Sokak számára okoz gondot, hogy hosszabb utazásokon fényképezőgépet hurcoljanak magukkal. Tömege van, néha külön táskát is igényel és csak a macera van vele, tölteni kell, le kell menteni a képeket...stb. Jómagam is otthon hagyom kényesebb tükörreflexes gépemet egy-egy hosszabb kerékpártúra alatt. Napjainkban azonban elterjedtek az olyan telefonok, amelyek kameráin már a kétszámjegyű felbontásmegjelölés díszeleg. Nos, azt talán már a többség tudja, hogy nem minden a megapixel, főleg nem egy olyan kis házba zárva, mint egy telefon. Jelen bejegyzésem inkább azt próbálja végigjárni, hogy mire elég a hétköznapokban egy telefon kamerája.
Először is néhány jó tanács, személyes meglátás ha telefonnal fotózunk:
- Bemozdulás: A legtöbb mobilnál nincs beépített optikai képstabilizátor, ezért figyeljünk, hogy ne remegjen a kezünk. A bemozdulások elkerülése érdekében célszerű egy rövid időzítőt beállítanunk (pl. 2 mp), hogy a gomb megnyomásával még legyen időnk szilárdan tartani a készüléket.
- Világos-sötét részek, kiégések: Különböző megvilágítású témákat nehezen tudják kezelni a mobilok (pl. naplemente, becsillanó napfény, esti lámpák fényei). Magyarán valahol sötét lesz a kép, míg valahol egyszerűen kiég. Az utóbbi időben elterjedt HDR (High Dinamic Range – magas dinamika tartomány) módot célszerű alkalmazni, hogy a fotó összes része jól megvilágított legyen. Vigyázat, itt még jobban kell figyelni a bemozdulásról.
- Vaku: Ha lehet, kerüljük használatát. Én személy szerint alapból kikapcsolom, csak zseblámpának használom. A legtöbb telefonos vakú ledes vaku, egy-két telefonnál van csupán xenonos vaku. Ha mégis vakuzásra kerül sor, kerüljük a fényes, visszatükröződő felületeket. A vaku hatótávolsága limitált, legfeljebb 2-3 méter.
- Fókuszálás: Sokan ezt abszolút kihagyják, vagy nincsenek tisztában jelentőségével. Legtöbb telefonnál megérintjük a fókuszálni kívánt témát és a telefon odaélesít és utána tudunk fotózni. Nyílván egy tájképnél príma az alapértelmezett középső pont is, de közelebbi témáknál alkalmazzuk a fókusz használatát.
- Zoom: Lehet zoomolni, de az esetek 99%-ában csak digitális zoom áll rendelkezésünkre, ami lebutítja a képet. Inkább otthon vágjuk ki az adott részletét a fotónak, ha csak egy részére vagyunk kíváncsiak, a mai 8-13-16 megapixeles felbontás egy kisebb vágásra bőven elegendő.
- Videózás: Érdemes figyelni, hogy ujjunkkal ne takarjuk el a mikrofon bemenetet, valamint ha lehet magunk ne nagyon beszéljünk videózás alatt, mert ha más hangokat is meg akarunk örökíteni, csak saját magunkat fogjuk visszahallani. A felvétel alatt a készülékházat ne tapogassuk, stabilan fogjuk, hogy a felesleges zajok rögzítését elkerüljük.
