Nógrádban nincs semmi? Ez tévedés. Feleségemmel nem vagyunk azok az embertípusok, akik szabadság elmennek valahova, kivesznek egy elegáns szobát, esznek-isznak, egy helyben vannak, sok pénzt kiadnak és gyakorlatilag nem csinálnak semmit pihenésük alatt. Most is aktív időtöltésben gondolkodtunk túránk tervezése előtt, a SZÉP kártya-keret miatt belföldön szerettük volna tölteni szabadidőnket, azonban itthon „lassan bajban” vagyunk, mert szerencsénkre már sok szép szegletében jártunk piciny országunknak. Találtam viszont egy olyan régiót, ahol még nem voltunk – sőt még átutazóban sem jártunk Nógrád megyében. Az interneten keresgélve hamar összefűztem egy túratervet, meglepődtem, hogy mennyi minden látnivaló van elszórva Magyarország legkisebb megyéjében. Egy nógrádi származású munkatársam is segített egy-két jó tanáccsal, így összeállt a négy napos túránk. A tömegközlekedés hiánya és látnivalók elhelyezkedése miatt autóval vágtunk neki utunknak, Vác irányából értük el a megyét.

Első nap: Nógrád – Bánk – Drégely – Balassagyarmat

Először Nógrád megye névadó váránál álltunk meg. A piciny pár száz fős település közvetlen közelében van a vár, nehéz elhinni, hogy valaha ez volt a megyeközpont a középkori Magyar Királyság korai évszázadában. A vár kifejezés hízelgő a helyre, itt inkább romról beszélünk, mely szabadon látogatható. A kilátás körpanorámás, láthatóak a Börzsöny keleti vonulatai (mely Nógrád megye nyugati részéhez tartoznak), valamint a tájat leginkább meghatározó Cserhát dimbes-dombos lejtői. A tájat meghatározzák az apró falvak, ahol elvétve szlovák nemzetiségek élnek, korábban svábok is laktak a megyében.

A tót nemzetiségek nagyobb számban Bánkon élnek, ahol egy tájház is van, illetve amiért felkerestük a falut az a gyönyörű, kikapcsolódásra kiválóan alkalmas tó. Érdemes egy sétát tenni a tó körül, nyáron strandolni és enni egy finom halat is a part menti éttermekben.

A séta után Drégely vára következett, amely megközelíthető Drégelypalánk valamint Nagyoroszi (Drégelyvár vasútállomás) felől is. Akár egy egész napot lehetne kirándulni itt a Börzsönyben, nekünk most nem volt időnk egy hatalmas túrára, autóval felmentünk a vár „parkolójához”, innen 1,2 kilométer volt felgyalogolni – ahol egy vendégkönyv és Arany János Szondi két apródja c. költeménye várta a látogatókat. Sok jó fotót lehet készíteni a környezetnek hála, érdemes elidőzni egy kicsit a várromnál és emlékezni Szondi és 150 hős katonája emléke előtt. A túra kedvéért nagyobb kerülővel tértünk vissza az autóhoz, az autóút amúgy egy keskeny, aszfaltozott erdei út, egyedül Drégelyvár vasútállomás utáni 2-3 km-es szakasz rossz, a kátyúkat lehetetlen kikerülni. A szállásunk Balassagyarmaton volt egy motelben (Sztár Motel), a város elég kihalt volt, éttermet is nehéz volt találni, a helyiek ajánlására a Svejk étteremben vacsoráztunk, ahol megkóstoltuk a juhtúrós sztrapacskát, ha már palócföldön jártunk.

