Kedves Olvasóim!

Engedjétek meg, hogy egy újabb kerékpáros élményemet megoszthassam veletek. A 2016. évet egy "teljesítménytúrával" zártam egy barátommal, már ami legalábbis a távolságot illeti. Kelenföldről indulva 123 kilómétert mutatott az óra a nap végén, ami mindenképpen jó teljesítmény. A túra útvonalát a holkerekparozzak.hu oldalról lestük ki, ott családoknak is ajánlják a túrát - amivel én nem értek egyet, de azt hiszem ez a túra leírásából ki fog derülni, hogy miért.
A célunk az volt, hogy Budapestről más irányba is menjünk biciklizni, hiszen eddig csak északra és egyszer dél felé a Csepel-szigetre indultunk tekerni. Az útvonal egész jól követhető, nehéz eltévedni, de a városból kijutás nem könnyű. Mi a Népligetnél találkoztunk és onnan a Kőbányai úton indultunk el. Célszerű utána a Jászberényi utat követni, mi kicsit kavarogtunk a kőbányai csodanegyedben. Az út amúgy az M0-aluljáráig a Népligettől kb. 20 km, szóval nagyon vártuk már a város elhagyását - sajnos azonban a levegő és a forgalom se tisztult egy darabig. Rákoskeresztúron volt egy értékelhető szakasz, itt egy ideig a Rákos-patak mentén vezet a kerékpárút - padok is vannak az út szélén, lehet pihenni. Pécelen és Iszaszegen sem volt az az érzésünk, hogy vidéken vagyunk.
Isaszeg után Dány felé vettük az irányt. Ezen az úton már kevesebb autó volt, de a táj nem volt érdekes - messzebb tőlünk kisebb dombok voltak, közelünkben fák és bozótos. Zsámbok központjában van egy falumúzeum és egy templom, itt kicsit megálltunk, majd Vácszentlászló felé vettük az irányt. Itt tartottunk egy kis pihenőt a központban. A kerékpárút mellett van egy Nagy-Magyarország alakú virágos-ültetvényes installáció, és ott jelölve van az összes Szent Lászlóról elnevezett település. Ezután Valkó következett, majd a "hegyi szakasz", itt voltak emelkedők, bár a Rába-túra után meg sem kottyant átmenni rajtuk. Itt kereszteztük a Gödöllői-dombságot, de ez a szakasz sem annyira szép. A Gödöllőre érkezve megnéztük a kastélyt, a parkjába nem engedtek be minket, mert biciklinket toltuk (!), kint kellett volna őket hagyni, így indultunk tovább, Szada felé (sajnos újra sok autóval talákoztunk). Szadán egy szüreti mulatság vonult velünk szemben, fotóztunk és kaptunk egy kalácsot is a népviseletbe öltözött helyiektől. Mogyoród felé az út forgalmassá vált, az M3-sal futott párhuzamosan az út, felvettem a láthatósági mellényt is a biztonság kedvéért. Mogyoródon is megálltunk egy frissítő erejéig, itt is volt valami szüreti mulatság. Mogyoród után Fót következett, megcsodáltuk a hely szép templomát, majd Budapest felé vettük az irányt. Az M0-t felülről keresztező közút hídjáról letiltották a kerékpárosokat, de más opciónk nem volt, így értünk vissza Budapestre.
A túra jó edzésnek felfogható, de nagy a forgalom sok helyen és büdös a levegő. Aki teheti, az inkább más irányokat válasszon ha Budapestről túrázik. A Dunakanyarnál szebb szakaszt nem tudnék ajánlani.