Az ínséges 2020. esztendő után újra szerettünk volna egy már-már hagyományosnak tekinthető külföldi kerékpártúrát tenni, így a választásunk a közeli ausztriai R1-es útvonalra esett, amely Burgenland tartományt szeli át észak-déli irányban. 

Síkság, tóság, dombság, hegység

Első nap: Miklóshalma (Nickelsdorf) – Zurány (Zurndorf) – Védeny (Weiden am See) – Nezsider (Neusiedl am See) – Kismarton (Eisenstadt) – Nagymarton (Mattersburg) – Felsőpulya (Oberpullendorf) Távolság: kb. 125 km

A három naposra tervezett túránkat Hegyeshalomnál kezdtük el, ahova vonattal érkeztünk. Hegyeshalom a Budapest-Bécs vasútvonalon található, így könnyen megközelíthető a fővárosból is. Ausztriába átlépve Miklóshalmán (Nickelsdorf) át Zurányig (Zurndorf) kerekeztünk, ahol rácsatlakoztunk az R1 Jubiläumsradweg elnevezésű tematikus útvonalra, amely Ausztria legkeletibb tartományát próbálja bemutatni a túraszerető emberek számára. A teljes túraútvonal Pozsony lábától indul és egészen a déli Bad Radkersburgig tart. Mi a hivatalos kiíráson rövídettünk levágva az útvonal elejét és a végét, hogy beleférjünk a rendelkezésünkre álló három napba. Combos lábak kellenek így is a teljesítéséhez: nagy szintemelkedés nehezíti meg a dolgunkat. A teljes útvonalról és szintemelkedésekről ezen a linken keresztül lehet tájékozódni.

A túra első fele kissé érdektelenül telt: a nagyrészt sík terepen kevés látnivaló volt, az autópályát kerülgettük. A rengeteg szélerőművet lehetett megcsodálni, azt hiszem Magyarország területén összesen nincs annyi, mint amennyit csak a kerékpárról e környéken láttam. 

Az R1 Nezsidernél (Neusiedl am See) becsatlakozik a Fertő-tó körüli kerékpárútba, ahol megnő az ott kerékpározók száma. Az utóbbi évek nagy változása, hogy rendkívüli mértékben elterjedt az elektromos kerékpárok száma, így azon kaptuk magunkat, hogy szinte csak mi tekerünk hagyományos módon a túrázók közül. Hiába, elkényelmesedett az emberiség. A Fertő-tó körüli útvonalrész mindenesetre alaposan feldobta a hangulatunkat, jó volt ismert, turisztikailag jelentősebb vidéken tekerni. Tetszettek azok a nagy méretű információs táblák, amelyeket általában a települések központjában helyeztek el: egy térkép és a helyi szolgáltatásokról (szállás, étel, szórakozás, sport, bolt) szóló tájékoztatás fogadta a turistákat. 

Feketeváros (Purbach) hangulatos belvárosa után még Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) következett, majd elhagytuk a tavat. Aki szeretne viszont közvetlen vízparti élményeket szerezni magának, az még Nezsidernél térjen le az útról a strand irányába, ugyanis itt van a legjobb strandoláshoz és vízparti kapcsolathoz lehetőség a Fertő-tónál. Kismarton (Eisenstadt), Burgenland tartományi székhelye következett, az Eszterházy család egykori birtoka impozáns kastélyával együtt. Sok látogató vette körül a szép kastélyt. A kisváros központjának turisztikai információs pontjába érdemes bemenni, ahol sok segítséget kaptunk kerékpáros úticélokból magyar nyelven. Nagymarton (Mattersburg) volt a következő nagyobb város, ahol a látnivalók helyett inkább a döneres ínycsiklandó kebapja nyűgözött le. Csak érdekességként: Nagymarton kevesebb lakossággal rendelkezik Kismartonhoz képest. 

