Gönyű bemutatását egyik természeti ékkövével, a Duna-parttal folytatom. Az itt élőkön kívül is egyre többen érkeznek például a közeli megyeszékhelyről ide, hogy a part menti sétányon egy élménydús sétát tegyenek a természet közelségében.
Sétánkat a Kossuth Lajos utca elején kezdem, ahol egy út menti kereszt mellett lehet gyalogosan rákanyarodni egy murvás útra. A murvás út szerintem ide illő választás, hiszen így természetesebb élményt nyújt a napjainkban oly kedvelt térkő helyett. A part felé vezető utat nagyobb fák szegélyezik, amelyeken információkat kaphatunk az itt honos fákról, valamint az itt fészkelő madárfajokról. A „bevezető út” végén jobbra fordulhatunk, hogy a Dunát is elérjük. Balra fordulva egy rövid kitérőt érdemes tenni, ugyanis egy kis erdei pihenőt alakítottak ki az „Erdő Fohászáról” szóló verssel együtt, hangulatos, vétek lenne kihagyni. A Duna-parton az impozáns Széchenyi jégtörő hajó látványa tárul elénk, amely az ország egyetlen ilyen munkakörrel felruházott hajójaként Gönyűn állomásozik. Mostanában vélhetőleg nem lett munkára fogva a felmelegedő klímánknak köszönhetően.
Én a gyerekekkel a rávezető úttal szemben található Duna-partra is lemegyek, hogy a nagy köveken ücsörögve jobban megcsodálhassák a hajót. A hajót elhagyva tovább lehet menni a sétányon és csodálni a folyót, valamint annak zegzugos szigeteit.
A túloldalon már a Szlovákiához tartozó Kolozsnéma településhez tartozó kikötőt látjuk (a település egy kicsit távolabb van).
Nekem kifejezetten tetszik a sétányban (hivatalosan Duna Panoráma Tanösvény), hogy sok interaktív táblával látták el, tehát gyerekkel, de akár felnőtt fejjel is sok információt megtudhatunk az itt élő halfajokról, a postakocsis múltról vagy éppen a hajózásról, mindezt játékos formában.
Az út eleji kereszttől kb. 800-900 méter múlva érjük el a helyi gasztronómia fellegvárát, a Gödör Éttermet, ahol jó időben a kinti teraszon a finom falatok mellett, még le is lehet menni gyalogosan egy stégre, ahol abszolút Duna-élményünk lehet. Az étterem mellett van a Horgásztanya Látogatóközpont is.
Az itt töltött idő alatt szinte elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk egy-egy teherszállító uszállyal vagy német nyugdíjasokkal megrakott folyami sétahajóval. Nem is gondoltam volna, hogy miután elhaladnak jó száz méterre előttünk mekkora hullámokat tudnak korbácsolni a partra. A gyerekeknek nagy élmény a víz mellett kavicsokat, botokat, kagylókat gyűjteni. Ha szerencsénk van, akkor el tudunk csípni egy-egy motoros csónak vízre szállását vagy a horgászok hal-zsákmányának kifogását, de ha még közelebbi Duna-élményre vágyunk akkor sétahajóra is fel lehet szállni előre egyeztetve a szolgáltatóval.
Ha a sétánkat a magasparton folytatjuk tovább (a Gönyű 800 tábla felett) a Háry Dezső téren akkor egy díszburkolatos részre érünk. Egy kulturált, padokkal szegélyezett terecske fogadja a látogatót: vannak információk a településről, kerékpárjavító szerszámok, sőt egy mini-becsületkönyvtár is rendelkezésünkre áll. Sőt, van ingyen wi-fi, ha ezt valaki igényli. A díszburkolat jelzi, hogy a centrumban vagyunk, hiszen az utunkat folytatva elhaladunk az önkormányzat, az egészségház, a patika és a hajós élettel foglalkozó múzeum előtt is. A Múzeum Gönyű egyik büszkesége, megtekintése előtt telefonos egyeztetés szükséges. A díszburkolatos útszakasz egy hajós motívumokat felvonultató játszótérrel zárul, amely gyermekeink nagy kedvence. Én egyedül a pörgős játékot nem bírom rajta, de fiatal koromban úgy tűnik kevésbé szédültem az ilyenek után. Nincs mit tenni, múlik az idő.
A játszótérrel viszont még nem ér véget a sétánk, ugyanis sokaknak lehet fel sem tűnik, de pont az előbb idézett pörgős játék után lehet bemenni a Duna sorra, ahol elsétálhatunk a magas part szélén. Balra a Duna, jobbra pedig házak, akiknek szerencsések a tulajdonosai, ugyanis egyedülálló látvány tárul eléjük ablakukból, teraszukból. Itt lett volna talán a legjobb építkezni, de nem meglepő módon nincs itt üres telek. Mindenesetre vannak, akik nem ismerik ezt a részt, pedig így érdemes zárni a sétánkat. Ha teljesen ki akarjuk "maxolni" a gönyűi Duna-part adta lehetőséget, akkor egészen a Kikötő utcáig menjünk el, itt egy régi, egykor érdemi információkat (pl. vízállás különböző településeknél) tartalmazó rozsdás tábla jelzi utunk végét. Ha nem akarunk ugyanazon az úton visszamenni kiindulási pontunkhoz, akkor érdemes a macskaköves Kossuth Lajos utca felé venni az irányt, ahol sok érdekesség vár ránk, de az egykori főutca bemutatását már egy külön cikkben fogom megtenni. (Sőt, ennél sokkal több fotóm van a Duna-partról is, csak a régi gépemen vannak lementve, szentelek majd egy képgalériás posztot is gönyűi felvételeimnek.)
A cikksorozat első részét, amely a Postakocsi Fogadóról szólt, itt olvashatod el.
