Kedves Olvasóm!

Nagy örömömre szolgál, hogy egy idei újabb túrabeszámolóval tudlak megörvendeztetni, sőt a különösen szép, napfényes őszi fényeknek hála pompás fotókat is tudok mellékelni zempléni beszámolómhoz.

A túra összeállításánál kicsit gondot okozott a végleges útvonalterv összeállítása a látnivalók sokasága és a rendelkezésre álló idő miatt. A korlátok ellenére úgy gondolom mégis, hogy egy hosszú hétvége alatt a Zempléni-hegység vidékét– egy tempósabb attitűddel – alaposan felderíthetjük. Bejegyzésemben bemutatom a tájegység nevezetes látnivalóit szokásomhoz híven úgy, hogy az érdeklődők számára később hasznos útleírásként szolgálhasson.

Első nap: Szerencs (vár) – Tarcal (Áldó Krisztus-szobor) – Tokaj (szállás)

Az első nap – munkahelyi elfoglaltságok miatt – délután kettőkor tudtunk elindulni. A fővárosból (is) hosszú út volt (több mint 2 óra autóval) eljutni Szerencs városáig. Itt bementünk a várba, amely a kisváros központjában található. A várudvar és az építményt körülölelő park megér egy sétát, szép időben ideális romantikus fotózási helyszín fiatal pároknak. Itt láttunk egy kicsi, kézzel hajtható vízimalmot, funkciója nincs, csupán helyi látványosság, de mindenképpen ötletes kiegészítője a parknak.

Akinek ideje engedi megnézheti a Rákóczi-várkastélyban található kiállításokat (Rákóczi Zsigmond és kora, vártörténet), mi azonban az őszi nap rövidsége miatt továbbmentünk Tarcalra, hogy még világosban felmászhassunk a falu határában lévő Áldó Krisztus szoborhoz. Az út meredek, de megéri a fáradtságot, az impozáns szobor megtekintése mellett a panoráma is csodálatos: a Tokaji borvidékre nagyszerű kilátás nyílik. A nap lenyugvóban volt mikor felérkeztünk a szoborhoz és nagyon szép színeket varázsolt elénk. A csendet olykor a seregélyek elriasztásául szolgáló puskaropogások törték meg.

Tokajba érkezvén szállásunkra már beesteledett. A Bodrog és a Tisza összefolyásánál található városkában érdemes megkóstolni a halételeket is. Szokásunkhoz ragaszkodva a helyi szállásadónktól (Gyöngyvirág Vendégház) kértünk tanácsot, hol érdemes vacsorázni. A Bonchidai Étteremben finom, ropogós fogast ettünk egy pohárka száraz Furmint kíséretével. Nyári kerékpártúrás emlékeimre hagyatkozva vacsora után még a Böne Borozóba is ellátogattunk, ahol félédes és az édes tokaji borokat (Furmint, Zéta) is megkóstoltam. A városka meglehetősen kihalt volt, könnyen lehet, hogy az egy héttel korábban tartott szüreti napok után visszaesett a turistaforgalom. Központi elhelyezkedésű szállásunkhoz hamar hazaértünk és nyugovóra tértünk, hogy másnap korán indulhassunk útnak.

Második nap: Tokaj (város) – Sárospatak (vár, református kollégium) – Megyer-hegy (tengerszem) – Sátoraljaújhely (Magyar Kálvária) – Széphalom (szállás)

Egy reggeli apró bevásárlás és folyóparti nézelődés után elindultunk Sárospatakra, ahol megnéztük a várat. A változatosság kedvéért ez a vár is Rákóczi-vár névvel büszkélkedik, de úgy tűnik ezen a vidéken is megkerülhetetlen tényező Rákóczi Ferenc, aki származása révén itt alakította ki bázisát a szabadságharc ideje alatt. A vár belseje belépőjeggyel látogatható, mi a Vörös-toronyba és a „Rákócziak dicső kora” kiállításra váltottunk jegyet, a torony óránként, idegenvezetővel látogatható. A toronylátogatásra és a kiállításra körülbelül két órás program. A toronyban igazi középkori hangulat fogad minket, a tetejéről pedig jól látszik Sárospatak városa. A másik kiállítás fő attrakciója pedig a Sub rosa terem, ahol korábban különböző összeesküvéseket szőttek a magyar urak a Habsburgok ellen.

