A sors úgy hozta, hogy 2009 óta minden nyáron legalább egy alkalmat a Balaton partján, Csopakon tudtam tölteni, azaz idén a 15. nyaramat köszöntöttem az északi part ékkövének számító településen. Egyrészt az idő múlása, másrészt az idén kirobbant balatoni telítettségről szóló viták hatására úgy határoztam, hogy megvonom szubjektív mérlegemet az elmúlt másfél évtized csopaki tapasztalatairól.
Először is szeretném leszögezni, hogy szeretem a Balatont. Kedvelem egyedi klímáját, kiváló fürdőzésre alkalmas vizét, a part menti tájat, a kerékpárutat és minden olyan emléket örömmel őrzök, amelyet gyerekkoromban és később barátaimmal, majd családommal szereztem sokszínű településein. Annak idején még a turisztikai szakdolgozatomat is a balatoni kerékpárútról írtam. Cikkemben azonban olyan tendenciákról fogok írni, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, és nem biztos, hogy előnyösek egy-egy település vagy akár a Balaton számára. Egy olyan cikk következik Csopakról, mely nem akar idegenforgalmi szaktanulmány lenni, csupán a saját véleményem.
Csopak a családok települése, a családok strandja, ilyen és hasonló jelzőkkel szokták ellátni a számos elismerést, érmet kapó községi strandot, amely kétségkívül az egyik legjobb az egész magyar tenger partján. Ez az árakban is megmutatkozik, ugyanis 2023. évben a legdrágábbak között volt (holtversenyben Balatonfüreddel). Az évek során többször, drasztikusan emeltek. Mindig volt valami ok, idén természetesen az infláció. De az előző években azzal kábították a népet, hogy rendkívül sok „ingyenes” program várja a belépőt megváltókat. Ez a gyakorlatban a piciknek egy ugrálóvár, a nagyobbaknak a klasszik, bőrnyúzós, hézagos, kék csúszda, az idősebbeknek pedig napi egy alkalom, mérsékelt részvétellel megtartott vízi aerobik. Az ugrálóvárat persze sikerült a napra kitenni, semmi árnyék körülötte, így a gyerekek napközben nem tudnak rajta ugrálni a forróság miatt. Mondaná az ember, hogy ugráljanak rajta később mikor már lejjebb megy a nap, a csavar a történetben az, hogy az ugrálóvár jóval a strandi záróra előtt bezár, hivatalosan 18 órakor (általában már 17.45-kor leeresztik). Sajnos sokszor a felügyelő hölgy, aki diákmunkás vagy valami hasonló elkötelezett státuszú lehetett, már idő előtt kikapcsolta a kompresszort és az ugrálóvár rádőlt a gyerekekre (!). Továbbá már ha ott van, jobb lett volna nem a telefonját nyomkodni, hanem felügyelni a gyerekeket… A nyitvatartás és a belépőjegyek körüli trükközés is megér néhány sort: egyetemista korunkban még sokként ért minket, hogy nem válthattunk diákjegyet, mert betöltöttünk egy bizonyos életkort, ez is egy „újítás” volt. De volt olyan időszak is, amikor eltörölték a ki-bejárós jegyet, tehát aki gyereket akart altatni délután az vagy könyörgött a jegyszedőknél, hogy engedjék ki vagy úgy járt. Volt olyan időszak is, amikor már reggel 7-kor nyitott a pénztár és este 7-ig senki se léphette át a földi paradicsom kapuját egy kis magyar valuta befizetése nélkül. Még véletlenül se lehessen reggel egy gyorsat úszni a nagy meleg és a nagy tömeg előtt. Szerencsére úgy tűnik, hogy elmaradt a 7 és 8 közötti strandoló tömeg, így újra 8-kor nyit a pénztár, bőven elég pénz gyűlik így is a kedvezményes belépési időszak arrébb tolásával. Régen 16 órától lehetett venni kedvezményes belépésre jogosító jegyet, most már sokadik éve 17 órától. Azaz mindössze 2 óra erejéig engednek be kedvezményesen, tulajdonképpen amikor már nem biztos, hogy meleg van, és az „ingyenes” ugrálóvárat is lekapcsolják a gyerekek előtt. Nos, kedves strandüzemeltetők 2200 forintos felnőttbelépőért szerintem semmi sincs ingyen a strandon, benne van az árban. Még a településtábla előtt promózott „ingyenes parkolás” is, már csak azt kellene, hogy egy faluban parkolódíjat fogtok bevezetni, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján én már ezen sem lepődnék meg.
