utaZol

Csopak csodái

2020. július 24. - azoltan

Csopak nem csak a strandolásról szól. Rengeteg látnivalót rejt a nagy múltú község, ha egy kiadósabb sétát teszünk északibb részein. Következzen egy kis hangulatvideó Csopak község nevezetességeiről!

Videózási képességek - gyorsteszt || Egy Toshiba, egy Nikon, egy Galaxy

Mit tud egy mai felső-középkategóriás mobiltelefon kamerája egy 10 évvel ezelőtti videókamera és DSLR fénylépezőgép videózási képességeihez hasonlítva?

Videós gyorsteszt következik 5 percben.

Toshiba Camileo SX900 [2010] vs Nikon D3100 [2010] vs Samsung Galaxy A71 [2020]

Palermo 4 nap alatt

Rajongok Olaszországért. Rajongok az országért, az emberekért, a felfogásukért és mindazért, amiből nekünk magyarországiaknak kevesebb jutott a földi életben: az optimizmus, a lazaság, a nevetés nagy kosarából. Egy félévet töltöttem a dél-tiroli Bolzanoban, jártam „Északon” több helyen, de bejártam Toscanát és Rómát, de igazán „Délen” még nem voltam. Dél-Olaszországban azért más – mondogatják maguk az olaszok is, viccelődnek is sokat rajta, filmek, írások, különböző művészi indíttatású alkotások állítanak emléket az ország „kettősségének”.

„Délolasz” élményeimet bepótolni kívántam, ezért a lehető legdélebbre, Palermoba utaztam feleségemmel még a 2020-as járvány elszabadulása előtt. A Ryanair fapados járatával kevesebb, mint 2 óra alatt Budapestről Palermoba is érkeztünk, ahol már a repülőtéren érezni lehetett, más világon járunk: a budai hegyek lankás, zöld oldalait magas, meredek, kopár sárgás színű sziklák váltották fel. A reptérről a városba tartó tranzit vonatról pedig nagy lelkesedéssel néztük a tájat: a véletlenszerűen elszórt tengerpart menti épületeket, az örökzöld mediterrán növényeket és a mellettünk elsuhanó, végtelennek tűnő kék tengert.

Az olvasás elkezdése előtt ajánlom YouTube csatornámon közzétett kedvcsináló videó megtekintését.

MÚMIÁK, ISMERKEDÉS AZ ÓVÁROSSAL

Catacombe dei Cappuccini, Centro Storico

Utazásunk egyik fő célja a palermói múmia múzeum volt – feleségem egyik régi álma vált ezzel a látogatásunkkal valóra – ezért megérkezésünk után rögtön a Catacombe dei Cappuccini (Kapucinus katakombák) felé vettük az irányt. A látnivalók közül ez van a legtávolabb a belvárostól, ezért egy jó félórás séta során megismerkedünk rögtön Palermo főbb jellemzőivel: zsúfoltság, forgalmi dugók, szemét és kipufogóbűz, járda hiánya, egymásnak parkoló autók valamint a jellegzetes „déli” erkélyek, melyeken mindig szárad a frissen mosott ruha. A kapucinus szerzetesrend kolostora mellett található katakombákban kb. 8000 mumifikálódott holttest található. Eredetileg csak a szerzetesek temetkeztek ide, de miután észrevették, hogy a különleges klimatikus viszonyok miatt a holttestek mumifikálódtak, tudatosan kezdték úgy temetni az elhunytakat, hogy a folyosón található kampókra (a belső szervek kiszedése után) felakasztgatták őket. Később aztán világi embereket is ide temettek – hasonló módon. A kiállításra más szót nem tudok használni: elég bizarr. Rengeteg holttest néz „farkasszemet” a látogatóval vagy éppen lóg felette a négyzetes elrendezésű folyosókon. Az egyszerű szerzeteseken kívül megtalálhatók saját elöljáróik (az apátok) régi öltözékükben, valamint kialakítottak „blokkokat” családosoknak, szüzeknek, nőknek és kisgyermekeknek is. A múmiák állapota is különböző: a csontváztól kezdve hajas múmiáig megtalálható minden. Egynéhány múmiánál még a szemgolyó maradványai is kivehetőek. Fotózni – talán kegyeleti okokból is – tilos, ha nem tartjuk be, akkor a kamerán keresztül figyelő signore szól be nekünk, hogy „no foto”. Ettől függetlenül az interneten találhatók képek a múzeumról, tehát fel lehet rá készülni, mi vár ránk. A holttestek százai mellett felfedezzük a katakombák legújabb lakóját is: a két éves születésnapja előtt elhunyt kicsi Lombardo Rosaliat, akit 1920-ban a spanyolnátha járvány vitt el. Édesapja akarta megmenteni kislánya testét az enyészettől, ezért felkérte a kémikus dr. Alfredo Salafiát, hogy lánya testét mumifikálja. A technológia sokáig ismeretlen maradt, nem lehetett tudni miként sikerült elérni Alfredonak azt, hogy a lány teste teljesen épen megmaradt. Csupán 90 évvel a kislány halála után derültek ki részletek, hogy a gyerek ereibe fecskendezett különböző vegyületek tartósították a testét. A kislány után már nem temettek ide senkit, a legtöbb holttest a 19. századból való. Irtózatosan nyomasztó a kiállítás, bár természetesen tudjuk: ők már nem bántanak senkit. El lehet gondolkozni mindenesetre az emberi mulandóságon, a gyermekek múmiáit nézve pedig azon lehet töprengeni, hogy valakinek milyen kevés idő jutott a földön. Hogy egy „temetőből” mennyire etikus „kiállítást” rendezni? Ezt a kérdést döntse el mindenki saját maga. Életem legbizarrabb múzeumi látogatása volt.

A belváros felé a Porta Nuova-n (új kapu) keresztül juthatunk. A kaput átlépve rögtön jobbra pillanthatjuk meg az egykori királyi rezidenciát, a Palazzo dei Normanni-t. Szicília korábban önálló királyság volt, ezért a királyi palota épülete is impozáns. Megtekintését másnapra hagytuk, múzeumlátogatás helyett a Vittorio Emanuelle úton beljebb sétáltunk. Szerencsére itt már autósoktól lezárt sétálóövezetek is találhatók, sokkal kellemesebb volt fotózni a tisztább levegőn. A királyi palota előtt már narancsfákat is felfedeztünk a Villa Bonanno névre hallgató közparkban. A Vittorio Emanuelle úton tovább sétálva találtuk a palermói székesegyház hatalmas épületét, előtte szintén egy rendezett park van. Az úton jobbra és balra szuvenír árusok, gyorsétkezdék, különböző boltok várják a látogatókat. A belváros közepe az ún. Quattro Canti nevezetű tér, ahonnan egy perc sétára található a Fontana Pretoria nevezetű szökőkút, meztelen szoboralakokkal. Korábban a szökőkút megépítése olyan ellenérzéseket váltott ki a helyiekből, hogy sokan azóta csak a szégyen terének nevezik a helyet, épületeket is el kellett bontani miatta annak idején. Ettől függetlenül Palermo egyik legfelkapottabb teréről van szó, este igazán hangulatos, olaszos hely. Így, hogy a főutcán szinte végigsétáltunk, rögtön benyomást kaptunk Palermo városáról már az első napon, sőt a szállásunkig már kis sikátorokon kellett áthaladnunk, amelyek úgy behálózzák a belvárost, hogy egyes utcácskákat a térképek sem jelzik sokaságuk és szűkösségük miatt. Esteledvén azonban sokakat megijeszthetnek a kihaltabb utcácskák, tele szeméttel és kosszal, illetve egy-egy szembejövő alak ijesztő lehet, azonban mi utunk során nem találkoztunk rossz tapasztalattal: sokan intenek a néha robogóról is támadó tolvajoktól, de szerencsére nem történt baj, nem éreztünk rossz közbiztonságot. Érdekesnek találtam volna, ha „maffia” jelenlétét is látjuk, aki nyilván nem a turistákat, hanem a helyieket tartja sakkban, de nagy fekete, sötétített autókkal sem találkoztunk: a maffiára utaló jelek néhány helyen graffitis műalkotások, vagy a tengerpart szomszédságában lévő maffia áldozatainak dedikált emlékmű voltak. Egy korábbi olasz filmből megragadt bennem, hogy a déliek sohasem adnak számlát, de most még ilyen élményem sem volt. A hangulat – így március elején is – mindenesetre megragadó volt: a lazaság, a trattoriák sokasága, a tenger és a mediterrán növényzet mindennap örömöt okozott: jó, hogy ide is ellátogattunk. Szálláshelyünk (Kasa Kala) közvetlenül a tengerpart mellett volt, azonban egy forgalmas út és a kikötő közelsége nem a csendet árasztotta, elhelyezkedése mindenesetre kiváló volt, szállásadónk által ajánlott bolt és éttermek pár perc sétányira voltak tőlünk. Első este tapasztaltuk – Toscana után újra – hogy a saját bioritmusunk eltér az olaszokétól, ugyanis fél 7 körül már szívesen vacsoráztunk volna: a legtöbb étteremet azonban fél 8 vagy 8 óra után nyitották ki, így várnunk kellett. A várakozás mindenképpen megérte, a „Funnico Pizzalab” nevű helyen olyan nápolyi stílusú pizzát ettünk, hogy sokáig emlegetni fogjuk: egyszerű és nagyszerű eledelnek bizonyult a pizza. Nem árulok el nagy titkot: az étkezésekkel az egész út során nagyon elégedettek voltunk.

PALERMO – AZ ÓVÁROS LÁTNIVALÓI

Teatro Massimo – Mercato del Capo – Cattedrale di Palermo – Palazzo dei Normanni – Mercato Ballaro – Orto Bottanico – Porto di Palermo

Második napunk a tervezettnél is erősebbre sikerült: több mint 26 ezer lépést mutatott aktivitásmérőm a nap végén (ezt kb. 20 km távolságnak becsülte), valóban elfáradtunk, de ha utólag ránézek a fenti látnivalók listájára, akkor nem csoda. Először a Teatro Massimo, az operaház előtt haladtunk el, amely Európa harmadik legnagyobb operaháza, belseje annyira impozáns, hogy az előadásokon kívül idegenvezetéssel is meg lehet nézni, a rövidebb tárlatvezetés kb. 30 percig tart. Ottjártunkkor egyrészt még korán volt, később pedig a székesegyháznál kaptuk az információt szintén turistáskodó honfitársainktól, hogy az Operaház filmforgatás miatt zárva tart. Szerencsére azonban az Operaház volt az egyetlen látnivaló, amelyet terveink ellenére ki kellett hagynunk Palermóban. A reggelünket az egyik leghíresebb és legnagyobb piacon, a Mercato del Capo-n kezdtük. A magyar piacokon megszokott „csirkefarhátak, termelői mézek és kézműves kolbászok” helyett itt rengeteg tengeri állattal találkoztunk, az egyik polip még olyan friss volt, hogy mozgott (ld. a videóban). Ezenkívül sok friss déli gyümölccsel találkoztunk, amelyek nagyon jól néztek ki. Ittunk is egy gránátalma turmixot 1 euróért, mert ezt több helyen – hangos módon – kínálták az olaszok a bámészkodóknak. A piac amúgy szintén egy kis utcácskában húzódott végig, a jéggel kitett áruk pedig az utca kövére csöpögtek, nem túl higiénikus benyomást keltve. Én mindenesetre nem tartottam aggályosnak az eladás módját, mert a portékák kivétel nélkül szemrevalóak voltak. A piacon átvergődve kb. a székesegyháznál kötöttünk ki, ahova a belépés ingyenes, de a különböző extra intézményeibe (kincstár, altemplom, tetőzet) külön belépőjegyet kell váltani: mi a tetőre vettünk jegyet, hogy megcsodálhassuk a kilátást a városra. A tetőre mindenképpen érdemes felmenni, csodálatos a város látványa a környező magas hegyekkel együtt. Ezek után a Palazzo dei Normanni épületéig mentünk, amely a szicíliai király palotája volt. Egy picit csalódás a királyi palota, az épület kívülről érdekes, a belső udvarán is sok fotót lehet lőni, de a múzeum anyaga nekem kicsit semmitmondó volt. A leghíresebb része a Cappella Palatina névre hallgató kápolna, amely arab-bizánci elemeket felvonultató csodálatos kis „házi kápolnája” volt a Szicíliai Királyság mindenkori uralkodójának. Egy hasonló stílusú templomba, a Martorana-ba is érdemes elmennünk (ld. a videóban), ha már itt járunk, nekünk pont útba esett a híres botanikus kert, az Orto Botanico (ld. a videóban) felé. A tájékozódást inkább a telefonom Google Maps offline térképére bíztam, mert a repülőtéri turista információs pontnál kapott térképpel nehezen lehetett tájékozódni a sok kis utcácska miatt. Toronyiránt belőve viszont mindig eljutottunk aktuális célunkig, a sors úgy hozta, hogy a másik nagy piacon, a Mercato Ballaro-n is átmentünk (dél már elmúlt ekkor) ahol még nagyobb piaci sürgés-forgást tapasztaltunk a Capo piachoz képest is. Az Orto Botanico azonban megéri a látogatást, a helyi egyetem botanikus kertje igazi kuriózum ebben a nagyvárosban: ha meguntuk a város heves életét, akkor látogassunk ki erre a zöld területre. Rendkívül sok növénykülönlegesség (örökzöldek, kaktuszok, mediterrán facsemeték), mesterséges tavacskák, rendezett sétányok és egy piciny kiállítás a fogadóépületben várja a látogatókat. Nyári nagy melegben különösen ajánlott egy kicsit lepihenni itt a hűs fák alatt. A park területe alapvetően nem nagy, de ha minden szegletét, ösvényét bejárjuk akkor 3 órát könnyedén el lehet itt tölteni. A park után kisétáltunk Palermo „spiaggia”-jára, a tengerparta. Ne várjunk napozószékeket és napernyőket valamint fehér homokos tengerpartot, aki ilyen élményre vágyik, annak a szomszédos település, Mondello strandjáig kell utaznia. A palermói tengerpart ugyanolyan rendezetlen, mint a város, de az autómentes részén sokan sportolnak, futnak, kerékpároznak, vagy a fiatalok italoznak, beszélgetnek a parton. A spiaggia mellett már látszik a nagy kikötő, de azért jóval távolabb van, mint gondolnánk. Gyalogosan sokat kellett sétálni, és inkább ipari területről van szó, nem érdemes odáig elmenni. Mi azért megcsodáltuk a balatoninál egy picit nagyobb dimenziójú hajókat és visszasétáltunk a szállásunkig. Amint a fentiekben jeleztem, nagyon elfáradtunk, pedig a nap folyamán több rövid szünetet beiktattunk, egyszer kávéztunk az óvárosban, egyszer pedig megettünk egy olasz szendvicset, valamint a botanikus kertben is többször leültünk pihenni. Mindenesetre ez úgy tűnik kevés volt, és kimondatlanul elhatároztuk, hogy másnap lazábbra vesszük a tempót, elutazunk vonattal a közeli Cefalúba, a vonatúton legalább oda-vissza is pihenünk majd. Este szállásadónk tanácsára az „Osteria Mangia e Bevi” nevű étteremben ettünk sütőben sült tésztát és megkóstoltuk a helyi desszertspecialitást a Canollit is.

