Kedves Olvasóm!
Nagy örömömre szolgál idén is megosztani egy nagyobb utazásunkat Veled. Idén Szlovéniát vettük útba elsőként, mert erről az országról már több ismerőstől érkezett pozitív vélemény, ezért kíváncsian és izgatottan vártuk szlovéniai kalandjainkat, errefelé még nem jártunk. Rengeteg útibeszámoló áll már rendelkezésre az interneten erről a csodálatos kis országról, én is több blogbejegyzés tartalmát felhasználtam pontos útitervünk megtervezésére, de kifejezetten ajánlom az alábbi blogot, az író már több túrát is tett Szlovéniában.
Blogbejegyzésemben nem szeretném a már leírtakat ismételni, próbálom a saját benyomásaimat megosztani az olvasóval. Az utazásra 5 nap, 4 éjszakát szántunk, amely próbára tett az útvonal megtervezésével kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ennyi időbe egész Szlovénia felfedezése nem fér bele. Fontossági sorrendben talán az alábbi látnivalókat érdemes beiktatni utunkba, persze mindenki állítsa fel magának a kívánt sorrendet:
- Triglav Nemzeti Park (a népszerű Bled és Bohinj környéke, raftingosoknak Bovec és környéke)
- Ljubljana - az ország kicsi, de nyugodt, csendes és hangulatos fővárosa
- Szlovén tengerpart (kb 40 km tartozik az országhoz, de gyönyörű városokkal mint Portoroz és Koper)
- Cseppkőbarlangok (pl. Postojna a híres vasúttal)
- Egyéb városok (Celje, Skofja Loka, Maribor, Lendva), valamint rengeteg vár és kastély, borvidékek
A hosszabb bevezető után következzen a mi részletes útvonalunk:
1. nap: Magyarország - Rédics (határátkelés Szlovéniába) - Celje (vár és óváros) - Jesenice (szállás - Bledtől kb. 15 km-re)
2. nap: Bohinj és környéke: Ribcev Laz, Vogel felvonó és síközpont, Ukanc, Savica vízesés - szállás: ugyanott, Jesenice városában
3. nap: Bled: vár és város, Vintgar szurdok (ez az egyetlen programpontot az időjárás miatt kihagytuk), szállás ugyanott Jesenice városában
4. nap: búcsú Jesenicétől - Skofja Loka (vár és óváros) - Ljubljana (szállás elfoglalása, majd séta az óvárosban
5. nap: szállás elhagyása, Ljubljana várának megtekintése, indulás Magyarországra
Első nap - Odaút Celje érintésével
Korán, a baba életritmusának megfelelően indultunk el Magyarországról. Kicsit aggódtunk a hosszú, több mint 400 km-es út miatt, de nem volt gond. Szlovéniában az utakkal nincs probléma, inkább autóutakkal találkozunk, ahol a 110 km/h-s sebességhatár az előírás, valamint figyelni kell arra, hogy a matricát még a határ előtt vásároljuk meg és ragasszuk fel a szélvédőnkre, amely legrövidebb verzióban 7 napig érvényes. A vezetési kultúra is már megnyugtató: kicsi a forgalom, szűkebbek a közutak, de a sofőrök nyugodtak, nem találkozni “horror” előzésekkel. Mindenki türelmes a szerpentineken is. A közutak állapota amellet, hogy jobb a magyarnál (ezt mondjuk Európa legtöbb országánál is leírhatnám…) elfogadható, vannak foltozások több helyen, de kevesebb bukkanó jár velük, mint amihez szoktunk. A szorosok miatt lehet talán hogy nem szélesek, igaz szerencsére teherautó forgalommal nem találkozni. Természetesen GPS navigáció segítségével tájékozódtunk, de tetszett, hogy nagyon jól kitábláznak mindent, sűrűn lehet találkozni táblákkal, hogy még hány kilóméterre vagyunk az adott településtől és a turisztikai látnivalókhoz is jól vezetik az embert. Ahogy elhagytuk a határt és közeledtünk az ország belsejébe, egyre inkább látni lehetett, hogy itt tényleg mekkora hegyek vannak. Viaduktok és alagutak követték egymást, a leghosszabb emlékeim szerint egy 2800 méter hosszú volt. Az alagutaknál szigorú, 100 km/h-s sebességkorlátozás van érvényben, ezt érdemes eszünkbe vésni. Ljubljana körül teljes körgyűrű van (khmmm, Budapest…), így nem okoz gondot az amúgy kb. 300 000 fős főváros kikerülése az út során. Utunk alatt az első nagyobb pihenőt Celje váránál tartottuk, itt egészen a várig fel lehet menni autóval, de javaslom, hogy néhány száz méterrel a várkapu alatt parkoljunk, mert ott nagyobb valószínűséggel találunk helyet magunknak. A vár egy igazi csoda, kiterjedése is hatalmas, valamint a kilátás is pazar.