Második nap: Balassagyarmat – Szécsény – Ipolytarnóc

A második nap délelőtt tudtunk alaposabban körülnézni Balassagyarmaton. Nógrád megyének sokáig székhelye volt a város, de mivel Salgótarjánt priorizálták az elvtársak a későbbiekben, így megmaradt a polgárias házakkal tarkított kisvárosi hangulata. Vonzáskörzete a trianoni békeszerződés után megcsappant, miután határvárossá vált az Ipoly mentén. Mint a fentiekben írtam kihalt város volt, sőt volt egy-két olyan utcája amely nem volt túl bizalomgerjesztő az omladozó épületek miatt. A Palóc Múzeumot érdemes megnézni, érdekes a népi életút (születés – csecsemőkor – gyermekkor –ifjúkor –felnőttkor – időkor – halál) szakaszait bemutató kiállításrész a mai modern embernek. Tárgyi emlékek és rövid írásos magyarázatokkal élvezetes és követhető ez a kiállítás. Volt egy hatalmas régi Nógrád megye térkép is, amely mutatta a megye trianoni elcsatolt részeit is. Apropó, Trianon. Balassagyarmat 1919-es szerepével foglalkozik a Civitas Fortissima kiállítás is pár utcával arrébb, a város a „Legbátrabb város” címet kapta a követkző tettéért: a csehszlovák csapatokat, akik a demarkációs vonalat átlépve megszállták a települést, a helyiek és a vasutasok fegyvert ragadva kiűzték az Ipolyon túlra. Tettükön felbátorodva a környező települések is így tettek, nagy szerepe volt hősi cselekedetüknek (halálos áldozatokat is követelt az ellenállásuk) abban, hogy napjainkban Magyarország része Balassagyarmat. A kiállításnak helyet adó épületben írta Tormay Cecile a Bujdosó könyvet, amely beszámol az 1918/1919-es magyarországi őszirózsás forradalomról, annak következményeiről, a tanácsköztársaságról, valamint a vörös terror előli balassagyarmati személyes bujdosásáról. Az írónő munkássága megosztja mind a mai napig a közvéleményt, pártfogói szerint hiteles, hű képet ad az akkori Magyarország viszonyairól, a szociáldemokraták és a kommunisták nemzetet pusztulásba taszító politikájáról, főként liberális kritikusai szerint pedig a mű erős antiszemita hangokat tartalmaz, egyesek „a Horthy-korszak Mein Kampf-jaként” tekintenek a könyvre. A könyvet olvasva úgy gondolom, hogy a két világháború közötti revizionista korszak megértésében segít a mű, ha egyet értünk a mondanivalójával, ha nem. Sokan nem tudják, hogy Tormay Cecile-t írói munkássága miatt 1937-ben írói Nobel-díjra jelölték, könyveit több nyelvre lefordították.

A kiállítás után autóba ültünk és Szécsény felé vettük az irányt. Szécsény kellemes csalódás volt: hangulatos 5000 fős kisváros, felújított kastéllyal és egy méretes ferences kolostorral. A kastélyban egy múzeum van, helytörténeti érdekességekkel, a kastély parkjában tartották annak idején a Rákóczi szabadságharc alatt a szécsényi országgyűlést (1705). A ferences kolostorba minden órában induló idegenvezetéssel lehetett bejutni, megnéztük a templomot, valamint a kolostort is. A templom nagy, alapvetően barokk stílusú, de gótikus maradványokat felmutató részei is vannak. Jelenleg plébániatemplom és ferences noviciátus Szécsény ferences szempontból. A szerzetesnövendékek egy évet töltenek Szécsényben tanulmányaik részeként.

Utolsó állomásunk a napon Ipolytarnóc volt, ahol megnéztük a híres ősmaradványokat. Itt egy szépen kiépített geológiai látogatóközpont található, sajnos nem volt sok időnk körülnézni, mert 15:30-kor indult az utolsó túra és utána zártak. Úgy volt, hogy be se jutunk, mert az utolsó túrát 4 fő alatt el sem indítják, de a pénztáros hölgy kedvessége jóvoltából részt vehettünk a túrán. Mi egy 4D-s filmre és a tanösvényt bemutató túrára vettünk belépőjegyet. A filmben bemutattak egy lehetséges életképet a miocén korból, ahol olyan állatokat láthattunk, melyek ma már nem élnek. Miről is szól Ipolytarnóc? Röviden összefoglalva az ipolytarnóci leleteket azt lehet elmondani, hogy ebben a korban a környéken szubtrópusi klíma uralkodott, kb. 10 Celsius fokkal magasabb volt az átlaghőmérséklet. Ipolytarnóc egy folyó tengeri torkolatánál helyezkedett el. Az itt élő állatok pedig az iszapban hagyták lábnyomaikat, melyet egy pompei-nél jóval hatalmasabb vulkánkitörés őrzött meg számunkra. A lábnyomokon kívül cápafogakat, hatalmas famaradványokat (60 méter hosszú és több méteres átmérőjű fák nőttek itt hajdanán) is találtak itt, egyedül eddig állati maradványokat nem találtak, valószínűleg az állatok megneszelték, hogy vulkánkitörés lesz, így időben elmenekültek a környékről, legalábbis a tudósok ezt feltételezik. Este Ipolytarnócon szálltunk meg, mivel azonban a környék a lelőhely „világvége” hangulatát örökölte, semmilyen étkezési lehetőség nem volt és a 10 km-re található szlovákiai Losoncon vacsoráztunk. Este azonban a vendéglátónk házi pálinkáját megkóstoltuk, így jól aludtunk (Tarnóc Vendégház).

