Hiánypótló írás jelen bejegyzésem tárgya. 2016 augusztusának végén tettük meg a Rába-forrás és Sárvár közötti szakaszt, az utolsó, Győrig tartó egy napos szakaszra nem volt időnk. Most lehetőségünk volt pótolni, mert a május végére tervezett nagyszabású 5 napos prágai kerékpártúránk - érthető okokból - elmaradt.

Számomra még azért is kedves a 2016. évi Rába-túra, mert ennél a túránál határoztam el magamat arra, hogy kirándulásaimat, túráimat ezentúl egy-egy bejegyzés, blogposzt formájában megörökítem – és ehhez azóta is tartom magamat.

A MAGYAR RÁBA BICIKLIS SZEMSZÖGBŐL

A Rába magyarországi szakaszáról kerékpáros szemszögből annyit érdemes előre tudni, hogy ne egy folyópart mentén futó, közvetlen kerékpáros útvonalra számítsunk. Kijelölt útvonal nincs, kisforgalmú közutak, kis lélekszámú települések vannak az általunk választott itiner mentén. Szerviz lehetőségek sincsenek, boltok és kutak azonban szép számmal akadnak. A Rábával is inkább a hidaknál találkozhatunk.

CELLDÖMÖLKTŐL SÁRVÁRIG

Celldömölk – Tokorcs – Nagysimonyi – Sitke – Sárvár

Ezt az utat annak idején is megtettük, egyszerű oka van: Celldömölkig tudunk Győr felől vonattal könnyen eljutni. Azonban Sárvár nincs messze, kb. 20 km-t kell megtenni, hogy újra folytassuk utunkat a Rába mentén. Celldömölk leghíresebb látványossága a Szűz Mária római katolikus plébániatemplom, amelyet 1747-48-ban építettek. Érdemes megtekinteni a dömölki apátság romjait, de kihagyhatatlan látványosság a Sághegy, melyben a XIX. században az ország legnagyobb bazaltbányája volt. A kisváros színvonalas termálfürdővel is rendelkezik. A város pici, könnyen átszelhető biciklivel. Félúton érdemes megállni Sitkén a kéttornyú műemlék kálváriakápolna melletti kiépített pihenőhelyen. Mellette található a Felsőbüki Nagy Sándor által 1871-ben építtetett, romantikus (historizáló neogót) stílusú kastély. A kápolnadomb könnyűzenei fesztiválokról lett országosan ismert. Az 813-as út közepes forgalmú, az útburkolat kissé keskeny. Sárvár érdekes látványt nyújtott 2020 májusának végén: a turizmustól normális körülmények között pezsgő kisváros most egy alvóváros képét mutatta felénk. Nevezetességeire nem térek ki, mivel azok mindenki előtt közismertek.

SÁRVÁRTÓL SZANYIG

Sárvár – Ostffyasszonyfa – Csönge – Kenyeri – Pápoc – Kemenesszentpéter – Vág - Szany

