Brno az egyik legkönnyebben elérhető cseh nagyváros Magyarországról. A nyugati országrészekből könnyen, 2 óra alatt el lehet érni a várost, mely szép épületeivel és hangulatos sörözőivel csalogatja a látogatókat. Utunk célja e kettő tényező kellemes összekötése volt.

A 600 ezres lakosságú cseh iparváros a második legnagyobb város Csehországban Prága után. Egyetemi és ipari központ. Brünn néven hajdanán jelentős német ajkú lakossága volt egészen a második világháborút követő kitelepítésekig, de a német jelenlét belvárosán mind a mai napig érződik. Noha turisztikailag nem számít a legfontosabb kirándulóhelynek, nagy kiterjedésű centrumában sok érdekes látnivaló van – többnyire történelmi épületekkel. A várost kettősség jellemezte: a központot körbevevő „körúton” belül tisztaság, rend uralkodott, két utcával kifelé már a kosz, hajléktalanok és pusztuló ipari emlékek tárultak elénk. A város egy hatalmas völgyben fekszik, egyes részei (pl. fennsíkokon lévő lakótelepek) messzebb helyezkednek el, sok-sok zöldövezettel elválasztva. A várból kinézve inkább települések laza láncolatának tűnt Brno, mint egy egész nagyvárosnak.

Egy hétvégét rászánva kellemes élményekben lehet részünk: a látnivalók felfedezése mellett belekóstolhatunk a jobbnál jobb helyi főzésű sörökbe. A kellemes sörözés előtt azonban ismerkedjünk meg Brno nevezetességeivel.

A templomok ingyen látogathatók: kiemelném a barokk minorita Szent János templomot, a késő gót Szent Jakab templomot, a püspök székhelyét jelentő Szent Péter és Pál katedrálist, valamint az egyik leghíresebb nevezetességet: a kapucinusok kolostorában található kriptát. A kriptában a speciális szellőzésnek köszönhetően az eltemetett szerzetesek és világiak holtteste természetes módon mumifikálódtak. Kb. 40 múmia található itt a kriptában elhelyezve. Érdekesség, hogy több mint 20 ugyanilyen mintaterv alapján készült kolostor épült Csehországban, de csak itt történt mumifikálódás Brnoban. A kripta csak néhány teremből áll, sőt a palermóihoz képest nem is annyira elrettentő, azonban nem mindenkinek való a látogatás. A városban több tér van, ahol a vendéglátóhelyek teraszain lehet pihenni, sőt a város elhelyezett több ponton nyugágyakat, így bármilyen pénzkiadás nélkül meg tudunk pihenni egy negyedórára, ha szükséges. Érdekes még a soproni Tűztoronyhoz hasonlító régi városháza is, ahol kiállítást lehet megtekinteni, valamint a toronyba is fel lehet menni belépőjegy ellenében. A szomszédságban lévő várat is érdemes becélozni, ugyanis a nagyon jó állapotban található Hrad Spilberk panorámával várja a felcaplatókat. Egy kellemes séta kell hozzá, kb. olyasmi útvonalon jutunk fel, mint a Szabadság Szoborhoz a Gellért-tértől. A várba be lehet menni, a belsejében lévő várostörténeti, régészeti, valamint művészeti kiállítás azonban csak belépőjeggyel látogatható. Nekem a vár tetszett legjobban a megmaradt ötszögletű fülesbástyáival, szabadtéri színpadjával, valamint a Bernard sört kínáló büféjével együtt.

Térjünk rá azonban látogatásunk első számú okára, a sörre! A világ egyik legkedveltebb itala, a világon egy főre számítva Csehországban isszák a legtöbbet. A város mérete és egyetemista közössége pedig garantálja, hogy Brno szerepeljen az európai sörfőzés térképén! A hagyományosabb főzetek mellett (láger vagy barna sör) már jelen vannak az újhullámos (kraft) sörök mint például az IPA (Indian Pale Ale), APA (American Pale Ale), valamint az ízesített ale sörök. Ami meglepett, hogy nagyon sok helyen saját sör van: a vendéglátóterekben látni a főzőeszközöket, szóval a hagyományos nagygyárak sörei sokszor nem kaphatók csapolva – de ez nem is feltétlenül baj. A másik megdöbbentő a vendéglátó-egységek mérete – néhány helyen csak a belépés után döbben rá az ember, hogy egy bálterem méretű ivóba érkezett. Nem akarok felelőtlen kijelentéseket tenni, de ha 150 sörözőt nem láttunk a belvárosban, akkor egyet sem. Csehországban ráadásul vízipipázni is lehet kint és bent egyaránt, így este még a pöfékelő fiatalok látképe is hozzátett az összképhez. A hagyományos cseh láger csapolt sör árak korsónként 52-60 korona között (800-950 Ft) mozogtak, amelyek kedvezőbbek a magyar árakhoz képest.