Több kiállítás várja a látogatókat, lehet Guttenberg nyomdokain nyomtatni is magunknak egy emléket ittjártunkról, de kínzókamrát is berendeztek az érdeklődők számára. Szimpatikus továbbá, hogy a belépőből 1 Euró levásárolható a “Kavarna”-ban, azaz a kávézóban, úgyhogy engemet, mint kávéimádót teljesen megvett ez az intézkedés. Sok időt el lehet itt tölteni, gyönyörködni a tájban, beöltözni középkori ruhába és enni egy bográcsételt a várudvarban. A panorámát kémlelve láttuk, hogy Celjének van egy szép óvárosi magja is, úgyhogy mivel volt még időnk megérkezni szállásunkhoz, ezért úgy döntöttünk, hogy “leereszkedünk” a centrumba. A vasútállomás mellett érdemes parkolni, ahol egy hatalmas parkoló áll rendelkezésre. Az óváros közvetlenül mellette van. Nem bántuk meg, hogy megnéztük, mert nagyon magával ragadó, ajánlom a sétát a Savinja folyó mentén kezdeni és úgy haladni beljebb. Itt hatalmas zöldterületeket, néhány kiülős helyet találunk, kicsit hasonlított a dél-tiroli Bolzanóhoz, ahova engemet sok emlék fűz. A településkép (és sok helyen máshol Szlovéniában) közel áll az ausztriaihoz. A szlovénok hozzáállása is inkább precíznek mondható, a műemlékeket karban tartják, vagy újjáépítik ha kell. Nem szeretnék túlozni, de utunk során eldobált szemetet sem láttam, pedig voltunk olyan tömegturista helyeken, mint Bled. A parkolóba irányába visszasétálva még átmentünk a folyó túloldalára és felmászunk egy fedett lépcsősoron keresztül egy kapucínus templomba is. A folyó túloldalán található a városi műlyégpálya is egy parkkal.
Celjét elhagyva autóúton végig szállásunkra szerencsésen megérkeztünk. Egy ismerős ajánlására Jesenicén, az Ervin Apartmanban szálltunk meg, amely ugyan egy kicsit távolabb volt Bledtől (15 km), de csodálatos hegyre néző kilátással rendelkezett. Egy komplett lakosztályunk volt, 3 felnőttnek és egy babának két hálószoba, egy fürdőhelység, egy konyha és nappali állt rendelkezésre elfogadható áron. Az apartmanrészből ki lehetett menni közvetlenül a kertbe is ahol grillezni, kiülni vagy a gyerekeknek hintázni lehetett. A konyha jól felszerelt, jó választás azoknak is, akik visznek magukkal főznivalót is. Egyedül a mikró hiányzott, illetve azt furcsálltam, hogy előre ki kellett már az érkezésnél fizetni a szállásdíjat. A családosoknak jó hír, hogy sok apartman-jellegű szálláshellyel lehet Szlovéniában találkozni. Jesenice város egyébként inkább vaskohászatáról híres, van egy pici belvárosa is, de vannak olyanok, akik inkább hokicsapatáról ismerik.
