Kedves Olvasóim!

Nosztalgikus érzés beleolvasgatni régi blogbejegyzéseimbe, elkapott a vágy, hogy egy-két utazási tapasztalattal leporoljam blogomat. A következő bejegyzésemben az idén szervezett, szeptemberi Rába-túrának állítanék emléket, mindenkinek ajánlva nagy-nagy szeretettel.

Győriek lévén úgy gondoltuk, hogy a sok-sok tó (Balaton, Fertő, Bodensee) és folyó (Duna) kerülés után a helyi vonatkozású Rába folyót is bejárjuk forrásától egészen Győrig. Sajnos jómagam nem tudtam négy napot szabaddá tenni a teljes szakasz kényelmes bebiciklizése érdekében, ezért az osztrák és a magyar szakasz Sárvárig tartó útvonaláig tudok részletes beszámolót adni.

Különösebb szervezés és foglalás nélkül (természetesen internetről kinyomtatott osztrák Rába-kerékpárút térképpel!) indultunk el augusztus 26-án pénteken, hajnalok hajnalán vonattal Győrből Szentgotthárdra. Közvetlen járatról szó sincs, jegyünkön is a Győr-Csorna-Szombathely útirány szerepelt. Körülbelül annyi ilyen jegyet adhattak el a győri MÁV pénztárban, mint korábban mikor Bátaszéken vettünk Győrbe (Bátaszék – Dombóvár – Déli – Győr) jegyet… Lényeg, hogy eljutottunk Szentgotthárdra, egyedül a szombathelyi átszállásnál kellett aggódni, mindössze néhány percünk volt rá, bár a kalauz „megnyugtatott” minket, hogy a vonat nem vár be, de félóránként jár. Köszi, de szerencsére nem kap szidást egyetlen állami vasúttársaságunk. A kocsik végig modern, alacsonypadlós kialakításúak voltak, nem volt gond a kerékpárok elhelyezésével. A korai indulást úgy kell elképzelni, hogy már hajnali 6 órára Szentgotthárdon voltunk, mert aznap nagyon nehéz szakasz várt ránk: kilométerben sem volt kevés (kb. 130 km) és sok emelkedőt ígértek a terepviszonyok a forrásig (amely magasabban volt, mint a mi „Kékesünk”, kb. 1070 méterig másztunk fel késő délután). Szentgotthárd állomása után pár kilométer után már Ausztriában voltunk, Burgenland tartományát egy nagyon rövid szakaszon kereszteztük (itt talán Jennersdorf nevű település jelentősebb), a Rába-kerékpárút tetemes része Stájerországban található.  A kerékpárút általános kialakításáról érdemes tudni, hogy sok esetben mezőgazdasági utakat vontak be a forgalomba. Ez korántsem a rossz, földút minőséget jelenti. Aszfaltozott, jó minőségű, kátyúmentes utak, melyek gyakran kanyarognak ide-oda a leginkább tökkel teleültetett földterületek között. Na igen, a tök jellegzetes része a tájnak, nagyon komoly tökmagolaj készítési hagyományokkal rendelkezik ez a vidék – lépten nyomon tökkészítményeket lehet kapni az útba eső falvakban és városokban. A táj nagyon barátságos, sokáig észre sem veszi az ember, hogy az útvonal alapvetően emelkedik.