A vár parkjában van még egy kiállítás, ami az ágyú öntéssel foglalkozik, mi azonban inkább tettünk egy sétát Sárospatak belvárosa felé, egészen a református gimnáziumig. Itt be lehetett sétálni a híres oktatási intézmény udvarába is, ide olyan híres emberek jártak, mint például Kossuth Lajos, Gárdonyi Géza vagy éppen Móricz Zsigmond.

Szívesen eltöltöttünk volna még több időt ebben a kellemes hangulatú kisvárosban, azonban még két nagyobb attrakciót tartogatott a nap számunkra. Az első a várostól pár kilométerre található Megyer-hegyi tengerszem volt. Külön túraútvonal vezet Sárospataktól oda, mi azonban autóval a hegy alatti szőlőkerteknél álltunk meg és onnan gyalogoltunk fel. Az út így sem kevés, meredek a felfelé vezető út és a tengerszemet érdemes megkerülni is, ha már fent vagyunk, ugyanis mindegyik oldaláról csodálatos. Hajdanán kőfejtőként használták, a sárospataki vár építőelemei is innen származnak részben. Most már kissé feltöltődött vízzel, a huszadik század eleje óta nem használják már kőfejtőként.

A napunk végül Sátoraljaújhelyen zárult, az úgynevezett Magyar Kálváriánál. Jó tanácsként megosztanám, hogy a Felsőzsómolyka utcáról lehet a legegyszerűbben megközelíteni. Mi túlságosan a navigációra hagyatkoztunk, így egy sok értékes percet elvesztegettünk a Kálvária keresésével. A Magyar Kálvária egy rendhagyó építmény, ugyanis itt nem a krisztusi szenvedéstörténet ábrázolására kell gondolni, hanem a magyar trianoni tragédia bemutatására. A kálvária kezdőpontjának számító kapuhoz is már egy nagyobb séta eljutni, és a kaput átlépve kezdődnek a stációk, melyek különböző elcsatolt nagy-magyarországi városról emlékeznek meg. Az úton találkoztunk egy idősebb házaspárral és néhány mondatot váltottunk egymással. A férj elmondta, hogy nagyon megérintette őt ez az egész kálvária és reméli, hogy hozzánk hasonlóan más fiatalok is felkeresik ezt a helyet. Egy biztos, hogy sokat lehet elmélkedni az úton, miután találkozik az ember a jelentősebbnél jelentősebb egykori magyar városok nevével. Hogyan lehet feldolgozni a trianoni tragédiát? Feldolgozható-e egyáltalán? Lehetett volna tenni ellene? Hogyhogy csak a magyarokkal lehetett ilyem mértékű csonkítást megtenni a történelemben? Mit jelent ez valóban a mai fiataloknak egyáltalán? Fennmarad-e Trianon emlékezete? Megmarad-e a határon túli magyarság 100 év múlva? Ilyen kérdéseken töprengtem, míg fel nem értünk a csúcsra, ahol egy hatalmas országzászló áll és egy kápolna, ami Szent István nevét viseli. Innen nagyon messzire ellátni, a szép zempléni tájon nem látszódnak a mesterséges országhatárok. Itt végződik az ország leghosszabb libegője is. A Zemplén Kalandparktól lehet idáig feljutni.

Visszafele már sötétedett, de sok kirándulóval, kutyással is lehetett találkozni. A hely felújított és kiépített, ugyanis a szocializmus évei alatt nem törődtek vele és a műemlékek pusztulásnak indultak. Már sötétben érkeztünk meg szállásunkra, a széphalmi Múzeumkert Panzióba, mellette étkezési lehetőségünk is volt a hasonló nevű étteremben. A vacsora bőséges volt és tokaji borokat is lehetett kóstolni.