CEFALÚ – SZICÍLIAI ÉLETÉRZÉS

Szicília egyik leghangulatosabb helyéről van szó, ezért semmiképpen sem akartuk kihagyni, ha már itt járunk. A Palermo Centrale vasútállomásról sűrűn indulnak ide vonatok, érdemes sima Regionale járattal utazni, amely menetrendjét könnyen kinézhetjük az olasz vasúttársaság (Trenitalia) honlapjáról. Cefalú mindössze 10-15 ezer lakosú kisváros, de idegenforgalma jelentős: UNESCO világörökséggel védett temploma, tengerparti látképe és strandja csodálatos. A városka igazán emberléptékű, bár főszezonban biztosan zsúfolt lehet. Az idő nem kedvezett látogatásunk alkalmával, eső köszöntött be ebédünk elfogyasztása után. Ekkor azonban már megtekintettük a templomot, és a part menti részeket is lesétáltuk, úgyhogy csak a környező hegyre (Rocca di Cefalú) való felmászást kellett elhalasztanunk, de mivel még érződött rajtunk a tegnapi fáradtság, nem is bántuk, bár a kilátás miatt biztos megérte volna az egy órás kaptató. Egy jó cappuccino-t kortyolgatva megvártuk a következő palermói vonatot, és visszaindultunk szálláshelyünkre. Palermóban ezen a napon betekintettünk egy kicsit a város éjszakai életébe, bár sok mindent nem csináltunk, hanem sétálgattunk az esti hangulatot figyelve: az olaszok előbújtak, és elkezdték élni éjszakai életüket: megteltek a kocsmák, szabadtéri italkimérések nyíltak, tánchelyek nyitottak ki az éjszaka folyamán. Este már csak egy helyi gyors pizzázóban ettünk egy Quattro Formaggi pizzát – hatalmas adag volt és természetesen isteni.

BÚCSÚ A LÁTOTTAKTÓL PALERMO TETEJÉN

Korán keltünk, ugyanis kinéztünk egy buszt (812-es járat), amely a város mellett található Monte Pellegrino-ra (zarándok hegy) visz fel, hogy megcsodálhassuk a magasból a környéket. A busz terelve közlekedett, ezért jól tettem, hogy nemcsak a Google tömegközlekedés ajánlóját néztem meg, hanem felmentem a tömegközlekedési vállalat honlapjára is. A busz csak óránként közlekedett vasárnap, ezért egy óránk volt a „magasban”, hogy körülnézzünk. A végállomástól (Santuario) kb. egy 15-20 perc séta a „szépkilátás” Belvedere. Innen leginkább a tenger csodálható meg, valamint a város egy része, a másik része nem innen látszik a legjobban, hanem a buszról, ezért érdemes menetközben fényképezni. A felvezető út is már maga egy élmény: szerpentinen kanyarog, a buszos pedig minden kanyarban hatalmas dudálással próbálja tudatára adni a szembejövőnek, hogy ő az erősebb. Dudált a felfelé mászó kerékpárosokra is, országútisok és montisok is mentek fel szép számmal reggeli edzés gyanánt a hegyre. A gyalogosoknak, zarándokoknak pedig egy külön ösvény vezetett fel Szent Rozália kápolnájáig (Chiesa di Santa Rosalia).  Rozália a város és a különböző járványok elleni védekezés védőszentje, itt találták meg földi maradványait, ezért félig nyitott sziklakápolnát emeltek a hely fölé. A visszaúton már nem utaztunk el a központig, hanem a Notorbartolo állomás felé vettük az irányt. Egy cappuccino-t iszogatva a város egyik újabb építésű, de modernnek nem nevezhető részében kötöttünk ki, amely sokkal rendezettebbnek és tisztábbnak tűnt az eddig tapasztaltaknál. Innen felszálltunk a Punta Raisi felé tartó vonatra és a repülőtér felé vettük az irányt. Búcsúztunk Palermótól és Szicíliától, de reméljük nem örökre!

Csepel-szigeti Bringakör

Egy érdekes felhívásra lettem figyelmes a Magyar Kerékpárosklub oldalán – a Csepel-szigeti Bringakör elnevezésű teljesítménytúrára. A szigetet amúgy már sokszor bejártam két keréken, azonban a túrakiírás olyan pontokat is érintett, amelyeket még nem láttam, ezért úgy határoztam, hogy – a teljesítmény és az elismerő oklevél mellett – felfedezem a sziget általam kevésbé ismert részeit is.

A TÚRA

A túra összesen 39 darab ellenőrző pontot tartalmaz, ahol általában előre feltett kérdésekre kell megkeresnünk helyben a választ és a bringánkat lefotózni. Hivatalos hossza a kezdőpontjától kb. 142 km. Létezik országúti és trekking/MTB kerékpárokra kiírt túraváltozat, én már ismertem az ottani utakat, ezért elővigyázatosságból túrakerékpárral indultam útnak. Természetesen országútival sem lehetetlen elindulni, de arra számítsunk, hogy az út minősége nagyon változó. A túra amúgy több nap alatt is bejárható, én két napot szántam a Csepel-sziget felfedezésére. Az útvonal letölthető telefonunkra vagy GPS eszközünkre, hogy ne vesszünk el a feladatok keresgélése közben. A túrám második napjáról egy kis ízelítő videót is összeállítottam, bízom benne, hogy a hangulatot át tudják adni az alábbi képsorok.

Az érzéseim vegyesek az itinerrel kapcsolatban. Egyrészt örvendetes, hogy a Kerékpárosklub létrehozta ezt a népszerűsítő útvonalat, másrészt fenntartásokkal is kell kezelni. Bár a megfogalmazás helyes: ez egy teljesítménytúra, tehát semmiképpen sem családi túra, legalábbis nem az egész útvonal. Hol az út minősége, hol pedig a nagy forgalom intett óvatosságra. Mindenesetre régen találkoztam ilyen „kétarcú” túrával.

POZITÍVUMOK

Kiemelném, hogy a kiírásnak köszönhetően megismertem olyan helyeket, amelyek mellett eddig eltekertem. Ilyen volt például a tököli parkerdő, a szigetcsépi strand, a lórévi, szigetújfalui és a tököli komp, a lórévi komp közelében fekvő Zichy kápolna vagy a tököli Szent Anna kápolna, a különböző tanösvények vagy éppen a Csepeli Vasművek területe. Jobban megismertem a sziget „Budától távolabbi oldalát”, a Ráckevei-(Soroksári-) Duna ágat is, sőt jobban be tudtam fogadni a zajos fővárostól egyre távolabb eső, nyugodtabb arcát. Hajnali indulásaimnak köszönhetően megcsodálhattam a napfelkeltét a nagyobbik Duna ága felett vagy éppen hallottam a sok madárcsicsergést a ráckevei ág mellett. Megszemléltem a hosszú üdülősort is, amely rengeteg ember pihenését biztosítja. Sőt kicsit örültem annak is, hogy nem voltak emelkedők, szintemelkedés (Csepel városrész dombosabb részeit kivéve) nélkül lehet tekerni. Több érdekes templomot is érintettem, megnéztem, valamint rácsodálkoztam Csepel városrész kertvárosi jellegű részeire és kiépített kerékpáros-úthálózatára. Örültem, hogy a túra kiírói az előzetesen megjelölt térképen vízpótlási és szerviz lehetőségeket is megjelöltek.

NEGATÍVUMOK

Nem szeretném ezt a túra kitalálóinak számlájára írni, de azt el kell mondanom, hogy attól hogy kiírunk egy kerékpáros útvonalat, attól még nem lesz kerékpárosbarát útvonal. Sok helyen hiányzik a kerékpáros infrastruktúra, az utak néhány helyen (pl. Szigetcsép-Tököl vagy Halásztelek környékén) annyira forgalmasok, hogy ahol tehettem a járdán vagy a rossz állapotú kerékpárúton (Tököli reptér mellett van egy irtózatos minőségű) tekertem testi épségem érdekében. A közút néhány helyen pedig nagyon keskeny, és sajnos néhány autós az optimális előzési oldaltávolságot sem ismeri. A nagy Duna ága mellett pedig egyszer el is tévedtem, mert nem mindig tudtam megnézni a telefonon a kijelölt útvonalat, illetve a part menti töltés trekkinggel is csak kb. 10-12 km/h-s sebességgel biciklizhető. A defektmentes gumim nem hagyott cserben, de utólag belegondolva: azért piszok nagy szerencsém is volt.

ÚJRA GYEREKNEK LENNI FELNŐTTES TELJESÍTMÉNNYEL

Kicsit újra gyereknek érezhettem magamat a túra során, ugyanis az ellenőrzőpontok keresése játékos és kíváncsiságot felkeltő feladat volt, még ha sokszor is kellett megállni és a telefonon keresgélni a pontos helyeket. Mindeközben jó fizikai kihívást is le kellett küzdenem, az egyik nap 80, a másik nap pedig 140 km-t tekertem lakóhelyemtől összesen. A játéknak köszönhetően azonban alaposabban megismerhettem a Csepel-sziget értékeit.

A fényképre kattintva a látnivalókból képgaléria nyílik.

Kerékpárral a Vértesben és az Által-ér mentén

Magyarország legszebb kerékpárútja

Magyarország legszebb kerékpárútjának választották az „Év kerékpárútja” pályázaton a Tatabánya és Tata között található Által-ér folyását követő kerékpárutat. Mi megnéztük, hogy valóban ez kicsiny hazánk legszebb bringaútja, de előtte tettünk egy nagyobb kitérőt a Vértesben is, hogy ne legyen egyszerű dolgunk.

A szöveges ismertetés előtt - hagyományteremtő szándékkal - következzen egy videós összeállítás a látottakból. Lehetőségeimhez mérten a közeljövőben tervezek több videós tartalmat megosztani veletek.

Útvonal: Szárliget vá. - Vérteskozma - Szent Vendel keresztje - Mátyásforrás - Vitányvár - Tatabánya - Vértesszőlős - Tata - Tóvároskert vá.

VÉRTESI EMELKEDŐK

Szárliget vasútállomásról indultunk, a fővárosból és Győr felől is jól megközelíthető, az alacsony padlós személyvonatok óránként járnak. A vasútállomástól indul egyébként az Országos Kéktúra Vértes-hegységet átszelő szakasza is, mi is egy ideig a kék jelzést követtük, hogy az erdőbe jussunk. A kék jelzés aztán hamar elfordul az erdészeti műútról, be az erdő mélyébe, mi azonban a szebb napokat is látott műúton tekertünk tovább. Az út vastagabb kerekű kerékpárral járható, de a kátyúk és a felszakadozott aszfalt miatt néha nem árt az orrunk elé is nézni. Nem könnyű, mert a vértesi táj azonnal beszippantott bennünket: meredek utakon emelkedtünk felfelé, miközben fák, kanyarok, sziklák és néhol kisebb szakadékok vettek körül. Az út mentén néhány régebben épített és magára hagyott ház jelzi, hogy több élet lehetett itt hajdanán. Mindenesetre a „forgalomra” nem lehetett panasz: kerékpárosokkal, tájfutókkal és túrázókkal mindig lehetett találkozni. A „tömeg” nem volt zavaró, élvezhettük a csendet és a madárcsicsergést a május végi szeles időben. A HuMaps alkalmazásnak hála az erdőben is jól tudtunk tájékozódni, mutatta a járható kerékpárutakat. Első célpontunk Vérteskozma kicsiny települése volt.