Ha már gyerekbarát strandról és településről beszélünk, őszintén szólva, mint kisgyermekes apuka nem igen látom, hogy a gyermekeknek lenne bármilyen korosztálynak megfelelő program a faluban. Van kint pár játszótér és kész. Nagyon a felnőtteknek sincs, bár a település mindig szokta hangsúlyozni, hogy arra törekednek, hogy nyugodt legyen a nyaralás, mindenki gondtalanul tudjon pihenni. Nyilván Balatonfüreddel nem lehet felvenni a versenyt, de például a szomszédos Alsóörs is tud egy kellemes éjszakai életet kialakítani a strandja előtti részen. Aki tehát eljön Csopakra az ilyen téren unalmas estékre van kárhoztatva, vagy mehet pénzért kertmozizni, ha nincs eső. Csak egy példaként említeném az augusztus 20-i nemzeti ünnep előtti programokat. Régen egy hétig kint voltak a parkolóban a boros-ételes bódék, a hangulatról különböző koncertek, zenés-táncos műsorok, színházi előadások gondoskodtak. A kirakodóvásárban minden korosztály talált magának valami „vásárfiát”, a kisebbek kézműves foglalkozásokon vehettek részt, a nagyobbak különböző ügyességi próbákon mérhették össze magukat. Mára ezekből a programokból semmi nem maradt, a „borhét” mindössze 3 nap, kb. 3 bódéval, semmi programmal.
Apropó: gyerekek és biztonság. A kerékpárút olyan rosszul van elvezetve a strand előtti részen, hogy évek óta balesetforrás. Pedig a gyalogosokat és a kerékpárosokat kellene szétválasztani, nem pedig egy szűk járdán osztozkodni. Fel kell kérni egy közlekedési szakembert, ha a település évek óta önerőből ezt nem tudja megoldani.
Természetesen nem ártana néhány vendéglátóhely is esetleg egy kellemes éjszakai élethez, vagy akár csak egy hangulatos borozáshoz. Nos, a strand vendéglátóhelyei a két étterem kivételével bezárnak estére, s azok sincsenek a végtelenségig nyitva. Idén nem tudom hogyan volt pontosan, mert este már nem mentünk ki sétálni a gyerekek miatt, de volt olyan időszak, hogy az egész strandot lezárták éjszakára. A településnek pedig valóban ingyenes, Balatonnal határos része csak kevés maradt: az egykori kikötő helyén még ki lehet sétálni a vízhez, illetve van néhány méteres kutyaúsztatónak hívott partszakasz és kész, vége, nincs több Balaton-part a bámészkodóknak. A vendéglátóhelyek is átalakultak: egy részük maradt a korábbi tradicionális repertoárt felvonultató étterem, másik részük bezárt vagy profilt váltott: a profilváltás valami újhullámos vagy kézműves jelleget jelent, egy a közös bennük: méregdrágák. Egy budapesti kézműves hamburgeresnek a Gozsdu udvarban lehet létjogosultsága, itt már kevésbé, bár természetesen döntse el a kereslet. A strandbüfék közül az idén bezárt az a lángosos is, aki normális méretű lángost tudott készíteni, így a másik lángosos monopol helyzetben maradt, így a kis lángosát pokoli áron tudja kínálni (mondjuk a neve is azt jelenti). Igazi kuriózum a strand épületében található ABC is, nagyon jó helyzetben van, ugyanis a település üdülőrészén található Coop bolt bezárt, és luxus biciklikölcsönzővé és gourmet kávézóvá alakították. Ez a kis ABC gyakorlatilag annyira árazza be termékeit, amit még nem szégyell, de úgy tűnik nem szégyenlősek: más bolt nincs a közelben. Aki nagybevásárlást szeretne, az úgyis elmegy az arácsi Aldiig, mert lehet még fővárosi szemmel is hajmeresztő lenne egy nagybevásárlás az ABC-ben.