Harmadik nap: Széphalom (Kazinczy Mauzóleum)  – Füzér (vár) – Regéc (vár) – Boldogkő (vár)

Az utolsó napra sem terveztünk lazítást, folytattuk az aktív pihenést. Reggeli után megnéztük a Kazinczy Mauzóleumot, amely közvetlenül a szállásunk mellett található. Itt működik még a modernebb épületben helyet foglaló Magyar Nyelv Múzeuma is, amely biztosan megért volna egy látogatást, mi azonban a kertben sétáltunk, mely gyakorlatilag egy kisebb arborétum. Kazinczy egykori birtoka, gyakorlatilag egész Széphalmot ő hozta létre és az elnevezés is tőle származik. A mai mauzóleum épülete helyén állt Kazinczy háza, a kertet pedig az ő ízlése alapján ültették. Gyakorlatilag ez volt a hobbyja. Kazinczy Ferenc sírja mellett családja is itt nyugszik. Kazinczy innen irányította a magyar nyelv megújítását, egy ideig ez a település volt a magyar irodalmi megújulás központja.

Autóba ültünk, majd Füzér felé vettük az irányt. Füzéren sokáig fel lehet menni autóig, ahol gyakorlatilag a semmi közepén parkolódíjat kérnek, de onnantól gyalogosan lehet megközelíteni a várat. Én mostanában sok erődítményben megfordultam, de ilyen szépen felújított várral még nem találkoztam. A füzéri vár interaktív, modern, érdekes kialakítást kapott. A belépő ára is borsosnak mondható, de a zempléni várak „csúcsát”nem tanácsos kihagyni, ha erre járunk. Az alsóvár látogatóközpontja után még egy meredek lépcső vezet a várhoz. A vár kiállítása elsősorban a különböző funkciójú helyiségek bemutatására koncentrál a pincétől egészen a várkápolnáig. A kápolna gyönyörű – színes üvegablakain beáramló nap csodálatos fényjátékkal kápráztatja el a látogatókat. Megnéztünk egy igényes kisfilmet is ott helyben, ami bemutatja a vár történetét, kiderült, hogy a Szent Koronát is őrizték itt egy ideig.

A vártúra legalább 2 órát vesz igénybe, mi folytattuk utunkat tovább a regéci várhoz. Itt is van egy parkoló a falu határától nem messze, parkolási díjat nem kérnek érte, innen egyébként több túraútvonalhoz is lehet csatlakozni, mi a várhoz vezető utat választottuk, ami hasonlóan az eddigiekhez egy kiadós túrát kíván, itt azonban igazi erdei kirándulásban lehet részünk. Felérkezve kellemes meglepetésben volt részünk, ugyanis a vár előtt egy kisebb látogatóközpont fogadott minket, ahol egy csésze finom kávét megittam, hogy megújult erővel folytathassuk várnéző túránkat. A belépődíj megváltásához SZÉP kártyát elfogadnak. A vár romosabb állapotú, de szintén van kiállítás benne, ami számomra nagyon szimpatikus volt, különösen tetszett az egykori vári „alkalmazottak” munkaköreinek bemutatása a lovásztól egészen a várúrig. Volt egy hadtörténeti része is, ahol a várak fejlődését mutatták be a középkortól az újkorig. A lenti faluban több szálláslehetőséget láttunk, kirándulók számára egy jó kiindulási pont Regéc.

A regéci vártúrára is körülbelül két óra időráfordítás volt szükséges, a nap végére még Boldogkő várát terveztük megnézni. Boldogkő vára alatt van közvetlenül a parkoló, így sok idő nem kellett a várba történő feljutásig. Így is éppen jókor érkeztünk, mert 5 órakor váltottunk jegyet és 6-ig volt nyitva. Körülbelül egy óra alatt megnéztük a vár érdekes részeit. A vár egyik csúcsos őrtornyából élvezhettük a naplemente közeledtét. A zempléni túránk így stílusosan ért véget, még egyszer rápillantottunk a szelíd tájra és felejthetetlen emlékekkel indultunk útnak hazafelé.

Túránkba a lehető legtöbb nevezetességet igyekeztem belezsúfolni, így is azonban maradtak ki látnivalók, közülük most párat megemlítenék. Ha az embernek több ideje lenne, akkor érdemes lenne megnézni a zsinagógát Mádon, a pincesorokat Tokajban és felmenni a Kis Kopasz-hegyre, megnézni a piarista kolostort Sátoraljaújhelyen, felkeresni néhány kastélyt (Füzérradvány, Pácin, Tállya), elzarándokolni a vilyvitányi Kálváriához vagy éppen egy jót szórakozni a Zempléni kalandparkban és felszállni a libegőre.