VÉRTESKOZMA

A település nem nagy, gyakorlatilag egy utcácska a Vértes közepén. Szinte a kihalás szélére sodródott, miután sváb lakosait a második világháborút követően kitelepítették, helyükre pedig nem telepítettek be senkit. Állandó lakosai ma sincsenek nagyon, inkább üdülőfaluként működik. Magánházak és kulcsosházak várják az ide érkezőket, amelyek nagyon régi építésűek, találkozni 18. és 19. századi építési dátummal is a homlokzatokon. Öröm, hogy nagyon szép állapotban vannak, és a település temploma is kitűnő állapotnak örvend: falán emléktábla örökíti meg a kitelepített németajkúak sorsát. A megfáradt vándornak pedig nagy segítség, hogy vízvételi lehetőség is adódik. A tér itt egy picit kitágul, Vérteskozma előterében nagyobb rétek, tisztások várják a kikapcsolódni vágyókat. Mi egy kicsi erdei kitérő után tértünk vissza a műútra, Szent Vendel keresztjét érintve

VÁR A VITÁNYVÁR

Ismét erdőben haladtunk tovább, útközben érintettük a Mátyásforrást, amely jelentős pihenőhelynek számít. A forrás vize nem iható, de tűzrakási lehetőség van. Esőbeálló, kerti WC is rendelkezésre áll, valamint két hinta a piciknek. Itt már lehetett látni a jelzést a vár felé, azonban még több kemény emelkedőt kellett leküzdeni Vitányvárig. Az út kemény, lassan haladtunk, de a látvány miatt nem is akartunk sietni: gyönyörködtünk és élveztük a látványt, amit a Vértes nyújtott nekünk. A várhoz az országos Kéktúra is vezet, azonban a végén már csak mi is gyalogolni tudtunk: a kerékpárokat a vár déli oldala alatt kötöttük le. Romantikus várromok között találtuk magunkat – Várgeszteshez hasonlóan itt is felújítás zajlik, de van lehetőségünk itt legalább a vár ormai között mászkálni. Érdemes vigyázni, mert korlátok nincsenek, de tátongó szakadékok és bizonytalan talaj annál inkább. Itt több emberrel összefutottunk, igazi „csúcsforgalomban” voltunk.

TATABÁNYA ÓVÁROS

A vár után ismét a műúton haladtunk, megkezdtük az ereszkedést lefelé, az útminőség miatt fokozott óvatossággal. Az út végén van lehetőség eldönteni, hogy Vértessomló és Környe irányába vagy egyből Tatabánya irányába fordulunk. Mi Tatabánya „óvárosát” céloztuk meg. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy barokk épületekkel vagy római amfiteátrummal Tatabányán nem fogunk találkozni, azonban rég jártunk a település központjában, ezért kíváncsiak voltunk, hogy mit rejt a megyeszékhely szíve a látogatók számára. A végeredmény közel sem rossz: tágasabb és rendezett központi terek, zöldövezetek, kulturált paneltelepek és számunkra érdekes szocialista realizmus stílusban készült lakóházak mellett suhantunk el két keréken.

AZ ÁLTAL-ÉR MENTI KERÉKPÁRÚT - MAGYARORSZÁG LEGSZEBB KERÉKPÁRÚTJA

A címet idén osztották ki először,  a KTE Közlekedésbiztonsági Tagozata, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. és a Magyar Kerékpárosklub hirdette készítette el a pályázati felhívást, a pályázókra egy közösségi oldalon lehetett szavazni. 

Tatabánya központját elhagyva csatlakoztunk rá az Által-ér menti kerékpárútra, hogy élvezhessük Magyarország legszebb kerékpárútját Tatáig, melynek hossza a kezdőpontnál elhelyezett tábla szerint 6,5 km. Hamarosan elhagytuk a várost, azonban az autópálya és a vasút monoton zúgását sokáig lehet hallani. A kerékpárút jó minőségű, széles és szegélye is van, tehát lehet, hogy a gaz később fogja „megenni” majd hanyagabbul megépített társainál. Úgy gondolom, hogy ilyen kerékpárútnak kellene minimumnak lennie 2020-ban Magyarországon. Piros pont, hogy több pontján pihenőhelyekkel, padokkal, esőbeállókkal is ellátták. Az út változatos, több tó mellett is elhaladtunk. Az út felénél Vértesszőlősre is letérhetünk, a falu 500 méterre található a kerékpárúttól. Mi feltekertünk az előembert bemutató parkba is a település csúcsára, a látogatás kb. 30 percet vesz igénybe. Vértesszőlős igen gazdag településnek tűnt ottjártunk alkalmával, rendezett benyomást tükröztek utcái. A kitérő után folytattuk az utat Tata felé, kb. 3 km volt még hátra, élénk kerékpáros forgalommal tarkítva. Tavak és üdülők mentén haladtunk el, majd lámpasorral ellátott kerékpárút fogadott minket, jelezve, hogy Tata már közel van. Az út a kempingnél ért véget, ahol érdemes megpihenni: a gyorsétkezdék vagy az éttermek teraszain felölthetjük kimerült energiatartalékainkat. A vértesi hegyi szakaszok és az erős szél miatt azonban itt úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk utunkat az Által-ér mentén Dunaalmásig, majd Komárom irányába, hanem Tatán fejezzük be a túrát. Előtte azonban alaposan körülnéztük a kisvárosban.

TATA, A VIZEK VÁROSA

Joggal a vizek városa Tata, számos tó és forrás található meg a település területén. Mi az Által-ér duzzasztása miatt keletkezett Öreg-tavat tekertük körbe, kb. 5 km a teljes kerülete. Megcsodáltuk az Eszterházy-kastélyt és a várat is a tó partján, valamint ellátogattunk a Cseke-tóhoz is, amely partja mentén egy angolkert és egy Eszterházy-nyaraló is található. A tavat elhagyva jutottunk el a Tóvároskert állomáshoz, ahol befejeztük túránkat.

Az Által-ér menti lenne Magyarország legszebb kerékpárútja? Ez szubjektív. Én találnék szebbeket is, például a Szentkirályszabadja-Balatonalmádi szakaszt, de el kell ismerni: az elsők között van. Számomra a túra legnagyobb élményét a vértesi szakasz nyújtotta, mely további erdei felfedezésre csábít.

A túra hossza Szárliget állomástól Tata Tóvároskert állomásig, sok-sok kitérővel együtt kb. 63 km volt.

A fényképre kattintva képgaléria nyílik a látnivalókból.

Kerékpárral a Rába mentén

A hiányzó záró epizód

Hiánypótló írás jelen bejegyzésem tárgya. 2016 augusztusának végén tettük meg a Rába-forrás és Sárvár közötti szakaszt, az utolsó, Győrig tartó egy napos szakaszra nem volt időnk. Most lehetőségünk volt pótolni, mert a május végére tervezett nagyszabású 5 napos prágai kerékpártúránk - érthető okokból - elmaradt.

Számomra még azért is kedves a 2016. évi Rába-túra, mert ennél a túránál határoztam el magamat arra, hogy kirándulásaimat, túráimat ezentúl egy-egy bejegyzés, blogposzt formájában megörökítem – és ehhez azóta is tartom magamat.

A MAGYAR RÁBA BICIKLIS SZEMSZÖGBŐL

A Rába magyarországi szakaszáról kerékpáros szemszögből annyit érdemes előre tudni, hogy ne egy folyópart mentén futó, közvetlen kerékpáros útvonalra számítsunk. Kijelölt útvonal nincs, kisforgalmú közutak, kis lélekszámú települések vannak az általunk választott itiner mentén. Szerviz lehetőségek sincsenek, boltok és kutak azonban szép számmal akadnak. A Rábával is inkább a hidaknál találkozhatunk.

CELLDÖMÖLKTŐL SÁRVÁRIG

Celldömölk – Tokorcs – Nagysimonyi – Sitke – Sárvár

Ezt az utat annak idején is megtettük, egyszerű oka van: Celldömölkig tudunk Győr felől vonattal könnyen eljutni. Azonban Sárvár nincs messze, kb. 20 km-t kell megtenni, hogy újra folytassuk utunkat a Rába mentén. Celldömölk leghíresebb látványossága a Szűz Mária római katolikus plébániatemplom, amelyet 1747-48-ban építettek. Érdemes megtekinteni a dömölki apátság romjait, de kihagyhatatlan látványosság a Sághegy, melyben a XIX. században az ország legnagyobb bazaltbányája volt. A kisváros színvonalas termálfürdővel is rendelkezik. A város pici, könnyen átszelhető biciklivel. Félúton érdemes megállni Sitkén a kéttornyú műemlék kálváriakápolna melletti kiépített pihenőhelyen. Mellette található a Felsőbüki Nagy Sándor által 1871-ben építtetett, romantikus (historizáló neogót) stílusú kastély. A kápolnadomb könnyűzenei fesztiválokról lett országosan ismert. Az 813-as út közepes forgalmú, az útburkolat kissé keskeny. Sárvár érdekes látványt nyújtott 2020 májusának végén: a turizmustól normális körülmények között pezsgő kisváros most egy alvóváros képét mutatta felénk. Nevezetességeire nem térek ki, mivel azok mindenki előtt közismertek.

SÁRVÁRTÓL SZANYIG

Sárvár – Ostffyasszonyfa – Csönge – Kenyeri – Pápoc – Kemenesszentpéter – Vág - Szany

Ostffyasszonyfa felé indultunk, s megkezdtük a „hivatalos” túránkat. A település előtt rögtön két érdekességgel találkoztunk. Először egy 1. világháborús katonai temetőre bukkantunk – ide elsősorban orosz, olasz és román hadifoglyokat temettek el, összesen 10600 sír van a temetőben. Az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadifogolytábora volt, melynek mára hűlt helye, mert fa barakkjait elbontották. A rendezett temető mindenesetre a kerítésen túlról megtekinthető. A másik érdekesség a Pannonia Ring névre hallgató versenypálya, amely kifejezetten motorosoknak készült. Már a távolból lehetett hallani, hogy verseny van, ezért betekertünk a lelátókhoz is. Egy versenymotorosnak felajánlottuk, hogy cseréljünk közlekedési eszközt, de a kerékpárt túl veszélyesnek tartotta, ezért inkább maradt a motorjánál. Ostffyasszonyfán egy kisebb kastéllyal, templomokkal lehetett találkozni, különleges a Hősi emlékmű is. Az út során több kastélyt is fogunk találni, melyek jól jelzik a települések egykori jelentőségét. Sajnos az egész út során erős szembeszéllel kellett megbirkóznunk, amely kiszívta energiánkat. Csönge nevezetessége a Weöres emlékmúzeum, temetőjében (a falun kívül, nem messze a templomtól) van a Weöres család kriptája. Weöres Sándor édesanyjának sírja ettől külön, a bejárat közelében található. A sírkövet Borsos Miklós készítette. Az átszelt települések pedig csendesek, néhol kihaltak voltak. Pápoc volt például az a hely, ahol jól lehetett látni, hogy egykoron a mezőgazdaságból becsületesen megéltek az itt lakó emberek, de ma már nincs munka, nincs komoly mezőgazdasági jelenlét. Rengeteg elhagyatott lakóház, sok „eladó” tábla jelzi, hogy a település haldoklik. Régen pedig nem lehetett utolsó hely Pápoc sem, mert két szép temploma is van. Nagy a kontraszt Ausztriával, ahol a Rába-mente szintén nem az ország legfejlettebb részének számít, de a mezőgazdaságból mégis vígan megélnek a helyiek. Kemenesszentpéter után áttértünk a Rába bal partjára Vágra. Itt egy rendezettebb halastó és egy szép templom fogadott minket (Szent Jakab templom). Ezek után Szany következett, amely a legjelentősebb település volt Celldömölk és Sárvár után. Régen a győri püspök nyári rezidenciája volt itt, a kastély most is megtekinthető. A falu plébániatemploma méltó múltjához, három önálló toronnyal és bejárattal is rendelkezik. Körülbelül utunk felénél jártunk, ezért ettünk egy pizzát itt. Érdemes Szanyban enni, mert az útvonalon csekélyek az étkezési lehetőségek, ha nem akarunk főtt ételt, akkor a boltok maradnak egyedüli lehetőségként a falvakban.

SZANY ÉS GYŐR KÖZÖTT

Szany – Rábaszentandrás – Sobor – Egyed – Árpás – Mórichida – Rábaszentmiklós – Kisbabot – Bodonhely – Rábaszentmihály – Koroncó – Győr

Rábaszentandráson egy evangélikus szép templom, Soboron pedig a magántulajdonban lévő Dudits-kastély fogadott minket. Soboron népszerűek a rábaközi hagyományok, néptánc egyesület is működik, és nyári tábort szerveznek. Egyed község legnagyobb látványossága a neobarokk Festetics-kastély, mely sajnos leromlott állapotú: úgy tűnik, felújítják majd, de a munkálatokhoz még nem kezdtek hozzá. Egyed után ismét a Rábához közelítettünk, Árpás településhez tartozik a folyópart túloldalán található árpád-kori katolikus templom. Hajdanán a község a folyó másik partján volt, mára néhány ház kivételével csak a Szent Jakab apostol templom maradt itt. Árpásnál már érződött némi turizmus is, kerékpárosokkal is találkoztunk. Szintén jelentős műemlék a szintén árpád-kori rábaszentmiklósi körtemplom, melyet egy helyi kedves ember szívesen megmutatott nekünk belülről is. Menet közben már a Marcalt is át kell szelni, hamarosan beleömlik a Rábába. Kisbabotnál tettünk egy kitérőt a Rábát átszelve Bodonhelyre is, ahol régi emlékeken tűnődve felkerestük a helyi „italboltot”, mely gyakorlatilag egy időkapszula: gyerekkorom óta semmit sem változott, de lehet a 80-as években is ugyanúgy nézett ki, mint manapság. Bodonhely mellett kereszteztük utoljára a Rábát, Rábaszentmihályt elhagyva pedig még egyszer a Marcalt is, majd Koroncón át Győrnek vettük az irányt. Helyismeretünk miatt a Mosoni-Duna és a Rába összefolyását kihagytuk, de Koroncótól a töltés mentén érdemes bekerekezni Győrig, a vállalkozóbb kedvűeknek a murvás töltésen, hogy igazi Rába-élményben lehessen részünk.

ÖSSZEGZÉS

A záró epizód vegyes érzelmekkel zárult, a mérleg pozitív oldalán áll, hogy a túra során megismerhetjük Magyarország kevésbé populáris részeit és a „magyar falut” is. A kritikusok pedig az útvonal kiépítettségének teljes hiányát és az erős kontrasztot Ausztriával hozhatják fel. A Rába ezen szakasza több figyelmet érdemelne, mert jól kerékpározható, és nagy emelkedők sincsenek, a szabadidős turizmus fejlesztésével (kerékpár, evezés, falusi vendéglátás) meg lehetne talán állítani a falvak elsorvadását.