A Coop bezárása és elit hellyé átalakítása eltörpül a partközeli „lakótelep” felépítéséhez képest. Csopakon a parttól nem messze volt egy kemping, amely már csopaki érkezésemkor elhagyatott, gazos volt. Kellett valóban csinálni valamit a területtel, hasznosítani – szokták ilyen szépen mondani. Természetesen mit lehetett csinálni a valóban nagyon jó fekvésű, jobbára földszintes nyaralókkal körülvett területre? Ugye, hogy társasházakat. Jó magasakat persze egy kis faluban, hogy meglegyen a kilátás a Balatonra. Valakiket még így is zavartak a strand fái, így próbálták megmérgezni őket, szerencsére sikertelenül. A közegtől teljesen idegen társasházi lakásokat milliós négyzetméter áron kínálták megvételre, a vevőkör parkoló Mercedes terepjáróit nézve, jó hír a község büdzséje szempontjából, hogy őket nem fogja a strandbelépőjegy földhöz vágni.
Néhány sort írnék Csopakról, mint egy borvidék jelentős tagjáról. Furcsának tartom, hogy nehezen lehet termelői borhoz jutni. Korábban beszéltem egy gazdával, aki azt mondta, hogy korábban többen voltak az augusztus 20-át megelőző bornapokon (ez a rendezvény is egyre sorvadt az évek alatt), de a végén az anyagi terhek miatt nem érte meg nekik kitelepülni. Aki borozni akar az választhat a település divatos borteraszai között, igazából egy klasszikus borozó, ahol helyi, tablettamentes bort lehetne inni nincsen. Sajnos a kisebb szőlősgazdák kiöregszenek, helyette maradnak a monstrum-borászatok.
Szívfájdalmam még a szelektív hulladékgyűjtés visszaszorítása a közterületen. Az önkormányzatot régebben kérdeztem, miért tűnt el a parkolóból a szelektív hulladéksziget. Elmondásuk szerint a nyaralótulajdonosok gyűjthetik szelektíven a hulladékot, a strandon pedig van erre kihelyezett kuka. A strandi egyrészt kiskapacitású, másrészt az emberek nem keresgélik a tapasztalatom szerint, hanem mindent kidobnak a vegyesbe. A szelektív sziget a parkolóban azért volt jó, mert felhívta a figyelmet mindenki számára, hogy létezik ilyen a településen. Mindenesetre eggyel kevesebb pénzt emésztő gond a településnek.
Az elmúlt évek csopaki történéseinek a médiában is maradt nyoma. Miután a menetrend szerinti hajójáratot megszüntették, a kikötői tulajdonviszonyok miatt állt a bál. Hírértéke volt a vasútvonal villamosítása miatt kivágott gyönyörű fasornak is. Valamint a társasházakat eltakaró fák mérgezési kísérlete is nagy sajtóvisszhangot kapott.
Zárom soraimat, mert ennyi észrevételt tudtam összeszedni. Úgy gondolom, érdemes elgondolkodni mindenkinek egy kicsit a Balaton-part menti történéseken, és kevésbé kell csodálkozni, hogyha a közeljövőben „kevésbé jönnek majd a számok”, azaz kevesebb belföldi látogató keresi fel a magyar tenger partját.