Ostffyasszonyfa felé indultunk, s megkezdtük a „hivatalos” túránkat. A település előtt rögtön két érdekességgel találkoztunk. Először egy 1. világháborús katonai temetőre bukkantunk – ide elsősorban orosz, olasz és román hadifoglyokat temettek el, összesen 10600 sír van a temetőben. Az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadifogolytábora volt, melynek mára hűlt helye, mert fa barakkjait elbontották. A rendezett temető mindenesetre a kerítésen túlról megtekinthető. A másik érdekesség a Pannonia Ring névre hallgató versenypálya, amely kifejezetten motorosoknak készült. Már a távolból lehetett hallani, hogy verseny van, ezért betekertünk a lelátókhoz is. Egy versenymotorosnak felajánlottuk, hogy cseréljünk közlekedési eszközt, de a kerékpárt túl veszélyesnek tartotta, ezért inkább maradt a motorjánál. Ostffyasszonyfán egy kisebb kastéllyal, templomokkal lehetett találkozni, különleges a Hősi emlékmű is. Az út során több kastélyt is fogunk találni, melyek jól jelzik a települések egykori jelentőségét. Sajnos az egész út során erős szembeszéllel kellett megbirkóznunk, amely kiszívta energiánkat. Csönge nevezetessége a Weöres emlékmúzeum, temetőjében (a falun kívül, nem messze a templomtól) van a Weöres család kriptája. Weöres Sándor édesanyjának sírja ettől külön, a bejárat közelében található. A sírkövet Borsos Miklós készítette. Az átszelt települések pedig csendesek, néhol kihaltak voltak. Pápoc volt például az a hely, ahol jól lehetett látni, hogy egykoron a mezőgazdaságból becsületesen megéltek az itt lakó emberek, de ma már nincs munka, nincs komoly mezőgazdasági jelenlét. Rengeteg elhagyatott lakóház, sok „eladó” tábla jelzi, hogy a település haldoklik. Régen pedig nem lehetett utolsó hely Pápoc sem, mert két szép temploma is van. Nagy a kontraszt Ausztriával, ahol a Rába-mente szintén nem az ország legfejlettebb részének számít, de a mezőgazdaságból mégis vígan megélnek a helyiek. Kemenesszentpéter után áttértünk a Rába bal partjára Vágra. Itt egy rendezettebb halastó és egy szép templom fogadott minket (Szent Jakab templom). Ezek után Szany következett, amely a legjelentősebb település volt Celldömölk és Sárvár után. Régen a győri püspök nyári rezidenciája volt itt, a kastély most is megtekinthető. A falu plébániatemploma méltó múltjához, három önálló toronnyal és bejárattal is rendelkezik. Körülbelül utunk felénél jártunk, ezért ettünk egy pizzát itt. Érdemes Szanyban enni, mert az útvonalon csekélyek az étkezési lehetőségek, ha nem akarunk főtt ételt, akkor a boltok maradnak egyedüli lehetőségként a falvakban.

SZANY ÉS GYŐR KÖZÖTT

Szany – Rábaszentandrás – Sobor – Egyed – Árpás – Mórichida – Rábaszentmiklós – Kisbabot – Bodonhely – Rábaszentmihály – Koroncó – Győr

Rábaszentandráson egy evangélikus szép templom, Soboron pedig a magántulajdonban lévő Dudits-kastély fogadott minket. Soboron népszerűek a rábaközi hagyományok, néptánc egyesület is működik, és nyári tábort szerveznek. Egyed község legnagyobb látványossága a neobarokk Festetics-kastély, mely sajnos leromlott állapotú: úgy tűnik, felújítják majd, de a munkálatokhoz még nem kezdtek hozzá. Egyed után ismét a Rábához közelítettünk, Árpás településhez tartozik a folyópart túloldalán található árpád-kori katolikus templom. Hajdanán a község a folyó másik partján volt, mára néhány ház kivételével csak a Szent Jakab apostol templom maradt itt. Árpásnál már érződött némi turizmus is, kerékpárosokkal is találkoztunk. Szintén jelentős műemlék a szintén árpád-kori rábaszentmiklósi körtemplom, melyet egy helyi kedves ember szívesen megmutatott nekünk belülről is. Menet közben már a Marcalt is át kell szelni, hamarosan beleömlik a Rábába. Kisbabotnál tettünk egy kitérőt a Rábát átszelve Bodonhelyre is, ahol régi emlékeken tűnődve felkerestük a helyi „italboltot”, mely gyakorlatilag egy időkapszula: gyerekkorom óta semmit sem változott, de lehet a 80-as években is ugyanúgy nézett ki, mint manapság. Bodonhely mellett kereszteztük utoljára a Rábát, Rábaszentmihályt elhagyva pedig még egyszer a Marcalt is, majd Koroncón át Győrnek vettük az irányt. Helyismeretünk miatt a Mosoni-Duna és a Rába összefolyását kihagytuk, de Koroncótól a töltés mentén érdemes bekerekezni Győrig, a vállalkozóbb kedvűeknek a murvás töltésen, hogy igazi Rába-élményben lehessen részünk.

A túra a megtett kitérőkkel együtt kb. 125 km volt, célszerű két napra elosztani a távot, ha alaposan körül szeretnénk nézni.

A fotóra kattintva képgaléria nyílik.