Az utazás megkezdése előtt inspirálódtunk a helyi kínálatból egy írásnak hála, azonban szállásadónk is ajánlott egy-két helyet, így a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány kocsmát ahol jártunk.

Pivovar Harry: saját főzésű sörök, hatalmas térben. A kocsma belső részének egyik oldala egy lelátóra hasonlít. Kerthelyiséggel is rendelkezik. Itt kezdtük és itt fejeztük be sörtúránkat. Elvitelre is lehet sört választani. A sima lágert és a hidegkomlós lágert kóstoltuk meg. Az egyik legjobb sört véleményünk szerint itt főzik.

Pivnice Na Solnici: söröző hagyományos cseh ételekkel. Itt ettünk gulyást knédlivel, valamint ittunk egy 10 fokos Dalesicke pivo-t – a leggyengébb sör volt amit utunk alatt kóstoltunk.

U Tomana: Egy tér sarkán helyezkedik el, nagy terasszal. Bent szintén látjuk a sörfőzés alapvető eszközeit – egy finom barnasört fogyasztottunk el egy kis hermelinnel együtt. A hermelin egy zsíros cseh sajt, amely a camemberthez hasonlít. Folyadékban, lilhagymával, kenyérrel tálalják.

Pivovarske dum Poupe: bálterem egy sörözőben, étkezési lehetőség és saját főzésű sörök. A saját főzés helyett itt egy erősebb Dalesicke Pivo lágert ittunk, de ez sem volt a legjobbak között. A második malőr után letettünk a Dalesicke Pivo lágerekről.

Axiom Pub: A Harry szomszédságában lévő pub a nem hivatalos TOP3-ban szerepel. Saját főzésű hagyományos és kraft sörök, mi egy Rumpal névre hallgató cseh lágert ittunk.

U Trech Certu: konzervatívabb cseh söröző tradicionális cseh ételekkel. Mi a Pivovar Bratcice söreit kóstoltuk itt meg és itt is vacsoráztunk.

Végezetül néhány tényadat következzen egy fontos témában, feljegyeztem néhány sörárat a kiskereskedelmi üzletláncokban (2024. júliusi árak és árfolyamok), mi három üzletláncban voltunk (rengeteg diszkont van a belvárosban is):

Billa: akciósan 11 fokos Starobrno (a városi sörfőzde söre), 12 fokos Krusovice 17 korona (260 Ft).

Lidl: vannak hagyományos cseh sörök, de a saját márkás Argusra is rá van írva „Brewed in Czech Republic”, a legolcsóbb 11 korona volt (170 forint), vennem kellett volna egyet, mert így sosem derül ki milyen a legolcsóbb cseh Argus

Albert: talán ez az üzletlánc volt a legdrágább, akcióban 10 fokos Staropramen volt, ami elfogyott, valamint Starobrno és Krusovice volt 17 korona körül. A Pilsner Urquell mindenhol drágább volt. A nem akciós sörök lényegesen drágábban voltak mindenhol az akciósoknál, és nem csak 10-20 százalékról beszélünk.

Ami nem lepett meg, hanem inkább megerősítette előítéleteimet, az a cseh emberek „kedvessége” és „nyelvtudása”. Egy emberi nyelv létezett számukra, ami a cseh volt, sajnos a többség nem beszélt más nyelven, így nehéz volt a kommunikáció, angolul a legtöbb meg sem akart/tudott szólalni. Mindenesetre a sörök kiválóak és az „egy sört kérek”-et mindenki meg tudja tanulni csehül: Jedno pivo prosim.