Természetesen a mobilos fotózásnak pozitívumai is vannak:
- különböző érdekes nézőszögből lehet fotókat lőni
- nem szép dolog, de lehet lesi fotókat is készíteni, egy gombkombinációval is akár, hihetetlen gyors idő alatt, pár másodperc alatt élesíthejük a kamerát
- viszonylag nagy képernyő áll rendelkezésünkre, könnyebb komponálni a témát
- bármikor elővehetjük a telefonunkat zsebünkből, nem kell előkeresni kameránkat a táskából
- a készült fotók gyorsan visszanézhetők, szerkeszthetők és megoszthatók
Egy Huawei P8 lite típusú készüléket veszek referenciaként, szerintem egy jó viszonyítási alap, ugyanis jelenlegi bruttó 55 ezer forintos kártyafüggetlen árával a megengedhető középkategóriát képviseli (no, meg az is az igazsághoz tartozik, hogy ezt kaptam céges telefonként :-) ). Tisztában vagyok vele, hogy ennél „jobb kamerás telefonok” is léteznek, mint például egy Galaxy S7 edge vagy Iphone 7, de maradjunk a realitások talajánál! Vajon mire elég hétköznapjainkban egy „átlagos telefon” kamerája?
Korábban nagyon érdeklődtem a telefonok iránt, mára ez a lelkesedésem alábbhagyott, inkább hétköznapi felhasználója vagyok a technika eme vívmányainak. A nagy telefonforradalom is elmúlt már, inkább a gyártók a képességek csiszolgatására, mintsem a nagy újításokra fektetik a hangsúlyt.
A kis Huawei is meglepett tudásával, hiszem ilyen paraméterek 2-3 éve még a felsőkategória kiváltságai voltak. A készülék egy 13 megapixeles (4160x3120) felbontású érzékelőt kapott, ami rögtön 10 megapixelre módosul, ha 16:9-es képarányt választunk (4160x2336). Ezenkívül 8 és 6 megapixeles fotók készíthetők. Megjegyezném, hogy első digitális fényképezőgépemet 2007-ben vettem, amely 5 megapixelt tudott és egyáltalán nem csinált rossz fotókat, 5 megapixeles képekből is lehetett elfogadható minőségben A4-es méretre nyomtatni. A Huawei-t én 10 megapixelen használtam, mert így a kép kitölti a teljes képernyőt, míg a 13 megapixelnél marad egy fekete sáv a 4:3-as képarány miatt:
A fényképező alkalmazás felülete egyszerű, jobb oldalon választhatunk beauty, photos, video és time-lapse funkció közül. Filtereket rakhatunk a fotókra, továbbá beléphetünk a galériába is korábban lőtt képeink áttekintésére. Jobb középen a nagy szürke gombbal tudunk exponálni. Bal oldalon fent a részletesebb beállítások hívhatók elő. Bal középen az első kamerát tudjuk aktiválni „szelfizni”, elég becsületesnek tűnik ez az egység is a kínai csodában, 5 megapixeles képek készíthetőek vele. Bal alsó sarokban pedig a vaku kapcsolható ki-be vagy automatikus villanásra állítható. Ennyi tulajdonképpen a fő felület, a telefon menüjéhez hasonlóan kísértetiesen hasonlít az Apple féle felülethez, de szerencsére itt több paraméter állítható. Menjünk bele a részletesebb beállításokba. Itt még előhívható a panoráma, a HDR, all-focus, best photo,vízjel, hangjegyzet valamint még a további beállítások funkciók. Az all-focus funkció tükörreflexes gépek által készített fotókat szimulál, később mi tudjuk beállítani, hogy melyik rész legyen éles és melyik homályosabb. A best photo-nál a gép többet csinál és mi tudjuk kiválasztani a jobban sikerültet. A vízjelnél odaírja a fotóra a helyet, az időjárást és a dátumot is a gép (internetkapcsolat szükséges hozzá). A további beállításoknál állítható:a felbontás, GPS tagging, a fotók mentési helye (belső memória, SD kártya), perfect selfie, hang, audio control (ha „csíz”-t mondunk már lövi is a képet), időzítő (2,5, 10 másodperc), érintésre fókuszálás, mosolyérzékelés, a fókuszpontkövetés, valamint a nyomógomboknak is beállíthatunk különböző funkciókat. Haladóbb beállításokból a fényérzékenység (ISO) 100 és 1600 között, a fehéregyensúly, az expozíció, szaturáció, a kontraszt, valamint a világosság állítható manuálisan. Egész korrekt felhozatal, aki még több beállításra vágyik annak ajánlott letölteni valami professzionálisat a Play Store-ból, de véleményem szerint a Huawei a fotós esetek túlnyomó többségére megoldást kínál a gyári szoftverben. A benyomásom az volt, hogy a gyártó próbált a mai trendeknek megfelelni a sok-sok „hasznos” szelfi funkcióval. Blende, záridő vagy témabeállítás (tájkép, sport) lehetőségét nem kapjuk meg a gyári beállítások között.