A túra a megtett kitérőkkel együtt kb. 125 km volt, célszerű két napra elosztani a távot, ha alaposan körül szeretnénk nézni.

A fotóra kattintva képgaléria nyílik.

Btwin Triban 520 használtteszt

Egy rendhagyó bejegyzést szeretnék megosztani veletek, ugyanis egy használt országúti kerékpárról lesz szó. A kerékpár másodkézből került hozzám, és én is már két éve használom, őszintén szólva nagyon a szívemhez nőtt, ezért egy cikket szeretnék szentelni neki a tapasztalataimról.

2017-es modellév, a Decathlon áruház saját márkája, értelemszerűen ott is lehetett megvásárolni annak idején bruttó 180 000 ezer forintos végfelhasználói áron. Hozzám szinte újként került a bicikli, mert előző tulajdonosa nem nagyon használta, tulajdonképpen mondhatjuk: én lettem az első igazi gazdája a kerékpárnak.

Ő az első versenykerékpárom, melynek kiválasztásánál fontos szempont volt a kiváló ár-érték arány. A decathlonos bicókra szokás divatból, sznobságból fanyalogni, de több teszten bizonyították, hogy jelenlétük indokolt a piacon, valamint a tulajdonosok is pozitív véleménnyel nyilatkoztak a Btwin (most már Triban vagy prémiumnál Van Rysel) márkáról. Aki szeretne az országúti kerékpározás világába belecsöppenni, annak mindenképpen ajánlom ezt a bringát! A kerékpárom L-es méretű, gondolkodtam az XL-es méreten is, de jó hogy a kisebbik méretnél maradtam: a 189 cm-es magasságomhoz ideális (bár a nyereg itt már szinte a maximumon van, valamint a kormányszár bizonyult nekem hosszúnak, a gyári 110 mm-est 90 mm-esre cseréltem, miután a velencei Bikefitting szolgáltatását igénybe vettem). A vázból, üléshelyzetből semmilyen derékfájdalmam nem adódott, aminek nagyon örültem, pedig féltem tőle. Az örökélet garanciás váz anyaga alumínium, az első villa pedig karbonból van. A gyárilag szerelt Shimano Sora szettet nagyon szeretem, jó és könnyű vele váltani, a három első tányér nagy tartományt lefed, nagyobb emelkedőket is könnyen lehet vele teljesíteni. A nagyon haladósok esetleg hiányolják majd, hogy a legkisebb fogszám hátul nem 11, hanem 12, de nekem nem hiányzik. A kerékpárral elméletileg túrázni is lehet, mert van a csomagtartónak helye, de ilyen célra még nem használtam. Komfort szempontjából még el kell mondanom, hogy szélesebb külsőt is bele lehet tenni, elvileg 32 mm szélesség a maximum. Gyárilag egy 22 mm széles Michelin Dynamic Sports külsővel adták, ami hamar elkopott, egy 25 mm-esre (Mitas) cseréltem. Ajánlott a magyar utakra a 25 mm-es gumi, nincs lényeges különbség sebességben, miközben azért jobb komfortérzetet kapunk. Elgondolkoztam a 28 mm-es méreten is, egyszer majd lehet, hogy kipróbálom vele, kíváncsi vagyok, mennyit veszítene a sebességéből a gép. Az úthibákat jól veszi, az országútis berkekben nehéznek számító kerekek is bírják a gyűrődést, még nem kellett kikalapálni őket, bár nehezek, a gyártó itt érezhetően spórolt. Spóroltak továbbá a nyereggel és a fékkel is. A nyereg rövid távon tűrhető, de 100 km felett érezhető fapadossága, ezt az alkatrészt később egy Selle Italia C2 Flow nyeregre cseréltem, amely nem volt olcsó, de megérte. A fék gyengesége normál úthasználat mellett kevésbé érződik, azonban a Normafától a városig legurulva igencsak számolnom kellett a nagyobb féktávokkal. Lejtőkön csak óvatosan vele.

Nagyon megszerettem ezt a kerékpárt, persze vannak hibái, de a kerékpár árából valóban ez a maximum, amit ki lehetett hozni. Biztos van nála szebb és gyorsabb kerékpár, de azért súlyos tíz- és százezreket kellene fizetni. Én az új árához képest féláron vettem meg használtan, és nem bántam meg.

Kisebb edzésekhez, amatőr versenyekhez használom, a Balatont is megkerültem már vele. Megtanulni és megszeretni az országúti kerékpározást – ehhez tökéletes.

ELŐNYÖK

- kiváló ár/érték arány: belépő áron egy belépőszint feletti kerékpár

- Shimano Sora szett

- kényelmes, "slopping" vázgeometria, karbon villa

- korrekt megjelenés, szép színvilág (piros-fekete)

- a vázra szükség esetén csomagtartó is szerelhető, valamint szélesebb külső is betehető, azaz „gravelesíthető”

HÁTRÁNYOK

- nehéz kerekek

- gyenge fékek

- kemény, hosszú távon kényelmetlen gyári nyereg

Milyen kerékpárt vegyek a hétköznapokra?

Kerékpár-sorozat (1. rész)

Több ismerősöm érdeklődött nálam, hogy segítsek számukra az ideális kerékpár megtalálásában. Blogbejegyzésemben szeretnék mindenkinek alapvető tanácsokkal szolgálni, hogy milyen szempontokat vegyünk figyelembe kerékpár vásárláskor.

MILYEN CÉLRA LESZ?

A legfontosabb szempont, hogy eldöntsük magunkban, hogy mi az a felhasználási terület, ahol a kerékpárt használni fogjuk. Természetesen vannak extrém célokra készült kerékpár-típusok is, mint például a klasszikus országúti vagy éppen a MTB típusú bringák. Ezek részletezése külön szakirodalmat igényelne, ezért ebben a posztban nem mennék részletesen bele. Aki országútit vagy MTB-t vesz, az úgyis részletekbe menően utánajár a választásnak. Az elmondható, hogy aki általánosabb, szabadidős célra keres kétkerekűt, annak egy trekking vagy cross trekking kerékpár ideális választás lehet. Ezek a kerékpárok alkalmasak városi közlekedésre, túrázásra és intenzívebb, nem sebességorientált sportolásra is. A trekking kerékpár ráadásul jól felszerelt: sár- és láncvédővel, (agy)dinamós lámpával, csomagtartóval szerelik fel, amely egyből megfelel a KRESZ előírásoknak. Hátránya, hogy sokakat zavar a „nagypapás” ülőpóz, amivel a bringát megüljük. de a derekunkat így kevésbé terheljük meg. A trekking divatosabb megjelenése az ún. cross trekking kerékpár, ahol már a váz sportosabb megjelenése és a kerékpár csupaszsága több ember számára vonzóbb alternatíva. A kerékpár így könnyedebb, és olyan kiegészítőkkel szereljük fel, amelyet igényeink megkívánnak. Én meleg szívvel szoktam ajánlani a cross trekking kerékpárokat annak, aki egy mindenes, sok helyen bevethető kerékpárt keres. Igény esetén vastagabb külső gumival felszerelhető, a magyar erdei ösvényekre is alkalmas lehet, valamint vékonyabb külső gumival ideális túra- illetve sporttárs válhat belőle. Gyakorlatilag a cross trekking és az országúti kerékpár házasságából születtek az ún. gravel kerékpárok, a gravel (a gravel murvát jelent) az utóbbi évek nagy slágere lett. Koskormány, magasabb súlypont, vastag(abb) külső jellemzi ezeket a kerékpárokat, amelyek megtartották teljesítményorientáltságukat. A rossz minőségű magyar utakra pedig kiváló megoldást nyújthatnak univerzális bevethetőségüknek köszönhetően. A városlakóknak természetesen érdemes megfontolni a citybike-okat, melyek masszívabbak, strapabíróbbak az előbb ismertetett társaiknál. Sok embert látni virsligumis, koskormányos biciklikkel is a városokban, ezeknek a kerékpároknak az előnye a fordulékonyság, jobb manőverezhetőség és az alacsonyabb súlypont a trekkingekhez képest. A városi bringáknak is megvan a hűséges rajongótábora, lásd az egykori patinás magyar kerékpárgyártó (Csepel) vékonyvázas városi modelljeit.

MILYEN VÁZAT VÁLASSZUNK ÉS MENNYI PÉNZÜNK VAN?

Önmagában a váz szerintem egy szubjektív kérdés. Egyes gyártók vázai jobban tetszenek, egyes gyártóké kevésbé. Ami már az objektivitás kategóriába esik, az a váz anyaga. A mai kerékpárok többsége alumínium vázból készül, de vannak acél vázasak is. A prémium verseny- és hegyi kerékpárok már karbonvázból készülnek. Itt már a pénztárcánk is határt szabhat igényeinknek, már ennél a pontnál érdemes eldönteni, hogy mennyi pénzt szánunk a vásárlásra. A vázzal kapcsolatosan még arra érdemes rákérdezni, hogy mennyi idő garanciát ad a gyártó rá. Bizonyos márkák korlátlan, élethosszig tartó garanciát biztosítanak a vázra, néhányan azonban limitálják ezt az időszakot, ennek mindenképpen nézzünk utána. Tapasztalatom, hogy a váz kiválasztásában az fog dönteni, hogy tetszik-e vagy sem és ez így is van rendjén, hiszen szeretünk gyönyörködni ingóságainkban. Még valami: a vázmérettel kapcsolatosan alapos döntést hozzunk. Sokan hajlamosak nagyobb vázat választani maguknak, mint amekkorára valóban szükség van. Ők később nagyon megbánhatják a döntést, mert fizikai fájdalmaik lehetnek. A kerékpárt próbáljuk ki legalább egy kör erejéig, és nézzük meg a gyártó mérettáblázatát az adott modellhez, mert már testmagassági adattal közel juthatunk a jó mérethez, de nem szégyen más (akár az eladó szakember) segítségét sem kérni.

A KERÉKPÁR LELKE - A HAJTÁS

Sokan kevésbé tartják fontosnak a kerékpár hajtását, megnézik persze, hogy hány sebességes, ha sok, akkor jól van, és nem firtatják tovább a kérdést. Nagyon nem mindegy pedig, hogy a kerékpárunk váltórendszere milyen szintet és minőséget képvisel. Egy jobb minőségű váltóval egy hirtelen, erőltetett váltást is letudhatunk a meredek emelkedő előtt, a rosszabbal elronthatjuk a váltást és buktuk a gondtalan mászást. A gyengébb minőségű anyagok miatt a váltórendszer hamarabb el is használódik, tehát erre érdemes odafigyelni és költeni. Legjobban a Shimano nevű japán gyártó termékei elterjedtek, ezen az oldalon érdemes tájékozódni az elérhető skálát illetően. A legjobb ha kikeresed az általd óhajtott kerékpárt (pontos évjáratot is érdemes megadni), belemész a specifikációk részbe és az első- és hátsó váltó alkatrészeknél az "összehasonlít" gombra kattintasz.

Az alkatrészek ára – a számítógépekben működő processzorokhoz hasonlóan – exponenciálisan növekszik, arany középút lehet egy középkategóriát képviselő váltórendszer megvétele, mert lehet, hogy egy felsőbb kategóriára már nem érdemes akkora többletkiadást áldozni.

A boltokban még előszeretettel szeretnek trükközni, hogy ráírják a kerékpár adatlapjára, hogy például Deore váltós, ami egy felsőbb kategóriának számít. Igen ám, de ha az első váltó egy alsó kategóriás Tourney, és a hajtómű is gyenge, akkor mit sem ér a hátsó váltónk, (ráadásul az első váltó cseréje sokba is kerül). Törekedjünk tehát arra, hogy a váltó- és a hajtóműszintünk egységes színvonalat nyújtson.

A FÉK

Na, most már jól felgyorsítottunk a kerékpárunkkal a jól kiválasztott hajtásnak köszönhetően, álljunk is meg. Elterjedtek a V-fékek és a tárcsafékek különböző változatai (mechanikus és hidraulikus). Egy V-fék is már jó szolgálatot tehet, azonban ha dimbes-dombos vidéken élünk, akkor sokkal nagyobb szolgálatot tehet számunkra egy hidraulikus tárcsafék, ezt a saját biztonságunk érdekében mondom. Féket tehát a felhasználási terepnek megfelelően válasszunk, egyik megoldás sem rossz, sőt egy mechanikus tárcsafék sem jelent sokszor nagyobb fékerőt a klasszikus V-fékes társainál – ez modellfüggő tényező.

A TELESZKÓP

A közhiedelem nagyobb jelentőséget tulajdonít a teleszkópnak, mint kellene. Egy trekking kerékpáron természetesen jó, ha van, és külön öröm, ha érzékenysége is állítható, de nagy mennyiségű pénzt nem áldoznék rá, ezt hagyjuk meg a vad hegyi kerékpárosoknak, nekik van szüksége teleszkópra. Ha a mi, hétköznapi célokat szolgáló kerékpárunkon az úthibákat elnyeli, akkor már jó szolgálatot fog tenni számunkra, de nem tragédia, ha nincs.

KEREKEK

Az elterjedt kerékméret a 28"-os, de találhatunk még 26"-os kerékméretet is trekking kerékpároknál. MTB-k esetén is kihalóban van a kicsi kerék, egyre gyakoribb a 29"-os kerékméret. Ajánlom mindig a nagyobb kerékméret választását, hacsak nem akarunk különböző bűvészmutatványokat végrehajtani, hanem inkább a haladás a célunk. Célszerű dupla alumínium fallal rendelkező abroncsokban gondolkodni, hiszen nagyon bosszantó lehet, ha havonta kell centíroztatni a kerékpárunkat. A külső gumiabroncsot pedig célszerű lecserélni később egy defekttűrő változatra, ha nem azzal kaptuk. A mai defekttűrő gumik nagyon jól teljesítenek, kevés a defekt, hátrányuk talán, hogy hamarabb elkopnak, és természetesen drágábbak is.

