A pandémia miatt tavasszal elmaradt „Gerecse 50” természetjáró rendezvényt kívántuk azzal pótolni, hogy bejártuk a második legrövidebb - 20 kilométer hosszú - körtúráját, amely Tatabányáról – Vértestolnát érintve – indul. Kellemes és emlékezetes élményekkel gazdagodhatnak azok, akik őszi kirándulásként ezt az útvonalat választják.

A Farkas-völgy és a Gerecse mélye

Mi a tatabányai Szent Borbála Kórház és Szanatórium parkolójából indultunk, de a vasútállomásról is lehet indulni (sőt a fent említett rendezvényen a közelből indítják a túrázókat is). A parkolóból visszafelé indulva hamarosan letértünk jobbra, s egy ideig a piros pont jelzést követtük egészen a János-forrásig. Innentől már könnyű dolgunk volt, mert végig a kék pont jelzést kell követni, ugyanis a Gerecse 20 útvonala egész évben jelölve van a túrázóknak a megszokott turistajelzéseken túl.

A János-forrásnál egy hatalmas gyerekcsoportba ütköztünk, azonban rajtuk túljutva egy nyugodt környezetben kezdtük meg az emelkedést a Gerecse belsejébe. A forrás ottjártunkkor elapadt, de tűzrakásra és pihenésre van a környezetében lehetőség. Elhaladtunk a második világháborús ismeretlen katona sírjánál, majd a Vértes László barlang mellett is. A barlangba csak külön engedéllyel lehet leereszkedni, egyébként zárva van. Érthető, hiszen mélysége 58,5 méter.

Szép, változatos volt ez a Farkas-völgyet átszelő szakasz, de egyben a legnehezebb is, folyamatosan emelkedők nehezítették utunkat.

A Halyagos-rét után már közeledtünk Vértestolna irányába, ekkor értük el a túra legmagasabb tengerszint feletti magasságát (462 m) is. A település templomtornyát már messziről az erdő széléről látni lehetett.

Vértestolna sváb települése

Vértestolnára a sportpályánál érkeztünk meg, itt piknikező asztalok és információs táblák várják a túrázókat. Mi – picit eltérve az ajánlott útvonaltól – a Kert utcán befordulva a falu fő utcáján (Petőfi S. út) haladtunk végig, hogy megnézhessük alaposan a települést.

Vértestolna neve megtévesztő, hiszen nem a Vértesben, hanem a Gerecsében fekszik. A látottak alapján gazdag kulturális élete lehet: a sváb múltra több helyen emlékeztetnek a feliratok, sőt őszi szüreti mulatságokat jeleztek a több helyen felállított humoros szalmabábuk is.

A kicsiny település meglepő módon tűzoltószertárral, községházával, katolikus templommal, kétnyelvű iskolával és óvodával is rendelkezik.

Hatalmas terek

A kék pont jelzésre visszatérve egy hatalmas nyílt térségben találtuk magunkat, a közelünkben állatok legelésztek, valamint mezőgazdasági használatban lévő földeket (pl. kukorica) is láttunk. A távolból a Gerecse hatalmas sziklatornyai látszottak. A közelben megmászhattunk volna egy kilátót is, de mi ezt most kihagytuk. A Bundschu-kutat elérve ittunk a forrás friss vízéből, majd a Tarjáni-patak felduzzasztásából keletkező tó mellett elhaladva értünk be ismét az erdőbe. Összességében hosszúnak találtam a túra erdőmentes szakaszát.

Újra a Gerecsében

A Kisréti-vadászházhoz közeledve (mára csak a helye van meg) több hegyi kerékpárossal találkoztunk, majd egyre többször jelezték a táblák a tatabányai Turul-emlékmű közelségét. Jó minőségű, aszfaltos erdészeti utakat is kereszteztünk, de jelentős részben erdei ösvényeken maradtunk. A Nagy-rét után már csak „néhány lépés” volt hátra a Turulig, ahol véget ért az „addigi nyugalom”.

Tatabányai Turul

Az embertömegen átbirkózva néztünk le Tatabányára és a környék településeire. A panoráma miatt azonban nem szabad kihagyni a megyeszékhely legnagyobb nevezetességét. Európa egyik legnagyobb madárszobrának szárnyainak fesztávolsága majdnem 15 méter.

Újdonság volt számunkra a Gerecse Kapuja nevet viselő látogatóközpont is. A látogatóközpont előtt éppen a XXX. Turul kupa kerékpáros verseny eredményhirdetése folyt, az érmek átadásánál figyeltünk fel egyik kedves ismerősünkre is, aki díjazást nyert el. A környéken ingyenes a parkolás, ezért akár innen is lehet indítani a túrát, mi azonban a „forgatókönyv” szempontjából jobbnak találtuk a túra harmadik harmadára beütemezni ezt a pontot. A hivatalos túra ezek után Tatabányára vezetne minket vissza, mi azonban egy kicsit visszafordulva, majd balra a Ranzinger Vince-kilátó irányba indultunk el a piros kereszt jelzésen.

Csúcsos-hegy és ereszkedés

Eltéveszteni nem lehet, mert jól kitáblázták a kilátót, sőt az embertömeg nagy része is abba az irányba sétált. A 374 méter magas Csúcsos-hegyen lévő kilátóról újra megcsodálhatjuk a környék panorámáját. Nevét Ranzinger Vince bányamérnökről kapta, aki számos műszaki megoldással járult hozzá a helyi szénbányászat fejlesztéséhez. A kilátó eredetileg aknatorony volt, a fémszerkezet 30 méter magas, tériszonyosoknak nem ajánlott megmászni.

A táj megcsodálása után úgy gondoltuk, hogy csupán néhány kilométert kell megtennünk az autóig, azonban a kilátótól folytatódó piros kereszt ösvény jól megtréfált minket: erős lejtőn kellett óvatosan, fától fáig mászni, hogy újra visszatérhessünk a délelőtt már bejárt kék pont jelzésre. Az ismert útszakaszon azonban csupán néhány száz métert mentünk, mert letértünk a piros kereszt jelzésre, amely már a kiindulópontunkra vitt vissza minket, így az egész túrát jelentősebb ismétlés nélkül tudtuk le.

A körtúra útvonala a Gerecse 50 teljesítménytúra honlapján megtekinthető, és navigációs eszközre az útvonal gpx trackje is letölthető.