Harmadik nap: Ipolytarnóc – Fülek – Salgótarján –Somoskő – Salgó - Somoskőújfalu

A harmadik nap délelőttjén volt a legrosszabb az idő. Egész éjjel esett és reggel is szemerkélő eső volt. Megkönnyebbülésünkre a nap folyamán fokozatosan javult az időjárás. Első állomásunk a ma már szlovákiai Fülek volt, ahol a „billás” reggelink elfogyasztása után az egykori végvárhoz másztunk fel. A városból egy utcácska vezet a várhoz, szépen kiépített (ellentétben a város többi felemás épületeivel szemben) része Füleknek. A füleki vár belépős, 3 Euróért a vártoronyban lévő kétnyelvű kiállítás és a vár környezete megtekinthető. A vár viszonylag épen maradt, a maga korában a legmodernebb végváraink egyike volt, ötszögletű füles bástyáival, amelyek ma már nem láthatóak, a fellegvár maradt az utókorra. Nógrád többi várával együtt többször cserélt gazdát, hol a török rendezkedett be, hol a királyi Magyarország része maradt. Részletekbe nem mennék bele, személyes érdeklődésem okán minden várnál elolvastam a végvári csatározásokról szóló információkat. Igazán örömteli lenne újra régi fényükben látni eme építményeket, melyeket hol egy ostrom, hol a viharos időjárás, hol a Habsburgok által elrendelt 1711 utáni rombolások pusztítottak el.

Füleken ittunk még egy kávét és áttekintettük a napunk hátralévő részét és arra az elhatározásra jutottunk, hogy időnkbe belefér a salgótarjáni bányamúzeum is. Salgótarján egykori József lejtős aknájában alakítottak ki látogathatóvá bányajáratokat, itt tényleges bányászat folyt itt 1951-ig, melyet aztán a hatvanas években múzeummá alakítottak ki. Néhány bábuval és eredeti géppel prezentálták hogyan is folyhatott annak idején a bányamunka: magas hőmérséklet, friss levegő és napfény hiánya, por és előforduló halálos balesetek (légrobbanások, omlások) nehezítették a barnakőszént fejtő bányászok életét. A halálos áldozatokra külön emlékmű hívja fel a látogató figyelmét.

A harmadik napot egy erdei túrával zártuk le, nem is akármilyen túrával. Autóval Somoskőig mentünk, a somoskői vár alatti parkolóból gyalogoltunk el a várromig, amely Szlovákia területén található. A szlovák oldalon van egy látványos bazaltoszlop is, melyet megtekintettünk, de a magyar irányba indultunk tovább. A távolban láttuk ugyanis Salgó várát, melyet egy szép erdei túra keretében értük el. Somoskőről a Petőfi sétányon indultunk el (a sétány elnevezés túlzás: maradjunk inkább erdei ösvénynél) majd egy Eresztvény nevű helyen kötöttünk ki, itt volt egy Nógrád Geopark Oktató, Kutató és Irányító Központ nevű épület, ahol kedvesen útbaigazítottak minket, hogy merre érdemes tovább haladni a vár felé. Egy zöld T-betűs tanösvényt követtünk tovább egy patakvölgyön keresztül, lassan haladtunk, mert a sár nehezítette utunkat. A salgói várból az egyik legszebb kilátás tárult elénk: Karancs-Medves vidéke, somoskői vár, valamint Salgótarján megyeszékhely. Sokat kellett felkapaszkodni a hegyre, a holtponton pár müzliszelet átsegített minket. Visszafelé valahogy rövidebbnek tűnt az út, bár itt már nem a tanösvényt, hanem főjelzéseket követtük az úton. A Geoparkban egy kólára és egy kis beszélgetésre az alkalmazottakkal megálltunk egy negyedóra erejéig. A túra kb. 10-12 km hosszú lehetett, a szép környezet és a vendégszeretet amit kaptunk arra ösztönöz minket, hogy még visszatérjünk a közeljövőben erre a környékre. A szállásunk egy szép állapotú magánszálláshely volt, a Vargánya Vendégház. Este a vendéglátóink ajánlására Szlovákiában ettünk, a határ kb. 1,5 kilométerre volt és rögtön utána volt egy Malom étterem nevű hely ahol szlovák specialitásokat lehetett enni (sztrapacska, knédli, káposzta…stb.) egy korsó igazi Arany Fácán sörrel leöblíteni. ( A fotókon Salgó, majd Somoskő vára.)