Második nap - Bohinj
Reggelit hoztunk magunkkal, de kérhettünk is volna szállásadónktól is. Reggeli és elkészülés után elindultunk autóval Bohinj irányába. Az út áthaladt Bleden keresztül is, ahova másnap készültünk. Először megálltunk Ribcev Laz településén, ahol sok hangulatos szálláshely mellett egy régi híd, valamint egy kis templom állt. Itt már érződött a frekventáltság átka, parkolódíjat kellett fizetni a pár száz fős településen, sőt a piciny templom megtekintése és a toronyba felmászás is külön-külön fizetős volt. Ettől függetlenül érdemes itt időzni, rengeteg fénykép készült rólunk a tó partján is. Akik a környéken szállnak meg, azoknak rengeteg lehetőségük van túrázni, vagy éppen mountain bike-ot bérelni és csapatni egy keményebb hegymenetet a környéken. Néhány versenykerékpáros is “kínozta magát” a változatos szintemelkedésű főútvonalon, az autósok türelmesen vártak a megfelelő oldaltávolsággal előzésre, nem zavartak senkit. Bled felől tehát ez volt a Bohinj-tó eleje.
Ezután tovább mentünk Ukanc irányába, de még előtte le kell fordulni a Vogel-felvonó felé. Egy lanovka visz fel a kb. 1500 méter magasan található Vogel síközpontba. A díja 20 Euró és kb. 5 perc alatt fel is visz a magasba, azonban a kilátás elképesztő: gyönyörű minden, sőt május elején még hóval is találkoztunk. Érdemes előtte tehát jól felöltözni, vagy meleg ruhát vinni magunkkal, hogy nehogy megfázzunk. A “melegedőben” színvonalas étterem és kávézó is várja a megfáradt síelőket vagy látogatókat, igaz ez már inkább nyugati árakon… A Vogel-csúcs is látszott a távolban, de a több mint 2000 méteres magasságot most sajnálatos módon kihagytuk. :-)
A felvonóról leereszkedve tovább mentünk a Savica vízesés felé, a táblák ezt a helyet is már előre jelezték a turisták számára (ezek a táblák barna hátterűek, míg a közúti jellegűek sárga színűek). Itt is van egy fizetős parkoló, de mi a “magyar szakaszt” választottuk, a bejárat előtti néhány száz métert ahol elfért még néhány autó. A vízeséshez vezető közút néhány helyen azonban annyira keskeny, hogy két személyautó sem fér el egymás mellett, továbbá gyalogosokra is lehet számítani, sőt buszok is szállítják az embereket erre, itt nagyon figyelni kell a sofőröknek. A parkoló mellett vendéglátó helyek, szuvenírt áruló bódék vannak, valamint a vízeséshez vezető turistaút bejárata, amely érdekes módon fizetős. A séta felfelé kemény, 600 lépcső vezet a vízesésig, ahol nagy a forgalom, de mindenkinek jut néhány perc fényképezkedésre a vízesés előtt. Sok magyar látogatóval is találkoztunk.
Időnk még engedte, hogy a parkolótól még lesétáljunk egy hegyi úton Ukancba, azonban ez egy hosszabb lélegzetvételű túra volt, főleg, hogy vissza is kellett mennünk a fenti autóig. Összesen kb. 10 km útra számítsunk, ha ezt a kitérőt meg akarjuk tenni. Kevésbé jó kondiban lévőknek ajánlom az autóval történő érkezést Ukancba, ahol egyébként nincs sok látnivaló. Üdülők találhatók szellősen egymás mellett, valamint egy vízparti kemping. “Rövid” kitérőnk mindenestre arra tökéletes volt, hogy estére kellemesen elfáradjunk és jó étvággyal költsük el vacsoránkat a jesenicei Das ist Walter-ben, ahol finom balkáni specialitásokat kóstolhattunk meg. Az inkább kocsma jellegű helyen a pultos hölgy beszélt angolul és még angol nyelvű menüjük is volt, de ez a hozzáállás egész útunk során igaz volt. Megdöbbentem, hogy az “egyszerű közemberekkel” is meg tudja magát értetni az ember angolul. A szlovén emberekről pedig az a benyomásom, hogy nagyon kedvesek és segítőkészek.