NYEREG

Kényes kérdés a nyereg, minél inkább sportra használjuk a bringát, annál inkább keskenyednek a nyergek is. Tény, hogy máshogyan nehezedik a súlyunk egy országúti kerékpáron a nyeregre és máshogyan egy trekkingre. Komfortérzetünk növelése érdekében érdemes zselés nyerget beszerezni, vagy egy zselés védőhuzatot is lehet húzni a „kényelmetlen gyári nyeregre”. Ezt az alkatrészt sokan lecserélik később, megértem, hiszen hátsónk épsége a tét. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a komfort hosszabb távon mindenképpen egy párnázott nadrág beszerzésével lesz teljes.

NEM SZÉGYEN, HA HASZNÁLT

Ha pénztárcánk (vagy a józan eszünk) nem ad lehetőséget egy drágább kategória elérésére, még nem kell letennünk az áhított kerékpárról. Nem tartom jónak különböző, elsődlegesen élelmiszert forgalmazó hipermarketláncok vagy barkácsáruházak kínálatában szereplő új, "mindenesnek" reklámozott kétkerekűek beszerzését, mert gyenge minőségről beszélhetünk. Nem szégyen a használt kerékpár beszerzése, az országúti kerékpáromat közel fél áron vettem meg az eredeti árához képest, és nem bántam meg a döntésemet, mert egy keveset használt, jó állapotú modellhez jutottam. Természetesen nem árt ilyen esetben egy kisebb szakértelem vagy egy bringás ismerős szaki megkérése, ha használt modellt választunk, de mi is meg tudunk sok dolgot figyelni az eladásra kínált portékával kapcsolatban:

  • Papírjai rendben vannak-e, van-e számla róla, milyen eredetű a kerékpár? Ha bizonytalanok vagyunk, ne vegyünk lopott árut! A gyártási év is fontos dátum lehet, hiszen minél újabb a kerékpár, annál modernebb a technológia, gyakran az alkatrészeket (a vázakról nem is beszélve) évente frissítik a gyártók.
  • Hogyan használhatták? A fényezés állapota sok mindent elárul arról, hogyan bántak a kerékpárral.
  • Mennyit mentek vele? Itt ugyan nincs visszatekert óra, mint az autóknál, azonban a fogaskerekek kopottsága is árulkodik arról, hogy a kerékpárt egy picit használták és megunták, vagy háromszoros Föld-Hold távolságot tekert bele egy futár
  • Menj egy próbakört! A legbiztosabb, ha tekerünk egyet vele, ehhez a legtöbb eladó hozzájárul, ha nem, akkor nem is érdemes velük üzletelni.

MILYEN KERÉKPÁRT HAJTOK ÉN?

E sorok írója egy több mint 10 éves acélvázas trekking kerékpárt használ elsődlegesen (illetve száguldozás céljából a fent említett, használtan vásárolt országúti kerékpárt). A kerékpáron egy alap teleszkóp van, még az érzékenysége sem állítható. A váltó marokváltó, és csak 21 sebességes. A kerékpár V-fékkel, sárhányóval, csomagtartóval, akkus világítással és hordozható pumpával rendelkezik. Látható tehát, hogy nem egy csúcskerékpár, de engemet ez a kerékpár fél Nyugat-Európán keresztül a Balkánon át mindenhova elvitt. Alsóhangon is 15 000 kilométer lehet benne, túrázok, városban közlekedek, és enyhébb erdei utakon is megyek vele – számomra tökéletes társ.

3a_torpegem_es_zold_kullo.jpg

 

Se nem Buda, se nem Pest - Csepel két keréken

Budapest-sorozat (3. rész)

Kevés embernek jut eszébe, hogy Budapest XXI. kerületét, Csepelt felfedezze két keréken, pedig sok érdekességet tartogat az odalátogatók számára. Túrám alapja a BKK honlapján található, kifejezetten kerékpárosoknak készült térkép „javaslata” volt, mely szerint a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág mellett egy ún. kerékpáros zöld út vezet végig (gyakorlatilag a Gubacsi hídtól Budapest közigazgatási határáig).

Külön jó hír, hogy a kerület viszonylag jól kiépített kerékpáros-úthálózattal rendelkezik, már a Rákóczi hídtól kerékpárút vezet a szigetre, így nem kell a 2x2 sávos Weiss Manfréd úton közlekednünk, amely csúcsidőszak alatt nagyon forgalmas. A sziget bejáratánál az út (és még sok minden más) névadójának szobra látható, ahol elolvashatjuk, hogy pontosan mit is köszönhet Csepel és az ország Weiss Manfréd munkásságának.

A RÁCKEVEI-DUNA ÁGA

Mielőtt beérünk a kerületbe, a Corvin út előtt még érdemes balra fordulni, ahol régebbi, kiállított repülőket csodálhatunk meg. A Corvin útról már táblázás vezet a Gubacsi híd irányába, az elágazásnál a háttérben a Kossuth Lajos kéttannyelvű szakgimnázium található, amely azért érdekes, mert az épület a „szocialista realizmus” jegyeit viseli magán, az építészet iránt rajongók mindenképpen nézzék meg kívülről alaposabban. A kerékpárút ezután rákanyarodik az Ady Endre útra, ahol panelépületek árnyékában tekerünk tovább a Duna utca irányába (balra), a Duna utcánál elkövettem egy hibát: a hídig mentem. A Gubacsi hídtól a part mentén elindulva azonban csak Kolonics György Vízisport Központ zárt kapuiba ütköztem. Előbb el kellett volna fordulnom Csepel-gól FC „stadionjának” irányába, amely után érünk ki a vízpartra. Az út minősége itt már murvás, országúti kerékpárral nem ajánlom a szakaszt. Trekking kerékpárommal azonban szépen végigtekertem az útvonalon, amely a Kolonics György sétány nevet viseli. A környéket (Daru-domb) mostanság újították fel, a panelek szomszédságában különböző sportpályák, ücsörgésre alkalmas helyek, MTB pálya, fitneszpark szolgálja a lakótelepen élők pihenését és nyugalmát. A víz mellett haladva azért tapasztalni szúnyogokat, és ottjártamkor (napnyugtakor) sok gyalogossal találkoztam – inkább nekik szánták ezt az útvonalat, azonban biciklizhetünk is rajta nyugodtan, ha a murvától nem ijedünk meg. Eltekerünk a Kis Duna tanösvény mellett és a Csepeli Strandfürdő mellett is, árnyékos fák alatt és vízparti, már-már vidéki hangulatban tekerünk tovább. A zöld útvonal egészen Budapest határáig tart, egy kondipark jelzi a végét. Innen tovább lehet folytatni az utat az Üdülő soron Szigetszentmiklós irányába, de én jelen bejegyzésemben Csepel egyéb érdekességeivel szeretnék foglalkozni, ahova érdemes még elkerékpározni.

A TAMARISKA-DOMB

A Kis Duna Tanösvénynél a Dunának háttal elindulva egy kisebb dombra visz fel utunk, a Tamariska-domb természetvédelmi területnek van nyilvánítva. A dombra egyébként szépen rendezett kertes házak között jutunk fel, amely meglepő lehet egy Csepelt kizárólag „panel-telepként” számon tartó embernek. A domb oldalában egy 56-os emlékhelyet is találunk.

SZENT IMRE TÉR ÉS CSEPEL MŰVEK

A túránk elején említett Weiss Manfréd-Corvin körút kereszteződésnél érdemes elmenni egyszer a Kossuth Lajos utcának, pár perc tekerés után a kerület központi terén, a Szent Imre téren találjuk magunkat. A tér közepén a Kisboldogasszony római katolikus templom található. A tértől nem messze találjuk a Csepel Művek grandiózus bejáratát, az iparterületre betekerve a Duna lejáró utcában láthatunk egy kerítésre kitett Bubit, valamint a nagy múlttal rendelkező Csepel kerékpár székhelyét is felfedezhetjük. Fénykorában máshogy nézhetett ki ez az iparterület, de annyit elmondhatok, hogy még most is hatalmas.

Én kellemesen csalódtam a kerületben. Budapest egyik dinamikusan fejlődő részével és sok más apró érdekességgel találkozhattok, ha túrátok célpontjaként Csepelt választjátok.

A budapesti kerékpározási lehetőségekről két cikket is írtam már, a budai útvonalakról szóló beszámolót itt, a pesti útvonalakat részletező bejegyzésemet pedig itt fedezhetitek fel.

Kihagytam valamit fontosat? Ti mást is megmutatnátok Csepelen? Írjátok meg kommentben!

A fényképre kattintva rövid képgaléria nyílik a látnivalókról.

Pest legjobb kerékpáros útvonalai

Budapest-sorozat (2. rész)

Buda legjobb kerékpáros útvonalainak bemutatása után a pesti oldal legjobb bringás helyeinek ismertetésével folytatom írásomat. Most sem fenyeget az a veszély, hogy nem fog kiférni a mondanivalóm, azonban aggodalomra semmi ok: Pest is rendelkezik néhány olyan útvonallal, hogy ne kelljen elhagynunk a fővárost és egyúttal a szabadidős sporttevékenységünknek is hódolhassunk.

Buda legjobb kerékpáros útvonalaival foglalkozó írásomat ide kattintva olvashatod el.

1. A Rákos-patak menti kerékpárút

Túránkat a patak dunai torkolatától indítjuk, mondhatni visszafelé haladunk, mint a rák. A patak egyébként a nevét az egykor benne élő folyami rákokról kapta. Ez már jó régen volt, hiszen a patakot a huszadik században betonmederbe terelték és sokáig szennyvíz is folyt bele, a benne élő állatok kipusztultak. Napjainkban már szennyvíz nem folyik bele, de betonárok jellege megmaradt és élőlényeket sem látni benne. Aki nem ismeri a helyi viszonyokat, az biztos kicsit csalódik a patakban, főleg, hogy rengeteg városrész viseli a nevét. Mindenesetre a Rákos-patak menti kerékpárút bejárása nagyon izgatta a fantáziámat, mert a hírek szerint ez lehet Budapest első zöld folyosója, azaz a tervek szerint a patak mentén a főváros közigazgatási határain belül végig lehetne két keréken vagy két lábon menni. Biztos vagyok benne, hogy egy több, mint 20 kilométeres összefüggő útvonal komoly vonzerőt jelentene minden kikapcsolódni vágyó budapesti számára. Cikkem írásának pillanatában egyenlőre a középső szakasz kerékpáros kiépítettsége hiányzik, ezért az útvonal alsó és felső szakaszát kerekeztem be.

1/a. A Dunától a Kerepesi útig

Táv: 8,6 km (a kitérő nélkül), a kitérőm nélküli útvonal megtekinthető itt.

A túránk tehát a torkolattól indul, a vizes vb-re felépített uszodától indulunk. Rögtön áthaladunk egy szintén új kerékpáros hídon - amely szükségessége és bekerülési költsége nagyon megosztotta az embereket építésekor. Rengeteg cikk foglalkozott vele, hogy pontosan miért van rá szükség, miközben mellette 300 méterre van egy másik híd, ahol szintén át tudnak tekerni a bringások. Én ezt most nem teszem, annyit azonban elmondhatok, hogy ottjártamkor többen használták ezt a hidat, mint a régit. A Vizafogó utcán indulunk el "felfelé", az első "mesterséges" akadály a Váci út. Az átkelés nem egyszerű, és ez még elmondható több, a túra során keresztezett forgalmas útról is. Az irány többnyire ki van táblázva, Rákos-patak kerékpárút vagy Kerepesi út irányt célszerű keresni, de majdnem az elején eltévedtem. A Váci út keresztezése után a patak jobb partján folytatódna a kerékpárút, de én a bal partján haladtam tovább. Mindenesetre amíg látom a patakot, gond nem lehet gondoltam - és eme feltevésem igaznak is bizonyult. Az angyalföldi részen aztán megkapjuk azt az élményt, amire mindenki vágyott az útvonallal kapcsolatban: felfestett kerékpárút, futópálya, rendezett zöldövezet a Vasas stadion "árnyékában". Kár, hogy ez az idill nem tart sokáig, kb. a Béke utcáig, majd utána ugyanis kereszteznünk kell a Rákosrendező pályaudvart. Az átkelés a Béke utcán nagyon veszélyes: nincs kijelölt zebra, és az autókon kívül a villamosokra is kell figyelni. Itt nagyon óvatosan kell közlekedni! Én egy kis kunkorral haladtam, a Tatai utcának vissza a vasúti átjárón keresztül, de lehet menni egyenesen is, egy vasúti felüljárón keresztül lehet áttolni a bringát. A Rákosrendező pályaudvar egyébként eléggé posztapokaliptikus látványt nyújt, csodálom, hogy még nem fedezték fel a helyet hollywoodi producerek különböző zombifilmek forgatására. Korábban a Rákosrendezőn áthaladó hiányzó 100 méternyi kerékpárútról is lehetett olvasni a sajtóból, melyet végül a Kétfarkú Kutyapárt fejezett be közadakozásból. Ezek után visszaindultam északnak, hogy átkeljek az M3-as kerékpáros felüljárón, itt tolni kell a biciklit. Az autópályát elhagyva itt már a sokatmondó Rákospatak utcát követtem. Az út ezen része kezdetben kevésbé kiépített, de a Csömöri út után ismét a szebbik arcát mutatja, modern társasházak mentén tekertem el a Paskál Lakóparknál. A Fogarasi út után pedig a klasszikus zuglói panelházak szomszédságában tekertem: a patak mentén sok futóval, pihenni vágyóval lehetett találkozni. A túra a Kerepesi út elérésével ér itt véget, az indexes újságírók egyszer folytatták az utat a patak mentén, de én ezt csak az extrémebb kikapcsolódást keresőknek ajánlom, sajnos kevésbé biciklizhető vidék. A Kerepesi útról szintén kijelölt úton lehet továbbtekerni az Örs vezér tér vagy Cinkota irányába.