Végig a Rába-völgyében haladunk, ami egy nagyon széles völgy, lankás dombok szegélyezik utunkat. A Rába itt még igazán barátságos folyó: nem gondolnánk, hogy ebből a kis patakocskából micsoda sártenger válik majd a magyar szakaszon. A tájkép állandó része a sűrű vízierőmű-hálózat, külön érdekességnek számítanak az ökológiai szempontok szerint elhelyezett hallépcsők is. Meseszép környezet, megnyugtató idill tárul elénk: csendes, szépen felújított falvak, ahol többnyire mezőgazdaságból is becsülettel megélnek az emberek. A reggeli pára eltűnése után sokáig nem csináltunk nagyobb pihenőt: először Feldbach városában álltunk meg egy kávéra. A város főtere nagy és rendezett, a kulacsokat is meg lehetett tölteni az ivókútnál. Érdemes volt megállni Gleisdorf főterén is, a közelben volt egy ALDI, ahol volt lehetőség némi energiapótló és frissítők megvásárlására is. A túra nehéz szakasza Weiz után kezdődött, ahol drasztikusan emelkedni kezdett az útvonal. A dimbes-dombos tájat felváltotta a hegyi táj. Végső célunk Passail falvacskája volt, ahova a 64-es úton mentünk egyik túratársunk bölcs javaslatára, másnap kiderült, hogy a kerékpárutat egy hosszabb útvonalon vezették, amely elég kimerítő lett volna a túra utolsó harmadában. Visszatérve a 64-es útra, az sem volt könnyű. Meredek, közepes forgalmú autóút. „Osztrák Békás-szorosnak” neveztük el a hasonlóság miatt. Passail irányába már ereszkedni kellett, milyen jó, hogy utána a forráshoz megint emelkedni kellett. Praktikus okokból Passailban szállást kerestünk, a település főterén egy Gasthofban le tudtuk pakolni csomagjainkat, így a „csupasz” biciklikkel kapaszkodtunk fel a 8 kilométerre található Rába-forráshoz. Meredek, de nagyon csodálatos út tárult elénk: jobbra-balra kisebb farmok állatokkal, fenyvesek, jókedélyű gyalogos osztrák turisták jöttek velünk szembe. Ők tájékoztattak minket, hogy a forrásnál magyar nyelvű tábla és egy emlékkönyv is vár minket – nemes gesztus mindenképpen. A forráshoz talán az utolsó egy kilométert gyalog kellett megtenni – itt már annyira meredek volt az út, hogy gyalogosan is megálltunk egy szuszra pár percenként. A forrásban viszont nem lehet csalódni: a Duna-forrással ellentétben a Rába-forrás egy olyan forrás, amelyet ideálisan elképzelünk: hegy oldalából fakad, tiszta bővízű, ihatunk is belőle. Német és magyar nyelvű kiírás emlékezik meg a folyóról és egy környékbeli gazda helyezett el egy vendégkönyvet egy fedett kis kalitkában a forrás mellett. Mi magunk is beleírtunk, ha már feljutottunk. Visszafelé már könnyebb volt, bár a nap már lenyugvóban volt, ezért hűvös volt legurulni már-már sebességrekordokat döntögetve a biciklikkel. Az első nap volt a legnehezebb – jól elfáradtunk, de az élmények kárpótoltak minket minden verejtékünkért. Este a Gasthof éttermében vacsoráztunk, a Puntigamer sör mellé a hely specialitását, a Knödelt falatoztuk, egyeseknek azonban ez sem volt elég és még betoltak egy pizzát a szomszédban a biztonság kedvéért. A helyiek itt is nagyon kedvesek és beszédesek voltak velünk, kérdezgettek minket, hogy honnan jöttünk és hova megyünk, valamint felidézték győri emlékeiket is.

A második nap legnehezebb része a nap elején következett. Megreggelizve egy másik útvonalon indultunk vissza, a hivatalos Rába-kerékpárúton Weiz felé. Azonban ez az út hosszabb, kacskaringósabb és több szintemelkedővel jár. Szerencsére a látnivalók itt is kárpótoltak minket: hegyi tájak és friss levegő.

A sok liftezés kimerítő volt, soha nem lehetett tudni mikor gurulunk le már Weiz felé. Weiz után azonban már nem volt „kihívás” a napi szakasz: Gleisdorfban ittunk a főtéren egy kávét, valamint piacoltunk is. Vettünk tökmagolajat, sajnos egyik túratársunknak ez a vétel rosszul sikerült: este Szentgotthárdon vette észre, hogy az olaj kifolyt a táskájába. A túra ezen a napon kényelmesebb volt: sörözni is megálltunk két alkalommal, dönert is ettünk napközben (Feldbach), Burgenlandban Jennersdorfban (Gyanafalván) már magyarok szolgáltak ki minket Radlerrel. Stájerországban – nagy meglepetésre - nem találkoztunk magyar munkaerővel a vendéglátásban. Késő délután értünk Szentgotthárdra, ahol a Zsida Termál Panzióban szálltunk meg – itt sem foglaltunk szállást, szóval a keresgéléssel eltöltöttünk egy kis időt. A város innen sajnos messze volt, érdemesebb lett volna biciklivel bemenni vacsorázni.

A harmadik, számunkra utolsó napon következett a magyarországi Rába-szakasz első része. Noha itt kiépített kerékpárút-hálózatról nem beszélhetünk, ettől függetlenül kis forgalmú utakon még az ausztriai tempónál is jobban lehetett haladni. Persze azt is el kell ismerni, hogy az osztrák kerékpárutak tényleg a túrázás és nem feltétlenül a gyors közlekedés elősegítésére készültek, illetve a magyar oldalon néha a forgalmas utakat kellett választanunk. Reggel jól belekezdtünk ismét és gyakorlatilag nagyobb pihenőt Körmendig nem tettünk. Körmenden a város főterét és kastélyát megnéztük, majd indultunk tovább Sárvár felé. Aki teheti, nézze meg az ikervári vízierőművet, nekünk nem volt időnk a kitérőre. Sárvárnál egy kis pihenő után ketté váltunk, nekünk ugyanis el kellett érni a Celldömölkről induló vonatot, a társaság másik része pedig Sárváron szállt meg és másnap folytatta az útját Győrig. Celldömölk felé haladva érdemes megnézni Sitkén a Kálvária Kápolnát, Celldömölkön pedig a római katolikus templomot.

Összességében ajánlani tudom a túrát a folyók és az osztrák bicikliutak szerelmeseinek és egyszerűen azoknak akik szeretik a csendet és nyugodt környezetet. A túra hossza a celldömölki végződéssel kb. 350 kilométer volt.