Harmadik nap - Bled
Harmadik napunkon egy közelebbi, kevésbé sofőrködős napot terveztünk a Bledi tó környékére. Sajnos azonban az idő megromlott és a napsütést felváltották a felhők annyira, hogy amire Bledbe értünk jól ráeredt az eső. A pici miatt nagyon nem akartunk esőben mászkálni, ezért felmentünk a várba kezdésként, hiszen itt voltak “beltéri” részek, amelyeket megnézhettünk. Az eső egyébként hol elállt, hol intenzíven ráeredt. Ettől függetlenül jó kilátás tárult a tóra, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy Szlovénia első számú turisztikai célpontja. Megjelentek a japán turisták is ennek bizonyításaként. Lívia babánk pedig nagy sikernek örvendett közöttük nagy kék szemeivel. A vár mint önmaga egy kicsit csalódás volt: a kiállítások nem nyújtottak sokat, de természetesen voltak érdekes részei mint például a várkápolna vagy a boros pince. A vár előtt itt is van parkolás, fizetős, egy parkolóőr behajtotta a túra végén a díjat tőlünk.
Az idő azonban nem változott, esett, ezért bementünk egy supermarketbe még vásárolni, hogy teljen az idő. Az eső azonban makacsul esett továbbra is, ezért úgy döntöttünk, hogy visszakocsikázunk a szállásunkra és jó idő esetén még délután kilátogatunk Bledbe. A pici is tudott így egy kicsit aludni, mi is pihentünk. Délután mire azonban visszaértünk újra ráeredt, de szerencsére nem olyan intenzitással. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egy órára veszünk parkolójegyet és körülnézünk. A rossz idő ellenére így is sokan voltak, hiszen fix turistacsoportokat nem hátráltatta az időjárás. A tó környéke tetszett, Bled mint fürdőváros kicsit balatonfüredi hangulatot áraszt, szórakozóhelyek, éttermek, kávézók, sétahajók mindenütt. Aki szeretne, az át is hajókázhat a szigetecskén található templomba, amely Bled jelképe. Mi a parton sétáltunk el egy másik templomig, ahova benéztünk. Jó lett volna még körbesétálni a tavat, amely kb. 6 km-es túra, de ez most kimaradt, akárcsak a délutánra tervezett Vintgar-szurdok. Sebaj, legközelebbre is marad látnivaló!
Negyedik nap - Ljubljana Skofja Loka érintésével
Elbúcsúztunk szállásunktól, érzésem szerint még több napot is igényelt volna a környék, de egyelőre ennyi idő jutott a Triglavi Nemzeti Park és környékére. Ljublana felé vettük az irányt, de útközben érintettük Skofja Lokát is. Itt érdemes a várral kezdeni, ami önmagában nem nagy, sőt talán a kilátás sem olyan mint az előző kettőben (azért innen is jó rálátni a környékre az ablakokon kinézve) de érdekes kiállítás található a falai között. Egy magyar nyelvű leírást kaphattunk, hogy melyik teremben milyen tematikájú kiállítás látható. Az anyaga változatos, van helytörténet, régi mesterség, életmód, kultúra, művészet és sport része is.
