Blogomban új cikk-sorozatot indítok Gönyű község látnivalóinak, nevezetességeinek bemutatására. Aktualitása miatt rendhagyó módon egy rossz állapotú épületegyüttes megörökítésével kezdem a település nevezetességeinek sorát. Cikkünk tárgya Gönyű központjában, Duna-parton álló, műemlékvédelmi besorolás alatt álló Postakocsi fogadó.
Az épület másik oldalán Gönyű főutcája, a Kossuth Lajos utca található, mely hajdanán a Budapest és Bécs közötti kocsiút része volt, kialakítása mind a mai napig macskaköves állapotával emlékeztet a régi időkre, s egyben Magyarország leghosszabb macskaköves útja is. A Postakocsi Fogadó Mária Terézia korában, 1759-69 között épült Fellner Jakab tervei alapján az Esterházy Miklós nádor birtokát képező földterületen. Később még bővítették is a kezdetben L alakú épületet. A korabeli leírások szerint impozáns látványt nyújtott a Dunáról nézve. Napjainkban több oldalról a buja növényzet takarja el a látogatók elől. A régi időkben a ma ismert benzinkutak és autópálya pihenőhelyek melletti éttermek kombójaként látta el a feladatát, azaz a két fontos város között közlekedő lovaskocsik itt ellátmányban, takarmányban, szállásban és vendéglátásban is részesülhettek. Akkortájt a sürgős ügyek miatt gyakori volt a lócsere is, hogy a kocsisok útjukat megszakítás nélkül folytathassák. Állítólag falai között I. Ferenc osztrák császár és magyar király is megszállt a 19. század elején Napóleon csapatai elől menekülve. Később pedig a szomszédos gőzhajóállomás kiszolgálóépülete lett. A 20. században jelentőségét fokozatosan elvesztette, a közeli Komárom vált a hajózás helyi központjává Trianon után, a Postakocsi Fogadó pedig az 1950-es évek államosítási hullámai után többnyire TSZ épületként funkcionál. Állapota fokozatosan romlott, s sajnos a magántulajdonba kerülése sem segített a helyzeten: látszatrenoválások ugyan történtek rajta, de funkció és lakottság híján a könnyen az enyészet martalékává válhat.
Megmentéséért aláírásgyűjtést indítottak a helyiek (Gönyűi Honismereti Egylet), ugyanis a magánkézben lévő épület műszaki állapota a beszámolók szerint az utolsó utáni pillanatban van, ha nem lesz belátható időn belül felújítás eszközölve akkor végérvényesen menthetetlenné válik a fogadó. A helyi (tulajdon)viszonyokat nem ismerő látogatók mondhatják a jelenlegi állapottal kapcsolatban, hogy mekkora kár és szégyen ez a romos épület a falu közepén, azonban a település erről a legkevésbé tehet. Tragikus állapota azért is elkeserítő, mert a település egyik frekventált részén helyezkedik el, körülötte minden szép, karbantartott, felújított. A kontraszt hatalmas a fogadó és a település általános megjelenése között. Én személy szerint szálláshelyeket alakítanék ki turisztikai célból az épületben vagy valamilyen ifjúsági, egyetemi tábort nyitnék a falak között. Mindenesetre bízzunk benne hogy egyszer újra régi fényében tündökölhet!