Negyedik nap: Somoskőújfalu – Szentkút – Tar – Hollókő

Utolsó napunk is eseménydúsnak bizonyult. Somoskőújfalui szállásunkat elhagyva először Mátraverebély-Szentkúton álltunk meg, itt egy hatalmas zarándokhely található, ferences kolostorral és templommal. Az elmúlt években nagy felújítások, építkezések voltak a völgyben található szent helyen: fogadóépület, ferences bolt, zarándokszállások és étkező került kialakításra. A Máriának szentelt templom mellett van egy szabadtéri oltár is és előtte rengeteg pad a hívek számára. Egy forrás is van a völgyben, ahonnan ivóvíz vételezhető, a kegytárgyboltban még címkézett palackot is vételezhetünk hozzá. Érdemes egy sétát tenni a keresztút mentén, hogy megcsodáljuk a szép környezetet.

Szentkút után Hollókő irányába indultunk, útközben viszont egy tábla buddhista sztúpát jelzett Taron, így megálltunk egy sétára ott is. A sztúpát Kőrösi Csoma Sándor emlékének szentelték fel 1992-ben a dalai láma jelenlétében, a magyar buddhista közösség egyik fontos helye, a sztúpa jól látható a környék minden pontjáról, sőt egy templom is épülőfélben van. 

Hollókő következett: az autót a parkolóban hagytuk és az információs épületben kapott térkép segítségével felgyalogoltunk a hollókői várig. Ez egy rövid séta volt, a térkép igazából a skanzen épületeinél jelentett némi segítséget, bár minden jól ki volt írva és táblázva alapból is. A hollókői vár belépős, de egy berendezett várrészt és egy 3D-s virtuális középkori vársétát kapunk a pénzünkért. Nekem a várból a kilátás tetszett, a négy nap során Drégely és Salgó után éreztem azt, hogy „mindenre” rálát az ember a vár ormáról. Visszatérve a skanzen kicsit csalódás volt, pénteki nap révén kevés parasztház volt nyitva (furcsa, hogy mindegyikbe külön belépőt kellett váltanunk) és a legtöbb csupán boltként funkcionált. Mi a nógrádi népviseleteket felvonultató Babamúzeumot néztük meg, valamint a Postamúzeumot. Láttuk, hogy ezenkívül van Falumúzeum és az „Oskolamester Háza” is, de ezeket csak kívülről tekintettük meg. Volt ezeken kívül fazekas, kosárfonó, sajtműves, kalácsos műhely is, ahol „shoppingolni” lehetett. Bepillantottunk az ófalu templomába is. A napunk ezzel körülbelül délután három órakor véget is ért, indultunk haza vissza.

Tartalmas egy túra volt és sok időt tölthettünk a friss levegőn. Meglepő, hogy mennyi látnivaló volt (és még mennyi lehetett, amit nem láttunk!) Nógrád megyében, ritkán hall az ember az itteni nevezetességekről. A természet szerelmeseinek ajánlott egy börzsönyi, vagy Salgó környéki gyalogtúrát (Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet) tenni ezen a vidéken, mert gyönyörű tájak vannak hazánk eme részén is. A kultúra, irodalom, történelem iránt érdeklődők, pedig olyan helyeken járhatnak, mint Balassagyarmat (palóc élet, 1919-es történelem), Szécsény (Rákóczi szabadságharc, ferencesek), Csesztve (Madách-ház), Alsósztregova (Madách-kastély, ma Szlovákia), vagy Horpács (Mikszáth-kúria). Egyedül a gyógyvizeket kedvelők szűkölködhetnek a nógrádi vidéken, jelentős wellness- és termálfürdő ugyanis nincs a megyében, de Heves megye a közelben van.