A vár alatt terül el az ódon utcácskákkal rendelkező óváros, itt is érdemes körülnézni és meginni egy jó kávét. A kávézóban egy kedves pincérnő segített a babaételt is megmelegíteni, figyelmességét ezért írásomban megörökítem. Skofja Lokától már nincs messze Ljubljana (kb. 40 perc), ahol a szállásunkat vettük először célba. A Vila Klara nevű szállásunk is apartman volt, kis erkéllyel, igény esetén légkondícionálóval és konyha résszel. Egy éjszakára tökéletes volt, a szállásadónk a névjegykártyája átadásával jelezte, hogy legközelebb közvetlenül nála, ne pedig a szállásközvetítő oldalon keresztül foglaljunk. A kipakolás után azonban folytattuk a napot, körülbelül 20 percre volt a belváros, amely egy magával ragadó csoda: a Ljubljana folyócska mentén elterülő belváros kávéházakkal, sörözőkkel, éttermekkel, boltokkal teli kisváros hangulatát idézi. A kívülálló nem mondaná meg, hogy egy fővárosban vagyunk. A közúti forgalom amúgy is csekély volt, de az embertömeg sem volt zavaró. Az óváros fölött magaslott itt is a vár, amelyet másnapra terveztünk be. Az ember szívesen leült volna egy újság, könyv társaságában egy gőzölgő kávé mellett és élvezhette volna a város hangulatát, mi azonban mentünk előre amíg az időnk engedte. Úgy gondolom, hogy sikerült körülnézni annak ellenére, hogy az esővel ezen a nap is többször megküzdöttünk. Egy süteményt is ettünk, valamint megnéztük a Szent Miklós katedrálist. Érdekes volt megfigyelni, hogy mindenütt szelektíven gyűjtik a szemetet, illetve a közbringa rendszerükbe is sikerült egy használhatóbb biciklit kitalálni, mint a budapesti Bubi. Megfáradtan, sokat gyalogolva, de élményekkel zártuk ezt a napot is.
Ötödik nap - Ljubljana vára és a búcsú
Az előző nap annyi élményekkel járt a fővárosban, hogy nem is lett volna időnk a vár megtekintésére, Skofja Loka mellőzésével talán megnézhettük volna a belváros felett magasodó várat is, de utólag átgondolva nem baj, hogy az utolsó napra maradt ez a programpont. A vár alatti hegy gyomrában van egy hatalmas parkoló (2000 férőhelyes), de egészen a vár bejáratáig fel lehet autózni, illetve a fizetős parkoló alatt ingyenesen is meg lehet állni. Ha az időnk és az időjárás engedi, javaslom a gyalogos, belvárosból történő megközelítést. Parkok, sétányok, zöldövezeten keresztül lehet feljutni a túrázó kedvűeknek. A várról elmondható, hogy viszonylag modern, a szlovének becsülettel felújították, vannak benne a középkoritól elütő elemek, de engemet nem zavart. Különböző kiállítások fogadtak minket, Szlovénia történelméről, Szlovénia várairól és kastélyairól, de bábkiállítás is volt a látogatóknak. A várkiállítás apró makettekkel vonultatja fel a Dunántúl méretű ország várait és kastélyait, mit ne mondjak, rengeteg látható belőlük! A kötelező étterem és kávézó mellett volt egy érdekes ajándékbolt, a vár híres patkányáról, Friderikről nevezték el és minden ajándéktárgyon patkány logó volt a bögrén keresztül a babaruháig. Én annyira nem éreztem át ennek a patkány-mizériának a lényegét, úgyhogy rágcsáló logós ajándék nélkül hagytam ott a boltot. Bocsi, Friderik.
Körülbelül 11 órára végeztünk is a várral, majd Magyarország felé vettük az irányt. Útközben akinek belefér, annak javaslom útba ejteni az ország második legnagyobb városát Maribort is!
Ajánlom Szlovéniát azoknak akik a belföldet egy időre szívesen mellőznék, de nem szeretnének feltétenül messzire menni autóval és a nyugat-európai árszínvonalból is elegük van. Ljublana ráadásul repülőjárattal is elérhető. Jó választás a hegyek szerelmeseinek, a szabadidősportok kedvelőinek, a kultúra iránt érdeklődöknek. Egyedül a sík tájakért rajongók és a szerpentin-érzékenyek kerüljék el Szlovéniát! Engemet mindenképpen meggyőzött a fentiekben felsoroltak mellett a rend és a szlovén emberek kedvessége is, bízom benne, hogy még visszatérünk ide.
