próbálták érdekessé tenni: népviseletbe öltözhettek, és fotót is lehetett készíteni róluk. Az udvaron pedig cserépmaradványok után lehetett kutakodniuk az erre kijelölt helyen. A tárlatvezető hölgy nagyon segítőkész volt, ajánlotta, hogy nézzük meg a városi múzeum másik két részét is, a Kiss Pál Múzeumot, valamint a Tariczky Endre régészeti kiállítást is, ezért másnap ezeket a múzeumokat is beterveztük búcsúzásként. Negyedik napunkat egy hangulatos kolbász sütögetéssel zártuk a kempingben kölcsönzött nyársakkal és vételezett tűzifával.
Ötödik nap: Múzeumokkal búcsúzunk Tiszafüredtől
Az ötödik napon összepakoltunk, és búcsút vettünk szeretett kempingünktől. Reméljük legközelebb már annyit nő mindegyik leányzónk, hogy egy kisebb kerékpáros túrát is tudunk tenni a tó körül. A fazekasházban megismert tárlatvezetőnk ajánlására megnéztük Tiszafüred múzeumát, a Kiss Pál múzeumot: itt helytörténettel, különösen a reformkorral, fazekassággal, valamint egy berendezett szatócsbolttal is lehet találkozni. Interaktivitás jegyében a gyerekek beöltözhettek úrihölgy ruhába, de a felnőtteknek is volt 19. századi elegáns ruha felpróbálásra. Beülhettek jurtába is, és megismerkedhettek a helyi halászat eszközeivel is.
A város másik pontján volt a Tariczky Endre Régészeti Kiállítás is: itt ősmagyar lurkóknak lehetett öltözni, s volt egy „életnagyságú” jurta is a szabadban. A kiállítás az alapító Tariczky Endre plébános nevét viseli, aki hobby régészként a 19. században kezdte a környék bronzkori leleteit összegyűjteni, valamint egy sírrekonstrukció is található a kiállítás helyszínén.
Összefoglalva nagyon tartalmasan töltöttük el az időt a Tisza-tó partján, főleg úgy hogy két évvel ezelőtt is már sok mindent megnéztünk. Őszintén szólva az utazás elején kicsit aggódtam, mit tudnánk még megnézni a korábban látottakon kívül, de aggodalmam felesleges volt: újabb értékeket néztünk meg, és felejthetetlen élményeket szereztünk. Bízom benne, hogy néhány év múlva újra eljutunk ide, és felfedezünk még új érdekességeket is.