1/b. Rákoscsaba utcától a Cinkotai útig

Táv: 3,2 km. Szintemelkedés elhanyagolható.

Útvonal itt megtekinthető és itt letölthető (.GPX).

Túránkat a Rákoscsaba vasútállomástól indítjuk. Aki kicsit messzebb lakik, az érkezhet vonattal is, a Keleti pályaudvartól sűrűn járnak a vonatok. A vasútállomástól a Rákoscsaba utcán elindulva hamarosan elérjük a Rákos-patakot, ahol jobbra fordulva elénk tárul a rendezett gyalogos- és kerékpáros út látványa. A környezet rendezett, tenisz és futballpályák mellett haladunk el, valamint a patak is csendesen, néhol kisebb duzzasztásokkal folydogál betonteknő medrében. A tér egy picit kitágul előttünk, balról hatalmas rét, ahol akár tehenek is legelhetnének. Tehenek persze már régóta nincsenek, a marhák helyett kutyákat futtatnak a helyiek. Távolból pedig a rákoskeresztúri panelházak sziluettje tűnik fel: bizony ezt a csendes településrészt sem kerülhette el a panelépítési hullám annak idején. Kárpótlásul viszont a közelben folyó patak környezete kiváló kikapcsolódási lehetőségeket kínál. A nyugalom a Cinkotai út elérésével ér véget, ezután már csak földnyom vezet a patak mentén, de én kényes trekking kerékpárommal tovább már nem merészkedtem. Mint fent látható az útvonal mindössze 6,4 km oda-vissza, ezért én javaslom összekötni a biciklizést a következő pontban ismertetett Naplás-tavi túrával. Az útvonal a finomabb burkolatot kedvelő országúti kerékpárokkal is abszolválható.

2.  Két keréken a Szilas-patak mentén és a Naplás-tó

Táv: 5,4 km (Naplás-tótól a Szilas-patak KRESZ parkig). Szintemelkedés elhanyagolható.

Útvonal itt megtekinthető és itt letölthető (.GPX).

Túrámat én a Naplás-tó Rákoscsaba felőli oldaláról kezdem, de több helyen be lehet csatlakozni az útvonalra: Örs vezér tér/Veres Péter út irányból vagy a Rákosi út felől is. Én meleg szívvel javaslom, ha esetleg már teljesítettük a néhány sorral feljebb ismertetett Rákos-patak menti túrát, akkor Rákoscsaba vasútállomástól az ellenkező irányba, a sokatmondó Naplás úton induljunk fel. Örömteli hír, hogy végig van kerékpársáv, majd a lakott területet elhagyva kerékpárút. Kellően széles és jó minőségű, országúti kerékpárosoknak is ajánlani tudom. A tóhoz megérkezve rengeteg pad várja a pihenni vágyókat. A Naplás-tó Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize, 1978 óta létezik, mert a tó gyakorlatilag a Szilas-patak felduzzasztása. Természetvédelmi terület, horgászni igen, de fürödni és korcsolyázni nem szabad a területén. A tó és környezete kiválóan alkalmas madarak megfigyelésére is, vagy egy egyszerű piknikre is. Régóta nem láttam Budapesten ilyen szépen és igényesen kiépített látványosságot. A tavat elhagyva tovább haladunk a Naplás úton, amelynek végén kezdődik el a Szilas-patak menti kerékpárút. A Szilas-patakról annyit illik tudnunk, hogy szintén a Gödöllői-dombságból ered és Pestet átszelve a Rákos-pataktól északabbra torkollik Káposztásmegyernél a Dunába. Visszatérve az útvonalra el kell mondanunk, hogy az közös használatú a gyalogosokkal, elképzelhető, hogy népszerű időszakokban figyelni kell egymásra, de reggeli ottjártamkor tempósan lehetett rajta tekerni. A patak mentén haladva balra Mátyásföld, jobbra Cinkota házai látszanak, de szerencsére csak tisztes távolságból, nem halljuk az autók zúgását, csak a csendet, mintha nem is Budapesten lennénk. A patak környezete őrzi lápos jellegét, az útvonal a Hermina Bringaparkban végződik, a piciknek egy KRESZ park is található a végén.

3. A pesti Duna-part

Táv: Rákospatak kerékpárút hídtól a Parlamentig 4,5 km (útvonal itt); Szabadság hídtól a Rákóczi hídig 2,3 km (útvonal itt)

Túránkat akár az Árpád-hídról becsatlakozva is kezdhetjük. A pesti Duna-part teljes hosszában nem ajánlott kerékpározásra, azonban a Rákos-patak torkolatától a Parlamentig tartó szakasz megér egy ajánlást. Az új uszoda mellett egy nagyon jól kiépített sétányon tekerhetünk, a Moszkva-sétány névre hallgató szakasz igazi kerékpáros, gyalogos és futó paradicsom. Szabadtéri edzőgépekkel is találkozhatunk közvetlenül a park szomszédságában. A Moszkva-sétány elhagyása után a Carl Lutz rakpart mentén haladó kerékpárúton tekerünk tovább - itt a kerékpárút nem túl széles, de legalább biztonságban érezhetjük magunkat. A Parlamentig tart a jóvilág, ezután már csak a parttól távolabb tudunk tekerni. Én javaslom a tekerést a Deák Ferenc tér irányába folytatni, ahol az Andrássy úton a Városligetig tekerhetünk. Túránk végén a tónál egy jót pihenhetünk. Aki okvetlenül szeretné a dunai túrát folytatni, annak a kiskörúton javaslom az eljutást a Szabadság hídig, ahonnan ismét van kerékpárút a Rákóczi hídig, bár itt erősen osztoznunk kell a gyalogosokkal, főleg a Petőfi hídig, onnantól már biztonságosabban és gyorsabban haladhatunk.

4. EuroVelo6 pesti szakasza

Táv: Rákóczi hídtól a soroksári Molnár-szigetig kb. 9,5 km, szintemelkedés elhanyagolható (útvonal itt megtekinthető és itt letölthető (.gpx))

A Művészetek Palotája előtt, a HÉV állomásról indulunk. A folyóval szembenézve balra fordulunk, majd átgurulunk a Rákóczi híd alatt. Az út rögtön egy építkezés mellett halad el, az atlétikai sportcentrum épül a közelben. Kereszteznünk kell a Csepelre vezető utat, majd egyre lerobbantabb vidékekre kerülünk, van egy nehezen tekerhető macskaköves szakasz, illetve több helyen gyenge az út minősége, úgyhogy semmiképpen se induljunk országúti kerékpárral útnak. Szégyenletesnek tartom, hogy egy nemzetközileg kijelölt hivatalos kerékpárút ilyen nyomvonalon halad, de sajnos erre van még pár példa az országban. Sőt, egy helyen "idegeneknek belépni tilos" tábla fogad minket, azonban ottjártamkor nem volt lezárva az út, a kijelölt EuroVelo6-os útvonal pedig arra vezetett, úgyhogy elindultam abban a reményben, hogy a kijárat sem lesz lezárva. Itt már a soroksári Duna-ág közvetlen szomszédságában kerekeztem, azonban figyelmemet egyelőre a szűk és göcsörtös úton történő megmaradás és a defekt elkerülése kötötte le, nem pedig a folyó csodálata. Pedig a táj gyönyörű volt a hajnali órákban, néhol még a pára lebegett a víz felett. És amit én nagyon szeretek: csend volt, és madárcsicsergést hallgattam. A mostoha útviszonyok miatt tehát a kezdetekben bánkódtam, szerencsére a helyzet a Gubacsi híd után megoldódott, javult az út minősége. Eltekertem a nemrég felújított pesterzsébeti jódos-sós gyógy- és strandfürdő épülete előtt is. Ha majd újra visszaáll az élet a rendes kerékvágásba, akkor akár a termállal egybekötött biciklizés is opció lehet számunkra. Kis forgalmú közúton haladtam tovább, a Vízisport utcában több egyesület (köztük az MTK) vízi telephelye volt látható. A Meddőhányó utca következik, ahol a hajnali órákban a túloldalon álló csepeli panelházakat aranyló fényben lehetett látni, ezek után egy kis erdős részen vezet az aszfaltos út. Kezdünk beérni Soroksárra, kisebb üdülőcsoportok, majd ismét part közeli élmény következik. A Molnár-sziget hídján átkelve pedig megcsodáltam alaposabban a soroksári ágat, mely szülőföldem közelében található Holt-Marcal ághoz hasonlított hangulatában és méreteiben is egy kicsit. A túra és a fent letölthető nyomkövetés végpontjául a révátkelőt határoztam meg, ahol a Molnár-szigetről lehetne Csepel-Királyerdő területére átjutni. Aki nem szeretne ugyanarra visszatekerni, annak egy csepeli átkelés és átjutás jó opció lehet, mert Csepel központjában, a forgalmasabb utak mentén is találhatók kerékpárutak. Egy pici kört egyébként tegyünk a Molnár-szigeten is és a Tündérkert nevű hely pedig kikapcsolódás lehet mindenki számára.

Írásomból kimaradtak olyan célpontok, mint például a Margit-sziget, Városliget vagy a Wekerle telep de úgy gondoltam, hogy hosszabb útvonalak bemutatásával szeretnék foglalkozni.

Kimaradt valami fontos útvonal? Lenne még ötleted, hogy hol lehetne kerékpározni Budapesten? Kommentben írd meg és megpróbálok utánajárni!

Buda legjobb kerékpáros útvonalai

Budapest-sorozat (1. rész)

Írásomban kísérletet teszek arra, hogy egy csokorba szedjem Budapest főváros területén található, nagyobb összefüggő szakaszokkal rendelkező kerékpáros útvonalakat, amelyek „szabadidős kerékpáros tevékenység űzésére” alkalmasak lehetnek. City, trekking vagy MTB kerékpárral javaslom elsősorban bejárásukat, de az utolsó túraútvonalat országúti kerékpárral szoktam megtenni. Következzen tehát a budai oldal biciklizhető részeinek bemutatása.

1. A Duna-part

Az egyik legjobban és legkönnyebben biciklizhető útvonal, amely a nemzetközi EuroVelo 6-os kerékpárút része. Én különösen szeretem, mert viszonylag kevés lámpa és kereszteződés állja az utunkat. Gyakorlatilag egész Budapesten végig megy, északon Szentendre felől először a Római parton halad át a kerékpárút, majd a Hajógyári-szigetnél kicsit eltávolodik a folyóparttól, bekanyarog a hajdani Óbuda szép Fő terére (igaz, a macskakövet a kerékpár annyira nem díjazza), majd az Árpád hídtól a parton folytatódik: hol önállóan, hol a gyalogosokkal osztozkodva. A parti szakasz egészen a Rákóczi hídig tart, majd a Szerémi út mentén, különálló kerékpárúton halad. A kerékpárút ezen szakaszáról sokáig nem tudtam (pedig a környéken lakom), pedig több kilométerig tudunk biztonságosan a nagy forgalmú autóút helyett kerékpározni. Egyetlen hátránya, hogy ez a kerékpárút (is) nagyon vékony aszfaltból készült, ezért a fák gyökerei göröngyössé tették, így nem teljesen komfortos rajta a tekerés, de legalább biztonságos. A kerékpárút a Mezőkövesdi út vonalában tér vissza a Duna-partra, ahol régi ipari területek mellett hagyjuk el fokozatosan a várost. Családosoknak érdemes megállni Budafok magasságában a kerékpárút mellett a játszótéren is, mely remélhetőleg a rendkívüli helyzet elmúltával ismét kinyitja a kapuit majd. A kerékpárút az M0-s hídon át hagyja el Budapestet, vagy az irányt tartva még Nagytétényig tekerhetünk, ahol érdemes megnézni a kastélyt és a benne található bútorkiállítást.

Az útvonalról elérhető jelentősebb úti célok:

Hajógyári-sziget, Margit-sziget, Hűvösvölgy (Kacsa utca – Szél Kálmán tér – Városligeti fasor), Budafok belvárosa, Budafoki szabadidőpark, Csepel-sziget, Nagytétény (kastély és park)

A kerékpáros útvonalhoz csatlakozó egyéb útvonalak:

11-es út menti kerékpárút, újpesti kerékpárút, Pestről érkező kerékpárutak (Árpád híd, Margit híd, Szabadság híd, Rákóczi híd), Bartók Béla úti kerékpáros tengely, Etele úti kerékpárút, Honfoglalás úti kerékpárút Kelenvölgy felől

2. Ördög árok-menti kerékpárút

Útvonal itt megtekinthető.

A túra kiindulási pontja változó, én a budai Duna-partról indulok el virtuális túránk alkalmával. A Duna-parton a Hűvösvölgy irányt már tábla jelzi, a Batthányi tér mellett lévő kis forgalmú Kacsa utcán kezdünk el felfelé mászni, az út fokozatosan emelkedik, de elviselhető mértékben. A Széll Kálmán téren ügyesen átvezetik az utat, majd a Szilágyi Erzsébet fasor mentén kezdjük el magunk mögött hagyni a várost, egy darabig a hűvösvölgyi villamos útvonalát követjük, majd az Ördög-árok menti csendes utcácskákban találjuk magunkat, s egy rövid erdei szakaszon (trekking kerékpárral járható) keresztül érkezünk meg a hűvösvölgyi végállomás közelébe, ahol folytathatjuk utunkat az erdőben vagy tekerhetünk Máriaremete, Solymár, Nagykovácsi felé.