Nagymarton után következett a fekete leves: noha már napi utunk jelentős részét teljesítettük egy hatalmas nagy, hosszan elnyúló emelkedős szakaszba ütköztünk. Kerékpárút helyett itt a kis forgalmú országúton kellett tekerni. Az emelkedő mértékét mutatja, hogy a csúcspont elérése után kb. 20 km-t gurultunk lefelé szállásunkig az 50-es úton, Felsőpulyáig. Felsőpulya (Oberpullendorf) városa meglepett minket: alacsony lélekszámához képest rengeteg üzletet lehetett látni a sétálóutcán, teljesen városias központ fogadott minket. A statisztikák szerint itt él a mai napig számottevő magyarság (kb. 20%), mi csak a helyi étterem pincéreitől hallottunk magyar szót, akik biztosan nem helyiek voltak. A világháborús emlékművek áldozatainak nevei árulkodnak a magyar gyökerekről.

Hullámvasút

Második nap: Felsőpulya (Oberpullendorf) – Léka (Lockenhaus) – Városszalónak (Stadtschlaining) – Nagyszentmihály (Grosspetersdorf) – Nagysároslak (Moschendorf) – Németújvár (Güssing) Távolság: kb. 105 km

Következő nap folytattuk „hegyi menős” utunkat, célunk Németújvár (Güssing) volt. Első nagyobb pihenőnket Léka (Lockenhaus) váránál tettük, ahol egy nagyon szép állapotban tartott vár fogadta a látogatókat. Akinek több ideje van, annak mindenképpen érdemes a vár belsejébe is jegyet váltani. A vár egyébként körbesétálható, a várudvar szabadon megtekinthető. 

Léka után igazi hullámvasút következett, szerintem ez volt az útvonal legszebb és legizzasztóbb része, tetszettek az út menti pihenőhelyek is, pl. a keresztek mellett kialakított padok. Az út annyira kanyarog és fákkal körülvett, hogy nem vettük időben észre, hogy Városszalónak (Stadtschleining) településre bekanyarodjunk, így csak lentről csodáltuk meg káprázatos várát. 

Itt lenne lehetőség kitérni Felsőőrnek (Oberwart) is, akinek ideje és ereje engedi, hogy megnézzen egy jelentősebb települést, mi azonban folytatva utunkat az R1-en, Nagyszentmihálynak (Grosspetersdorf) mentünk tovább, ahol egy kis gyorsétel és pihenő után folytattuk utunkat. 

Az osztrák-magyar határ mentén haladva szőlők és borospincék határolták utunkat, az eisenbergi „lankákról” kilátás nyílt Magyarországra is, s egy kis borkóstolásra is volt időnk (Weinmuseum Moschendorf). 

A sok hegyre fel és hegyről le azonban felőrölte energiánkat, a nap végén kezdett idegesítővé válni a sok hullámvasút, Németújvárra (Güssing) fáradtan érkeztünk, ahol nehéz volt szállást találni, ezért javaslom az előre foglalást a környéken szállást tervezőknek.

 A magyar ugaron

Harmadik nap: Németújvár (Güssing) – Rábakeresztúr (Heiligenkreuz im Lafnitztal) – Szentgotthárd – Rábagyarmat – Rátót – Csákánydoroszló – Horvátnádalja – Ják – Szombathely Távolság: kb. 80 km

Utolsó napunkon még volt egy combos erdei emelkedős szakasz, így méltóan búcsúztunk Ausztriától és az R1-től: Rábakeresztúrnál (Heiligenkreuz im Lafnitztal) Rábafüzesnek vettük az irányt, átlépve a határt Szentgotthárd belvárosába kerekeztünk, ahol a főtéren körülnéztünk. 

Rábagyarmatnak indultunk el innen, majd Rátót következett (itt érdemes megállni a gyönyörű kastélynál). Ezek után Horvátnádalja irányába indultunk, több egyéb települést érintettünk, de nem sorolnám fel az összeset. A terepviszonyok azonban annyira megszelídültek az osztrákhoz képest, hogy szinte magától vitt minket a kerékpárunk. Arra érdemes felkészülni, hogy Horvátnádalja és Ják között nem sok büfé vagy bolt lesz, mert kistelepüléseken visz át az út, ezért érdemes tartalékokkal készülni. Jákon a híres apátsági templom éppen felújítás alatt volt, ezért nem tudtuk megtekinteni, de nem szabad kihagyni, ha már ott járunk, egy fél órát szánjunk rá. Ják után már csak karnyújtásnyira volt túránk végpontja Szombathely, ahol egy rövid városnézés és frissítés után a vasútállomáson zártuk a túrát.