Az az érzetem a hatalmas beállítás-arzenál láttán, hogy hoppá, mennyit fejlődött a mobilos fotózás. Az elkészült fotók azonban az óvatosságra intenek. A számítógép képernyőjéről elfogadhatónak tűnnek, kicsit belenagyítva azonban már nagyon elmosódnak a részletek még ISO100-on is. A tesztkészülék továbbá mobilos viszonylatban is lassan fókuszált, úgyhogy inkább álló témákat vettem célkeresztbe. A színek nagyon fakók, pedig szép napsütéses téli délután volt. Nagyítva látszik az ég és a faágak közötti kromatikus aberráció is (kékes szín).
Persze nagyon témafüggő is az elkészült fotók megítélése, épületfotózásnál kevésbé vettem észre hibákat.
A HDR üzemmód azonban meglepően jól teszi a dolgát, a régebbi telefonomon szinte mindig elmosódott a kép mikor próbálkoztam, itt viszont elfogadható képeket kaptam. Én egyre többször alkalmazom ezt az üzemmódot fotózáskor. Íme egy példa (itt egyébként automatikusan bekapcsolt a HDR):
Még az esti fotóknál is lehet jó képeket csinálni (hála a tág, f/2.0 blendének köszönhetően), igaz itt időzítőt használtam, hogy elkerüljem a biztos bemozdulást:
A sok apróbb fényforrás amúgy megzavarta az amúgy is bizonytalan fókuszt, így egy-két fotó életlenebb lett, sőt a fényérzékenység is felkúszott ISO2400-ig (!!!), noha elvileg manuálisan maximum 1600 állítható. Célszerű ilyenkor több képet csinálni és a galériában helyben belenagyítani az elkészült képekbe, nehogy otthon a számítógép előtt érjen minket a bekezdés alatt mellékelt "csalódás":
Volt néhány nyári esemény is, ahol mobillal fotóztam. A Huawei jobban teljesített napsütésben, nagyon szép fotókat készítettem vele (igaz a blendét szinte mindig a legtágabbra hagyja az automatika, manuálisan a gyári szoftverben ezen nem tudunk változtatni) és a szelfi funkció is rendben van. A beauty üzemmódban még a ragyás arcunkat is simábbá varázsolja a szoftver.
Videófelvételekben már full HD felbontásra is képes a középkategória sztárja, én egy mezei HD felbontásút rögzítettem – a nagyobb, hirtelen mozgások azért néha megzavarják a gépet, de az eredmény vállalható. Ja, és sztereó hangban rögzíthetők a videók.
Összességében nem panaszkodhatok a felvételekre. Jó fényviszonyok között bátran lehet fényképezni telefonnal. Kevés fény mellett is elfogadható képek készíthetők, csupán a bevilágító lámpákkal, fényekkel érdemes óvatosnak lenni. Véleményem szerint jó társ lehet egy városnézés, kerékpártúra alatt a zsebben meglapuló telefon. Mozgó témáknál lehet egy profibb kameraszoftver letöltése hasznos lehet (vagy egy igazi fényképezőgép). Ha takarékosan bán a felhasználó az energiaforrásokkal (kevés internet), akkor egy nap alatt 150-200 fotó is készíthető vele anélkül, hogy töltő után kelljen nyúlni. A képeket bátran ki is lehet nyomtatni akár A4-es méretig is.