Az útvonalról elérhető jelentősebb úti célok:

Hármashatár-hegyi repülőtér és kilátó, máriaremetei templom, Nagy-Hárshegy

A kerékpáros útvonalhoz csatlakozó egyéb útvonalak:

János-hegyről érkező kerékpárút, Széchenyi-hegyről érkező fogaskerekű vasút (kerékpár is szállítható rajta), budai Duna-parti kerékpárút

3. János-hegy és környéke

Útvonal itt megtekinthető. Távolság: 18 km, Szintemelkedés: 410 m

Lakóhelyemtől kiindulva én a Kelenföld vasútállomás irányából indulok, nagy szintkülönbséggel járó túra, amelyet csak edzettebbeknek ajánlok.

A vasútállomás régi aluljáróját elhagyva keresztezzük az M1/M7 bevezető szakaszát is egy aluljáróval, majd a Beregszászi útra fordulunk, amely nem olyan forgalmas út, mint a Sasadi út. A Beregszászi út az Edvi Illés úton folytatódik egyre meredekebben, de a túra legmeredekebb pontja az azt követő Magas úton van. A Konkoly-Thege Miklós útra, jobbra kanyarodunk, majd meg sem állunk a Normafáig, ahol balra kanyarodva a János-hegy felé vesszük az irányt. Itt már nem zavarnak minket autók, futók, gyalogosok és kerékpárosok vesznek minket körül. A túra fénypontja az 527 méter magas János-hegy megmászása, ha van nálunk zár, akkor az Erzsébet-kilátóba is menjünk fel. A hegyről vissza lehet menni az előbb ismertetett útnak, de ha nagyobb kört akarunk menni, akkor a Budakeszi vagy Kútvölgyi útnak haladjunk, mindkét útvonal a Szilágyi Erzsébet fasornál végződik.

Az útvonalról elérhető jelentősebb úti célok:

Széchenyi gyermekvasút, Erzsébet-kilátó, Normafa-lejtő, Budakeszi-erdő

A kerékpáros útvonalhoz csatlakozó egyéb útvonalak:

Kerékpárút Budakesziről, Kerékpárút Máriaremetéről, Kerékpárút Zugligeti vagy a Kútvölgyi útról

4. Kamaraerdei túra

Útvonal itt megtekinthető.

Távolság: 13,4 km Szintemelkedés: 160 m

rsz_foto1.jpg

A kelenföldi vasútállomást elhagyva kitáblázott kerékpáros útvonal vezet Budaörs felé, azonban mi a Kőérberki úton haladunk végig. A vasutat keresztezve a Muskétás utca, jobbra fordulva pedig a Susulyka utca útvonalat keresztezzük. Ha vastagabb kerekű bringánk van, akár a Budapesti Kamaraerdőt is átszelhetjük. Itt piknikezni és túrázni is tudunk, ha időnk engedi. A Nagyrétet elhagyva egyre meredekebb emelkedőket kell leküzdenünk, hogy az Erdődűlő városrész utcácskáiba megérkezzünk. Itt található a Memento Park is, ahol a szocializmus idejéből található meg szoborgyűjtemény. A 7-es főutat csak keresztezzük, az Arany János, majd a Remete utca nyomvonalát követve érkezünk vissza Kelenföldre a mellékelt útvonalon.

Az útvonalról elérhető jelentősebb úti célok:

Budapesti Kamaraerdő, Memento Park

A kerékpáros útvonalhoz csatlakozó egyéb útvonalak: Kerékpárút Budaörsről, Etele út felől, Bartók Béla út felől

5. Országúti kör: Kelenföld – Budaörs – Törökbálint – Kelenföld

Útvonal itt megtalálható.

Táv: 29,5 km Szintemelkedés: 252 m

Egyéni kedvencem ez a túra, sokszor megcsináltam, országúti kerékpárral bő egy óra alatt megjárható. Budaörsön az 1-es főút útvonalát követjük, míg elhagyjuk a települést. Eddigre már jól bemelegszünk, majd Törökbálint felé kanyarodunk, a települést egy jókora emelkedőt megmászva hagyjuk el, de a Kamaraerdő utáni emelkedő a legkeményebb, viszont utána jutalomként sokat gurulunk. A 7-es főútra kanyarodva érkezünk vissza Budapestre, a főútról ereszkedve „aranyéletes” városképi látvány tárul elénk. Célszerű az edzést kevésbé forgalmas napszakokra időzíteni, mert csúcsidőben sok az autó.

Terveim szerint az írást hamarosan a pesti oldal kerékpáros útvonalaival folytatom. Várom addig is a tippeket és ötleteket az útvonalakkal kapcsolatban.

Redmi Note 8T kamerateszt utazás alatt

Bejegyzésemben egy gyakorlati beszámolót olvashattok a Redmi Note 8T kamerájával kapcsolatban, hogyan teljesít egy utazás során. Korábban egy Xiaomi Redmi 4X és egy Huawei P8 lite készüléket használtam, ezért ezekhez a telefonokhoz hasonlítom a tapasztaltakat, a fejlődést. A Redmi Note 8T kamerás képességeiről szóló előzménycikkemet itt olvashatjátok.

Pozitívumok

Főkamera teljesítménye

Mindenképpen nagy előrelépés a 48 megapixeles főkamera. Noha többnyire „csak” 12 megapixelen fotóztam, a készülék „pixel binning” technológiája miatt 4 pixelből olvaszt össze egyet így sokkal több a részlet. A többletmegapixel pedig esti fényviszonyok között is jól jön. Az éjszakai mód sokat fejlődött az általam ismert eddigi éjszakai módokhoz képest, annak idején a Huawei telefon is nagyon küzdött az esti fényviszonyokkal, most nem volt ilyen problémám: megbízhatóan sikerült kézből tartva éles képeket lőnöm, a készülék csupán néhány másodperc türelmet várt el a gomb megnyomásától cserébe. Tetszett a „zoom” funkció is, bár tudom, hogy a Redmiben csak egy „kamu zoom” van: 48 megapixeles kép közepét vágja ki, nincs a hátlapon zoom lencse. A sorozatfelvétel (Burst) mód is nagyon jól működik a rövid záridőknek köszönhetően, továbbá egész jó képeket tudtam menet közben, busz vagy vonat ablakából is lőni.

Az AI (automatikus témafelismerés) és a HDR módnak sok előnyét nem tapasztaltam, de semmiképpen sem teszünk rosszat, ha használjuk. A HDR módnál azonban ügyeljünk arra, hogy pár másodpercet szintén várjunk az exponáló gomb lenyomása után, valamint a mozgó témáknál ne használjuk. A tájképeken javíthat. A témafelismerés többnyire jól működött: növény, portré, szöveg, városkép témákat ismert fel többnyire a használat során. A színhőmérsékletet viszont nem mindig találta el rendszer, néhol hűvös, néhol élénkebb színeket tapasztaltam megegyező témát fotózva.

Egy „rendes” fényképezőgépen edződött fotósnak kissé fura lehet, hogy a készülék végig a legnagyobb, f/1.8-as apertúrát használja, ezen nem tudunk manuál módban sem állítani. Nyílván ez azért van, hogy a lehető legalacsonyabb értéken tartsa a gép az ISO (fényérzékenység) értékét. Az ISO-t emelve sokkal hamarabb romlik ugyanis egy telefon esetében a képminőség, így az automatika inkább a záridő nagyságát növelte. Kisebb fényviszonyok mellett viszont itt már a stabil tartásra ügyelni kellett. Jöjjenek a bizonyítékok a főkamera jó teljesítményéről, kattintás ide.

img_20200306_103510.jpg

Szelfikamera

Noha nem vagyok a műfaj nagy mestere, de nagyon szép képeket készített az előlapon található 13 megapixeles egység – gyakran mozgásban is. Kellemes meglepetés volt, sőt a full HD videóképességnek is örültem.

Akkumulátor

Közvetve ugyan, de a készülék akkumulátora is bírta az egész napi nyúzást. Napi 300-400 fénykép és néhány videó sem tudta lemeríteni a 4000mAh kapacitású telepet, így reggel 7-től este 7-től töltő nélkül elboldogultam maximális fényerőn – igaz többnyire internethasználat nélkül.

Se nem rossz, se nem jó

Panoráma fotózás

Szórakozhatunk panoráma fotók készítésével, az eredmény látványos. A készüléket viszont érdemes állványon vagy valamilyen stabil felületen tartani, mert felemás eredményeket kaphatunk.

Manuális beállítások

Örültem neki korábbi bejegyzésemben, azonban meg kellett állapítani, hogy nagyon nem használtam, mert az automatikus beállítások megfelelőnek bizonyultak az átlagos használat során. Ettől függetlenül külön öröm, hogy van.

Portrék

Külön kamera támogatja a portréfotók készítését, azonban leginkább szoftveres elmosásról van szó. A háttér elmosása hol jobban, hol kevésbé jobban sikerül, valamint a mozgás is zavarhatja a végeredményt. Kár, hogy utólag az elmosás mértékét már nem lehet szerkeszteni.

Negatívumok

A telefon nagyon akar hasonlítani a mai csúcstelefonok hátoldalán megtalálható kamera kiosztásokhoz, azonban elmondható, hogy a többi kamera megléte ebben az árkategóriában egyelőre felesleges.

Széles látószögű kamera

A készülék kijelzőjén nagyon látványos esemény mikor normál látószögről átváltunk széles látószögre. Sőt, mivel városlátogatáson jártam, sokat is használtam ezt a módot, hogy újabb perspektívákból több téma beleférjen a képbe. A széles látószögű képek azonban nemcsak felbontásban (az még nem lenne baj, mert 8 megapixel is sok mindenre elég), hanem minőségben is messze elmaradnak az elfogadhatótól. A fix fókusz miatt a közelben található tárgyak ráadásul életlenek maradnak, a lencse pedig nagyon torzít, hiába van bekapcsolva az automatikus javítás. Az olajfestményszerű eredményeket nézegetve pedig a régi Nokia 6300-ás telefonom 2 megapixeles fixfókuszos képei jutottak eszembe. A kamera ráadásul nem szerette a nagyon fényes témákat: 1/12000 másodperc körüli záridővel született fotók még az átlagnál is rosszabban sikerültek. Elvérzett azonban rossz fényviszonyok között, zárt térben (pl. templomok., múzeumok) is.

Igaz, ne legyenek túlzó elvárásaink se! Egy széles látószögű objektív egy MILC vagy DSLR fényképezőgép esetén is 100 000 forint feletti tétel. Nem várhatjuk egy 60 ezer forintos telefontól, hogy a közelébe érjen az elvárható minőségnek. A csúcstelefonok (aktuális Samsung Galaxy S20 Ultra vagy a mobilfotózás koronázatlan királya, a Huawei P30 Pro) érthetően már jobb minőséget (autófokusszal, képstabilizátorral) kínálnak, de súlyos százezrekért cserébe.

Makro fotók

Sajnos nehezen lehetett eltalálni az élességet és őszintén szólva a 2 megapixeles felbontás 2020-ban nehezen vehető komolynak. Ha makrózni akarunk, akkor érdemesebb a 48 megapixeles fotóból kivágni azt a részletet, amit szeretnénk megtartani magunknak. Íme egy elrettentő példa:

img_20200306_151659_1.jpg

Videós képességek

A felbontás már akár 4K-val is kecsegtet, én azonban Full HD 30fps-sel videóztam. Addig nincs gond, amíg stabilan, egy helyre irányítjuk a telefont, azonban a mozgásra, forgatásokra lassan reagál a készülék. Nem a videózás az erőssége, de úgy érzem, hogy jelenleg minden mobilgyártó a fotókra akar rágyúrni. Emléknek mindenesetre jók az elkészült felvételek, de ne mobillal kezdjünk vlogot indítani.

Mit pakolnék bele a készülékbe, ha a kifogott aranyhal kérdezné?

  1. Autófókuszos széleslátószögű kamera
  2. 3x-os nagyítás lehetősége
  3. Nagyobb felbontású makro kamera

Verdikt

Világmegváltó dolgokat összességében nem kaptunk, de a fejlődés érezhető. A Xiaomi fényképezésben eddig nem volt kimondottan erős, de látható, hogy ők is igyekeznek a fotós fejlesztésekkel. A nemrég megjelent Mi Note 10 Pro a 108 megapixeles pentakamerájával egy ilyen erődemonstráció akar lenni a kínai cégtől. Úgy gondolom, hogy jó úton járnak és egyre kevésbé kell kompromisszumot kötnünk fényképezésben mobiltelefon használatakor. A legkorszerűbb újítások persze szép lassan csúsznak le a középkategóriába, de előbb-utóbb, az évek múlásával megérkeznek. Legközelebbi utazásom alkalmával viszont a jó öreg DSLR gépet viszem magammal.

A nagy mobilkamerateszt

Xiaomi Redmi Note 8T

3 évvel ezelőtt foglalkoztam egy bejegyzésben a mobiltelefonos fotózással, melynek alanya egy akkori középkategóriás sztártelefon, a Huawei P8 lite volt. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, telefonok jöttek-mentek, alakultak a fényképezési szokások, de az mindenképpen elmondható, hogy a telefonos fotózás dominanciája nőtt az utóbbi évek folyamán. A készülékek – már alsóbb szegmensekben is – próbálják kamerás képességeikkel megszólítani a vevőközönséget. A felbontás mellé már kameralencsék számában is próbálnak egymásra licitálni a gyártók. Írásomban arra próbálok választ keresni, hogy a marketing jelszavak mögött valóban léptek-e előre a telefonok kamerás képességei annyit, hogy akár pótolni tudjanak egy jobb minőségű fényképezőgépet.

Mit tud a jelenlegi középkategória sztárja, a Xiaomi Redmi Note 8T?

Próbánk alatt egy Xiaomi Redmi Note 8T modell fog referenciaként szolgálni. Egy Redmi 4X készüléket váltott nálam, amely kamerás képességeivel nem voltam megelégedve (az előd Huawei képminőségben véleményem szerint jobb volt). 60 ezer forintos végfelhasználói árával (két éves magyarországi garanciával) az abszolút megfizethető kategóriába tartozik, emellett négy hátlapi és egy frontoldali kamerával csábítja a fotózásra (is) vágyókat. 4000 mAh kapacitású akkumlátora pedig végképp azt sugallja, hogy egy hosszú napot intenzívebb fotózással is kibír. Ha mégsem lenne elég az energia, akkor a mellékelt 18W-os gyorstöltővel fél órás kávészünetünk alatt már jelentősen (akár +50%-kal) feltölthetjük készülékünket. Na de elég a bevezetőből, kezdjünk a tényekkel: készülék kamerás paramétereinek bemutatásával.

 A hátlapon négy darab kamera foglalt helyet. Vegyük őket alaposabban szemügyre.

  • A legelső és a legfontosabb a főkameránk, mely 48 megapixeles felbontású (amiért erre szükség van, arra később részletesen kitérek). A főkamera rekeszértéke f/1,8, amely nagyon jónak mondható (minél kisebb a szám, annál fényerősebb az objektív). A képérzékelő mérete 1/2.25 inch. A fókusz típusa PDAF autófókusz, gyors fókuszidő és a mozgó képek gyors követése jellemzi. A fényképek tapasztalatom szerint mindig a legnagyobb elérhető blendenyílással készültek, ezt az értéket nem lehetett még a manuális módban sem megváltoztatni.
  • A második kamera egy 0,6x széles (120 fokos) látószögű lencse, amely 8 megapixeles felbontású. Fókusza fix.
  • A harmadik és negyedik kamera a portré (háttérelmosás) és a makro (közelkép) funkciókért felel, melyek 2-2 megapixelesek, a portrét sosem használja a rendszer egyedül, csak „besegít” a munkálatokba, a makró üzemmódban készült fotók pedig 2 megapixelesek.
  • Az ötödik, előlapon az első és egyetlen „szelfikamera” 13 megapixeles fényképet készít, fixfókuszos.

A kamera menüjébe betérve összesen 3 videós és 6 kamera funkció fogad minket, mindenképpen nagy növekedés a korábbi Redmi 4X telefonomhoz képest. A bőség zavara...

Videós lehetőségek:

  • Lassított: Videókat készíthetünk, melynek egy részét lelassítva 120 vagy 240 fps-es képkockákat kaphatunk. Látványos funkció sportesemények megörökítésére.
  • Rövid videó: Legfeljebb 15 másodperces videó készítése, filterek alkalmazhatók.
  • Videó: Széles vagy normál látószögben is videózhatunk. Normál látószögben 720p30fps, 1080p30fps, 1080p60fps, valamint 4k30fps felbontás is elérhető. Time-lapse funkció kapcsolható.

Fényképezési lehetőségek:

  • Fénykép

Itt a legcélszerűbb fotózni. 12 megapixeles fotókat készíthetünk, választhatjuk a 0,6x-os széles látószögű kamerát, a normál kamerát, valamint készíthetünk veszteség nélküli 2x nagyítású fotókat (amely gyakorlatilag a 48 megapixeles fotó közepét vágja meg nekünk). A képernyő felső csíkjában, LED vaku, HDR, intelligens kamera (témafelismerő), makro mód és effektusok kapcsolhatók azonnal. A jobb felső sarokból nyitható menüben pedig a képarányokon időzítőn, kompozíciós segédvonalakon, valamint a makett hatáson változtathatunk. A kamera természetesen megfordítható, ekkor azonban a széles látószög és a zoom funkció nem érhető el – csak a HDR-t, vakut, és az intelligens módot lehet állítani. Sok az információ, de annyit elmondhatok, a „fényképek” részben található funkciók lefedik az átlagos fotós igényeinek 80%-át. Egy hiányérzetem volt: a klasszikus módok (pl. tájkép, sport, hó…stb.) eltűntek, nagy valószínűséggel a témafelismerő mód áldozata lett ez az opció.

  • 48 M

A 48 Megapixeles felbontás nemcsak névérték, valóban kiválasztható. 48 MP ultra HD felirat akar minket a bekapcsoláskor elkápráztatni. A menüpont kicsit csalódás az állítgatás-mániásoknak: itt csak színeffektusokat állíthatunk, valamint csak a hátsókamerával lehet értelemszerűen fotózni.

  • Portré

A portrémód egy kis rekeszre rákattintva finomhangolható. Beállíthatjuk, hogy a szoftveres algoritmus mennyire mossa el a hátteret (f/1.0 – nagyon; f16 – kicsit) Jó hír, hogy a portréfunkció a hátsó kamerán kívül az elsővel is elérhető – háttérmosással együtt működik – első portrékamera nélkül is.

  • Éjszakai

Éjszakai mód alatt az exponálógomb lenyomása (vagy érintése :-D) után pár másodpercig stabilan kell tartani a kezünket, hogy elkészíthesse a készülék a fotót. Állítási lehetőségek nincsenek, a frontkamera sem használható.

  • Panoráma

Panorámafotó készíthető balról vagy jobbról indulva. Egy segédlet vezet végig a fénykép elkészültéig.

  • Pro

A vállalkozó szellemű fotósok, az állandó kísérletezők kedvenc része. Minden automata beállítás kezdetben, de a képernyő alsó részén állíthatjuk a

  • a fehéregyensúlyt: 2000 – 8000 K-ig vagy a szokásos beállításokat választva: napsütés, felhős, izzó…stb.
  • a fókuszt: 0 (közeli) -100 (távoli).
  • a záridőt: 1/1000 mp és 32 mp-ig
  • ISO (érzékenység) értéket: 100 – 3200 (az automatika azonban 3200-nál jóval magasabb értékekkel is eltérhet)
  • lencsehasználatot: széles, ultraszéles és makro lencse

A képernyő tetején még

  • állíthatjuk a fénymérést (középsúlyozott, átlag, pontszerű (spot))
  • kimutathatjuk a kiégett részeket (peak on módra váltva)
  • bekapcsolhatjuk a 48 MP Ultra HD funkciót
  • szín effektusokkal „ronthatjuk el” fotóinkat: élénk, latte, szóda…stb fantázianevekkel

Ha már annyira belegabalyodtunk a beállításokba akkor a bal felső sarokban a visszaállítás gombra kattintva mindent visszacsinálhatunk, azaz visszatérnek az értékek az auto vagy alapértelmezett beállításokra.

A specifikációk felsorolását és értelmezését lezárom, jöjjenek a tények, néhány tesztfotót szeretnék közzétenni, ezeket külön Google Drive mappába is feltöltöttem a teljesség kedvéért.

Éjszakai fényviszonyok

Széles látószögű kamera, 8 Megapixeles felbontásban.

img_20200226_174057.jpg

A készített fénykép kicsiben egész kellemes, de belenagyítva látszik az olajfestményszerűség. A színek mindenesetre rendben vannak, a kamera a fehéregyensúlyt is jól eltalálta.

Normál látószögű kamera, 12 Megapixeles felbontásban.

 

img_20200226_174106.jpg

A jobb kamerával sem több a részlet, sőt a fehéregyensúlyt sem találta el az automatika. Ez a kép vagy inkább a végeredmény nem tetszett.

2x (digitális) zoom, 12 Megapixeles felbontásban.

img_20200226_174110.jpg 

Noha elvileg ez a nagyítás nem jár részletveszteséggel, mert a 48 megapixeles fénykép közepét vágja ki a rendszer nekünk, a végeredmény nem meggyőző. A fényképezőt nehéz is volt kézbentartani, hogy ne történjen bemozdulás. A zoom-ot hanyagoljuk sötétben!

Normál látószög, 48 Megapixeles felbontásban.

A fénykép mérete miatt az alábbi linken nézhető meg teljes felbontásban.

Az eredmény a 12 megapixeles képhez hasonlít, kicsit több részlettel. Este mindenképpen ajánlott ekkora felbontásban fotózni vagy az éjszakai módot használni. A kép mérete azonban 12 Mbyte az eredeti 4,8 Mbyte-os helyett – tárolóhely szempontjából tehát nem mindegy.

Éjszakai mód, 12  megapixeles felbontásban.

img_20200226_174129.jpg

Kellemes csalódás volt ez a funkció: a fénykép elkészültére néhány másodpercet kell várni, azonban a (ajánlottan tájkép vagy csendélet) téma nem mozdul be: mesterségesen éles vonalakat, kontúrokat varázsol a szoftver és a részletek is jól megmaradnak. Mindenesetre a kép elég mesterkélt benyomást kelt számomra, de az átlagember biztos ezt vágná rá az eredményre: de jól néz ki!

A pro módot nem mutatnám be, mert jelen tesztben az automatikus beállításokkal szeretném bemutatni a lehetőségeket, mert az átlagos „userhez” a fenti lehetőségek állnak közelebb.

Nappali fényviszonyok

Sorrendben egy HDR funkció nélküli és HDR funkcióval készült fotót is közzéadok.

Széles látószögű kamera, 8 megapixel

img_20200229_094457.jpg

img_20200229_094457_1.jpg

Hűvös színek, a széleken nagy torzítások jellemzik a képet. A széles látószögű lencsén érződik a kisebb felbontás és a minőségi kompromisszum is a főlencséhez képest. Képnézegetésre mindenesetre lehet vele érdekes szemszögű fotókat készíteni, tehát jó ez a funkció. Sajnos az ítéleten a HDR (széles dinamikatartomány) funkció bekapcsolása sem segít.

Normál látószögű kamera, 12 megapixel

A fénykép mérete miatt az alábbi linken nézhető meg teljes felbontásban.

A színek rendben vannak, és hála a natív megapixelnek elégedett vagyok a részletességgel is. Kijelenthető, hogy itt jelentős az előrelépés a korábbi mobiljaim fotós képességeihez képest. A színek nem túlszaturáltak, hanem a valósághoz legközelebb állnak. Ez sokakat – főleg a samsungosokat – talán zavarhatja, de ízlések és pofonok… A képek HDR mód nélkül is teljesen jók, de célszerű street fotózáshoz, vagy természetfotózáshoz bekapcsolni ezt az üzemmódot is.

2x (digitális) zoom kamera, 12 megapixel

A fénykép mérete miatt az alábbi linken nézhető meg teljes felbontásban.

Azt kell mondjam, hogy hasonló eredményeket lehet mondani az előző bekezdésben megfogalmazottakhoz képest. Jó a kamera nagyításban is – öröm, hogy van ilyen lehetőség, még ha képkivágással is „csal” a kamera szoftvere.

Normál látószög, 48 megapixeles Ultra HD mód

A fénykép mérete miatt az alábbi linken nézhető meg teljes felbontásban. 

21,4 megabyte-os képméretet kaptam a sima 6 megabyte-os 12 megapixeleshez képest, de minőségben teljesen jó a „leskálázott” előd is. Nem érdemes tehát feltétlenül ultra módba kapcsolni nappal, de hátránya nem származik az embernek belőle. Mindenesetre a 48 megapixeles mód inkább marketing célokat szolgál.

Panoráma fotó – 14672x3520 képpont

A fénykép mérete miatt az alábbi linken nézhető meg teljes felbontásban.

A panorámafotó 42,9 mbyte helyet foglal, ahhoz képest hamar elkészül. Kevésbé részletes, de nagyon látványos funkció. Érdemes olykor használni. Mellékelek továbbá egy makró fotót is, silány minőségű és nemcsak az 1600x1200-as felbontás miatt.

Videós szekció - Éjjel-nappal Budapest

Őszintén megvallva nem vagyok operatőri vénával megállva, így tesztemben a videók kevesebb hangsúlyt kapnak.

A normál látószögű kamera négy felbontásban vesz fel:

  • 720p30fps
  • 1080p30fps
  • 1080p60fps
  • 4k30fps

A széles látószögű kamerával is készíthetünk videót, a felbontás viszont csak az alábbi lehetőségekre limitálódik:

  • 720p30fps
  • 1080p30fps

Jöjjenek a tesztvideók a fent megnevezett sorrendben. Egy éjszakai és egy nappali felvételt is közreadok. Ha őszinték akarunk lenni, akkor az első két videó (normál 720p30fps és 1080p30fps felbontás) ad kielégítő eredményt. A képstabilizálás is jól működik itt még, a széles látószöggel készült videóknak pedig nem sok értelmét látom, de gyengébbek is a normál látószöges társaiknál. Sok videó következik, ezért akit annyira nem érdekel az a téma, az ugorjon nyugodtan a videók utáni összefoglalásra.

Összefoglalás

Elégedett vagyok a telefonom tesztelgetése után, ugyanis kijelenthető: van előrelépés mobilkamerás fronton a középkategóriában is. A régebben csak prémium telefonok kiváltságai lecsúsznak az alsóbb szegmensekbe is. Számomra a Xiaomi olyan telefont adott amely 60 ezer forintért

  • nagylátószögű kamerát kínál, teljesen új aspektusú képek készítését teszi lehetővé,
  • veszteségmentes 2x nagyítást biztosít 12 megapixelen
  • jól használható éjszakai fényképmódot kínál
  • akár extra részletgazdag 48 megapixeles fotók készítését biztosítja
  • teljesen manuális beállítási lehetőségeket ad alternatívaként
  • és nem utolsó sorban jó képstabilizáló rendszerrel ad tűrhető 720p30fps és 1080p30fps videókat.

Nincs végső válasz a kérdésemre

Nyitva áll azonban még mindig a bevezetőben feltett kérdés:

Valóban léptek-e előre a telefonok kamerás képességei annyit, hogy akár pótolni tudjanak egy jobb minőségű fényképezőgépet?

Kérdésemet azonban nem tudom teljes egészében megválaszolni, ezért egy cikket szeretnék még arról írni, hogy utazás alatt mit lehet kihozni a Redmi Note 8T kamerájából – akár a manuális lehetőségekkel megsegítve is. A verdikttel hamarosan jelentkezem.